Serena Williams, a bunkó

Serena Williams kidobatta Dominic Thiemet az idei Roland Garroson az interjúszobából, mert nem akarta kivárni a sorát a meccs utáni kötelező nyilatkozatok során. Érdemes megnézni az osztrák játékos arcát az incidens során

Az majdnem húsz éve közismert, hogy Serena egy kivakaródzott ótvar sudribunkó, és ennek ellenére csinált belőle hipersztárt az amerikai reklámipar és fősodratú média. Botrányainak száma végtelen, négerként, nőként és most már nehéz sorsú anyaként is előadja magát rendszeresen. Most legalább nem egy szerencsétlen vonalbírót, hanem egy vele majdnem azonos státuszú játékost támadott be. Mindent elmond róla, hogy egyszer a teniszpályán nem szokásos módon elküldött egy vonalbírót a pokolba, de utána hiába léptették le azon a meccsen és büntették meg formálisan őt, végül a vonalbírót tették ki a nagyobb tornák bírói keretéből.

Bocsánatot meg nem szokott kérni.

Serena viselkedése szép példája a szabad akaratnak egyébként, hiszen a nővére, aki vele azonos környezetben nevelkedett és szintén sokszoros grand slam bajnok, tud emberi módon viselkedni.

A Williams nővérek már korábbi játékosgenerációk idegeit is kikezdték, akkor még csak azért, mert a női teniszbe betörő első gettólakó fekete testvérpárban meglátták a marketinglehetőséget, a WTA-nál és persze a sportszergyártóknál is. Olyan kiváló játékosok, mint Martina Hingis is panaszkodtak arra, hogy velük jelent meg a teniszben először a pozitív diszkrimináció. Erről persze nem tehettek első körben, de Serena személyiségére a lehető legrosszabb hatással volt ez az érinthetetlenség.A tavalyi US Open elvesztett döntőjében is elfogadhatatlanul viselkedett, de sem a WTA, sem a környezete, sem saját maga nem vonta le a megfelelő következtetéseket a sokadik ügyéből.

Itt az ideje, hogy mi itt Európában, Közép-Európában legalább lereagáljuk a gettóstílus általános viselkedési kultúrává válását. Serena Williams ugyanis egy tudatos bunkó, aki pontosan tudja, hogy a közmorált romboló módon viselkedik, ő nem elmebeteg, mint az egyébként felülmúlhatatlan tehetségű és szintén gyerekszoba nélküli Nick Kyrgios, vagy az idős korára gyenge jellemnek bizonyuló John McEnroe, akiben annyira erős a megfelelési kényszer, hogy a melegházasság lelkes hívévé is kész volt elszegődni, és ennek kapcsán olyan teniszlegendát gyalázott, mint Margaret Court.

Odáig jutottunk, hogy szinte mindent felzabál a politikai korrektség, a pozitív diszkrimináció.

Ha így haladunk hamarosan játékosként büntetőpont jár majd annak a játékosnak, aki rendezett környezetből érkezik, fehér bőrű és nincs túlsúlya. A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy Serena Williamshez képest még (Szávay Ágnes tanulságos szavaival élve) a saját magának sem köszönő Sarapova is szimpatikus.

A játékosok közössége egyébként pedig folyamatosan meghátrál, most is mindenki meghúzta magát, a sértett Thiemen kívül, mert egy néger nő cselekedeteit kétségbe vonni olyan bűn, amely még nagy sztárok karrierjét is tönkreteheti, reklámértékét lerombolhatja.

Amikor jó pár éve Djokovicsnak voltak viselkedési problémái, Federer és Nadal leült vele, hogy megbeszéljék, milyen hatása van ennek a teniszre. És ez elég volt ahhoz, hogy Djokovics és a családja is visszavegyen. És Djokovics simán belenőtt abba a szerepbe, amire a tehetsége predesztinálta.

Egy Serena Williamsnek azonban nem szólhat senki, ő a törvényen és a szokásokon is felül áll.

A női teniszben már nincsenek ilyen tekintélyek, igazából Serenának kellene annak lennie, de ehelyett ő a főbunkó. Mi nézők csak néhány dolgot tehetünk, hogy ez megváltozzon. Nem nézzük az ilyen játékosok meccseit és büntetjük azokat a szponzorokat is, akik az ilyen játékosokkal reklámoznak. Arról nem is beszélve, hogy semmi okunk eltűrni a gettóbunkóság megjelenését a sportban.

A sport lényege pont az, azt kellene belőle megtanulnia mindenkinek, hogy a szabályokon belül kell maradni, a pályán és azon kívül is. Itt az ideje, hogy szembeforduljunk a szennyárral, és nekiálljunk rendezkedni.