Női kvóta az EU-s csúcstisztségek elosztásánál

Az alkalmassági kvótát még nem fedezte fel az EU elitje, és ahogy most állnak a dolgok, előbb szűnik meg az egész miskulancia, minthogy elérjenek a fejlődés ezen fokára. A női kvótát persze úgy kell értelmezni, ahogy azt pletykálják bennfentes brüsszeli körökben. Az ultraliberális magországok női kvótát szeretnének az öt EU-s csúcspozíció elosztásakor, tehát legalább kettőnek nőnek kell lennie az öt új megválasztott-kinevezett közül.

Persze ezt úgy kell elképzelni, hogy a kvótát mindenki csak azért szeretné, hogy esetleges erős és alkalmas férfi jelölteket ki lehessen szorítani vele. Még Merkel sem azért szeretne ilyesmit, mert bármiféle elvi meggyőződése lenne ebben a tárgyban. Ő, meg ott senki más, semmiféle elvekkel nem rendelkezik. Sem a brüsszeli elit gyakorlatilag kasztrált férfitagjai, sem az ott egyre inkább az informális női kvótán szaporodó, agresszív, feminista, de teljesen nőszerütlen nők semmit sem szeretnének kevésbé, mint egy kompetens nőt a hatalom környékén.

A női kvóta az elmebetegek és a hülyék mentsvára és a technokraták eszköze a véletlenül tehetséges nőnemű ellenfeleik kiszorítására. Ha ugyanis az okos, értelmes és valódi nőket kiszorítják a hatalomból, akkor csökken a konkurencia, vagyis ezek a csodás emberek politikai sikert könyvelhetnek el. Minden alkalmat meg kell ragadnunk arra, hogy bármiféle kvóta ellen érveljünk, mert a nyilvánvaló és büszkén vállalt, illetve a rejtegetett kvóták lassan elpusztítják a társadalmunkat.

Angela Merkel politikai karrierje az élő példa arra, hogy egy nő a saját erejéből, minden kvóta nélkül is tud annyi kárt csinálni, amennyit egy átlagos férfi politikus szokott.

Merkel nem azért sikeres hatalom maradó, mert nő, hanem mert az összes olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami egy férfit is közveszélyessé tesz. Ráadásul a női politikusok hülyeségei ellen sokkal kevesebb önvédelmi reflexszel rendelkezünk, mert a társadalomban még a normális, felelősségteljes, kötelességtudó, az övéi iránt elkötelezett nő képe él, és nem a feminácik által megtestesített, örömtelen, férfigyűlölő, gyermekgyűlölő, abortuszaktivista, a sötétebb bőrű férfiak iránt atavisztikus és kontrollálhatatlan vágyakozást mutató, agresszív, hisztériás képződményeké, akik az igazi nők áldozatvállalására hivatkozva és az arra alapozott kvótán szerzett hatalmat használva akarnak mindenkit kinyírni, aki jól érzi magát.

A nőnemű hadügyminiszterek sikeressége megmutatta, hogy milyen az, amikor a tökéletes fogalmatlanság és az agresszív hülyeség szövetséget köt egymással.

Mint már említettem, állítólag Angela Merkel is nő, miként Hillary Clinton is nő, habár ezt a férjeik arckifejezése számomra sohasem erősítette meg. Merkel tehát a női kvótán lehetne a Bizottság elnöke, amelynek mentén el lehetne felejtkezni arról a tényről, hogy Németország ex-kancellárjaként és a hülye nevű potenciális utódjának öribarijaként olyan hatalmat szerezne meg magának és a német übermensch-iának, amelyről a Führer csak álmodozott.

Sok rosszat lehet mondani a férfiakról általában, de náluk legalább lehet hivatkozni a nagylelkűségre és a lovagiasságra, ha minden kötél szakad. De ezek az empátia nélküli politikusnők sztálini érzéketlenséggel néznek mindenkire, aki a terveik, a projektjeik, vagyis a tüneteik megvalósításának útjában áll. Merkel mint nő akarja Európát német uralom alá hajtani, és tökéletesen hidegen hagyja nem csak az, hogy Európa kér-e a kellemes emlékeket nem idéző német hegemóniából, hanem az is, hogy közben a kereszténységet az iszlámra cseréli.

Kevés dolog nyilvánvalóbb annál, hogy a nőneműségüket előnyként bemutató politikusok pontosan annyira leszerepeltek, mint férfitársaik. Különösen, mert ezek az emberek alapvetően feministák, ami, most már ez világos, a nőiesség teljes hiányát jelenti és nem kevesebbet.

Bárcsak politizálnának olyan nők, akik képesek rendet és békességet teremteni és tartani egy nagycsaládban. Képességük és teherbíró-képességük meglenne ahhoz, hogy elirányítsák ezt a viselkedészavaros gyerekek óvodai csoportjára emlékeztető Európát. Sajnos viszont ezzel a munkával realitásérzék is jár, jobban szeretik a családjukat, no meg magukat annál, hogy meg akarnák váltani a világot vagy „meg akarnak valósítani önmagukat”.

Azt mondják, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Ez persze nem igaz, illetve csak akkor igaz, ha a nő nem az ambíciót és az agressziót adja a projekthez, hanem a józan észt.

Mert abból mindig elkél kettő, még egy embernek is.

Európa legnagyobb baja jelenleg az, hogy sem igazi nők, sem igazi férfiak nincsenek jelenleg a vezetői között.