A vegán zombik támadása
Egy felebarátom mesélte, hogy ismerőse tragikus hirtelenséggel leszokott a húsevésről, miután megtekintette valamelyik állatvédő szervezet videóját a haszonállatok lemészárlásáról.
A vágóhíd valóban nem egy állatbarát hely, mint ahogy a zöldségestől joggal rettegnek a répák, paradicsomok és dinnyék. Azt tudták egyébként, hogy a paradicsom transzzöldség vagy transzgyümölcs? Ugyanis állítólag átmenet a kettő között. Sajnos nem tudjuk, melyik volt eredetileg, és melyik akar lenni, de a paradicsomevés transzfób dolog, most szólok. Amióta elmegyógyászati tünetekből származtatják az emberi, állati és növényi jogokat, sosem lehet tudni.
Én magam is voltam vegetáriánus, mert olyan kedvem volt, akkoriban ez még rendes hóbortnak számított, az elmebetegnek kijáró tisztelettel kaptam meg a rántott sajtomat vagy zöldségemet. Azokban a boldog időkben még udvariatlanságnak tekintették más étkezési szokásainak elvi bírálatát, az meg egyenesen elképzelhetetlen volt, hogy egy vegetáriánus piszkálja a többieket azért, hogy azok mit esznek.
Elvi vitát lehetett folytatni, de a magánügy kategóriába tartozott, hogy ki mit eszik vagy nem eszik és miért.
A liberális diktatúra azonban célul tűzte ki az életvilág teljes gyarmatosítását, a szexualitástól az étkezésig, és a műhúsgyártók (felkészülnek a műzöldség és gyümölcs gyártók) aktív pénzügyi támogatásával rászabadították a társadalomra egy újabb elmebetegekből álló csoportot, a vegetáriánus és vegán zombikat, akik azt akarják meghatározni, hogy mások mit ehetnek. Lesznek majd támadások a vágóhidak, húsboltok ellen, aztán szépen lassan eltűnnek a nagy üzletek polcairól a hústermékek. Az Állatjóléti Főhatóság kommandósai pedig házkutatásokat fognak foganatosítani tiltott húsfogyasztás alapos gyanúja miatt. A gyermekeket arra biztatják majd, hogy jelentsék, ha a szüleik pozitív kontextusban beszéltek a rántott húsról, a kolbászról, vagy a pörköltről. A vétkezőknek újranyitják a bezárt állattartó telepeket, ahol azok megismerkedhetnek a ketreces tyúktartás, a libatömés, hizlalás borzalmaival, és büntetés végén a delikvenseket elszállítják a vágóhídra.
Az Amazonas-hisztéria egyelőre túlharsogja ennek a támadásnak a zaját, de már benne vagyunk a sűrűjében, ne legyenek illúzióink.
Az elmúlt ötven év rajzfilmjei megtették a gyermekekre és az elhülyült városiakra a hatásukat, akik a valódi állattal sohasem találkoztak. Számtalan hülye hiszi azt, hogy az állatoknak olyan tudata és személyisége, etikája, önmegvalósítási joga van, mint amit a liberálisok az emberekbe is belegondolnak. Az emberek kegyetlen megölésére csak a „szélsőjobboldali” csoportok szoktak reagálni, de ha valami állat elleni atrocitás történik, tömött sorokban jelennek meg a liberális állatvédők, legalább egy kis virtuális lincseléssel lakassák jól a bennük lakó, egyelőre még elnyomott szadistát.
Ennek a jognak és morálnak a végén az a gondolkodásmód van, hogy az atomerőmű nem csak az ismert okok miatt rossz, hanem azért is, mert sérti az érintett uránizotópok integritáshoz és létezéshez való jogát.
Nagyon jó érvek vannak a húsevés teljes betiltása mellett, mivel nincs olyan baromság, amely mellett ne lennének jó érvek.
Amellett is nagyon jó érvek vannak, hogy miután az emberi szexualitás során a behatolás sérti a nők testi integritását, tiltsuk be a dugást és térjünk át a mesterséges megtermékenyítésre. Kit érdekel, hogy a felek esetleg ezt élvezik? Mit számít az élvezet a testi integritáshoz képest? Ha az alapvető emberi jogokról nem lehet lemondani, akkor a második, harmadik, negyedik és ötödik generációs emberi jogokról sem lehet, sőt egyetlen élőlény egyetlen jogáról sem. A szúnyogirtás egy holokauszt! Igazából a szúnyogokat etetnünk kellene, megadóan tűrve a csípéseket. Kötelezni kellene az embereket, a csecsemőket is, hogy minden nap 15 percig kötelezően etessék a szúnyogokat, meztelenül álldogálva a kerti szúnyogkeltető mellett. Csak arra kell ügyelni, hogy kellő mennyiségű friss vér maradjon az ágyipoloskák számára is.
A normalitás a saját alkotásunk, ami úgy alakult ki, hogy ami nyilvánvalóan baromságnak bizonyult, azt abbahagytuk. Abból, az egyébként tanulságos tényből, hogy néha egy formabontás, egy atipikus megoldás, egy őrültnek tűnő ötlet működhet, semmilyen módon nem következik, hogy minden barom, minden elmebeteg ötletét hagyni kéne végigfutni a társadalmon.
A tömegtársadalom és a modern technika nagy veszélye, hogy a marginális elmebetegek egymásra találhatnak.
Egy pár ezres közösségben csak néhány zakkant barom van, akinek ötletei vannak, és egy típusból szinte soha nincs több. Milliós tömegben mindegyikből több száz van, és a tüneteik alapján egymásra találnak a Facebookon és szervezkedni kezdenek. Mindig akad köztük gazdag is, vagy egy olyan hülye milliárdos valahonnan, aki felkarolja őket, és hirtelen millió dollárokat költhetnek arra, hogy reklámozzák az agyi defektusukat.
A gyenge átlagembereknek meg mindent el lehet adni, ha megfelelő a csomagolás.
Egy-két hülyeséget még kibírunk, de ma tucatszám bombázzák az embereket veszélyes baromságokkal és egyre tompul a köz valóságérzete. Nem a féloldalas táplálkozástól mélabús vegánok a veszélyesek önmagukban, hanem az, hogy ötszáz másik ilyen szekta támadja a normalitást, és már szövetséget is kötöttek egymással a liberalizmus keretein belül.
Védjük meg a szalonnát, valamint a nő és férfi közötti szexet, mert akkor szinte mindent megvédtünk. Vegyük észre, hogy már csak ezt a kettőt védjük, minden mást feladtunk már.
