Az eredmény jó és tanulságos, mint általában, ha az interjú alanya sokkal okosabb, mint az újságíró.
A Fidesz történetét általában nem érti senki, még azok sem nagyon, akik fontos részesei voltak az elmúlt 31 év menetelésének. Ha a már nem a napi politikában élő egykori fideszesekkel csinálnak interjút, és a készítő a szélsőliberális-igazikonzervatív projekt képviselője, akkor mindig az a cél, hogy kimutassák, Orbán Viktor már születése óta készül az Univerzum feletti teljes hatalom megszerzésére, és ennek érdekében mindig átgázolt mindenkin, aki szembejött. Ehhez képest általában mindenkinek kellemes személyes emlékei vannak arról az Orbán Viktorról, aki szembejött vele a folyosón vagy mellette ült választmányi ülésen. Általában még azoknak is, akiknek megköszönte az együttműködést. Ha már keressük Orbán titkát, akkor ez az egyik, egészen kevesen utálták csak meg azok közül, akik dolgoztak vele.
Wachsler Tamás élvezhető és sikeres politika utáni karrierje okán megengedheti magának a realista önértékelés luxusát, és meg is engedi, tiszteletre méltó nyíltsággal állapítja meg, hogy ő volt az az ember, aki semmit sem tudott, de azt viszont a legnagyobb jóindulattal. Aki ismeri a politikát, az pontosan tudja, hogy ezt az élvonalbeli politikusok nyolcvan százaléka is elmondhatná magáról. De nem titkolja, hanem egyszerűen nem is tudja magáról. És soha nem is tudja meg.
Részletek az interjúból.
Amióta 1994-ben végrehajtotta azóta is egyedülálló tettét: elindult Orbán Viktor ellen a Fidesz pártelnöki posztjáért.Nem történelmi tett volt az, hanem naivitás.
Az szdszes lerakat ugyan távozott a Fideszből 1993-ban, de azért maradtak szép számmal olyanok, akiknek sokkal idealistább képük volt a politikáról, mint Orbánéknak. Arról nem is beszélve, hogy sokan gondolták, Orbán feltétel nélküli támogatói közül is, a választási szereplésért a pártvezetés a felelős, és valahogy demonstrálni kellene, hogy ennek a párt vezetése és tagsága is a tudatában van. Értelmezhető elgondolásnak tűnt, hogy az érintettek egy évre háttérbe vonulnak. Az ominózus kongresszuson, már annak előkészítése során is, azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesz mint párt, mint étosz túlélte a választási vereséget és képes újra lendületbe jönni. Egyértelmű volt, hogy van több száz, talán több ezer olyan ember az országban, aki kész energiákat fektetni a Fideszbe és a Fidesz vezetőinek politikai karrierjébe. Mint ahogy az is, hogy Orbán Viktor és az első parlamenti frakció sok tagjának tekintélye érintetlen a tagság, sőt a kritikusok egy részének szemében is. Egyértelmű volt,
hogy nem vezetést kell váltani,
hanem tanulni kell a vereségből, és újra nekirugaszkodni.
Miért indult?Menő lenne most azt állítani, hogy volt egy csodás alternatív vízióm a Fidesz meg az ország jövőjéről. De sajnos nem volt ilyen.Hanem?Hanem belesodródtam abba az egészbe.(...)Úgy éltem meg, hogy az az egy-két tucat ember, aki csinálja a Fideszt, nem néz szembe a vereség okaival. Sokakkal együtt azt gondoltam, valaki kell viselje a felelősséget a történtekért. Csomó mindenki mondott csomó mindent arról, hogy mit kéne másként csinálni, de egyszer csak azt vettem észre, hogy akik biztattak, sorra elnémulnak, s már csak az én hangomat hallani. Ott találtam magam tök egyedül a csatatéren, és taktikai megfontolásból bejelentkeztem az elnöki posztra.(...)Fogalmam sincs. Tényleg nem volt se vízióm, se kellő ambícióm, se elégséges képességem pártelnöknek lenni. Én ijedtem volna meg a legjobban, ha nyerek. És nemcsak én faragtam volna rá, hanem a párt is.
Wachsler Tamás is úgy látja, hogy Orbán Viktor vezető szerepe sosem volt kétséges a Fideszen belül. És ez a kellemetlen mindenki számára, aki valaha a Fideszen belül akart politikát csinálni Orbán ellenében, ezért Orbánnak ugyanis szinte semmit sem kellett tennie. Nem kellett személyes népszerűséget építenie, mert az kvázi jött magától. Nem csak azt a benyomást keltette, hogy elintézi, megoldja, jó helyen van nála az ügy, hanem tényleg meg is csinálta amit kellett.
Talán ezt hívják karizmának.
Egy mindig érthető és vállalható politikát csinált, ami mellé el lehetett köteleződni a gyakorlatban, mert az elvek mindig stimmeltek annyira, hogy a gyakorlati végrehajtás döccenői, a napi politika ocsmányságai mellett a szavazók és az aktivisták bizalma megmaradjon.
Az 1994-es tisztújítás során eldőlt, hogy Orbán Viktor a Fidesz első számú vezetője. Sokkal hosszabb időre, mint azt akkor bárki gondolta volna.
Wachsler Tamás tulajdonképpen egy tipikus orbánista, aki nem boldogtalan politikus, hanem elégedett ember szeretett volna inkább lenni. Persze lehet politikai bosszúnak tekinteni azt, hogy valaki Szabó János kisgazda honvédelmi miniszter közigazgatási államtitkára kénytelen lenni két évig. De hát valakinek annak is kellett lenni, és ennyit igazán meg lehet tenni a hazáért. A dolog súlyát persze azok tudják felfogni, akik láttak kisgazda minisztert közelről. Wachsler Tamás szerint Szabó meg volt róla győződve, hogy mindent és a legjobban tud. Egy korai Fekete-Győr András államtitkára volt, minden számláját kiegyenlítette az bizonyos.
