Egyre kellemetlenebb Dobrev Klárának lenni
Vannak érzések, amelyek megszületésére nem számít az ember. Most, hogy rendszeresen találkozhatunk Dobrev Klára megnyilvánulásaival, amit az Európai Parlament alelnökeként követ el, valahonnan, a lelkem legmélyéből előkúszott valami halvány sajnálat Gyurcsány Ferenc iránt. Na, nem azért, mert betegesen empatikus lennék, hanem azért, mert ami szörnyű, az szörnyű.
Mindig rejtélyes volt, hogy milyen premisszák mentén következett be a Dobrev-Gyurcsány fúzió annak idején, de az elmúlt 17 évben, amióta Gyurcsány Ferenc bekerült a köztudatba, szerintem mindenki úgy gondolta, még azok is, akik ismerték Klárát az oviból vagy az isiből, hogy Klára az áldozat, akit egy politikai kalandor behálózott. Klára politikai karrierjének kiteljesedése óta az embernek az az érzése, hogy egy egykori szegény, naiv, vidéki, gátlástalan karrierista fiú került szörnyű csapdába.
Még az ultraliberális nőkommandó, Bernadettől Ágnesig, akik évek óta ijesztgetik a lakosságot, sem készített fel bennünket arra, hogy milyen tud lenni egy modern női politikus, ha igazi kommunista géneket hordoz. Ne feledjük, hogy Apró Antalt, a Nagy Imre-per irányítóját, nevezett nagypapáját Kádár baloldali ellenzékéhez sorolhatjuk és még Kádár sem kedvelte.
Mint Sztálin elvtárstól tudjuk, a kommunisták különös emberek.
Sztálin elvtárs ezt úgy értette, hogy valójában nem nagyon emberek, mert nem jellemzik őket azok az emberi érzések, amelyek az emberi közösségekben alapesetben megakadályozzák egymás halálra kínzását, lemészárlását. A kommunisták, nyilván az eszme nagyobb dicsőségére, az egyik legaktívabbak voltak a velük egy csapatban játszók likvidálásában, a helyben szokásos legbrutálisabb eszközök alkalmazásában.
A kommunizmus csak két eredményt tudott felmutatni a története során, először azt, hogy a kommunista vezetők felhagytak egymás lemészárlásával, majd sokkal később az alattvalóik lemészárlását is abbahagyták. Mindkét lépést az a szomorú ténykörülmény kényszerítette ki, hogy aggasztóan csökkent a potenciálisan legyilkolható emberek száma. Maga Hruscsov is azt tekintette pályafutása csúcsának, legfőbb eredményének, hogy az első titkári tisztségből történő leváltása után nem lőtték azonnal agyon a Kreml udvarán, hanem simán nyugdíjba vonulhatott.
***
Dobrev Klára egyik Facebook megnyilvánulását a következő mondatokkal kezdte:
Folytatódik a Fidesz vesszőfutása. Az előbb ért véget a LIBE (az emberi jogokkal és a demokratikus jogállammal foglalkozó) bizottság ülése. A finn elnökség programjáról kérdezhették a képviselők a finn kormányt. Rögtön az első kérdező néppárti képviselő volt. Mit gondoltok miről kérdezte a finn minisztert? Az egyes tagállamokban elburjánzott korrupcióról, a jogállam lebontásáról, a sajtószabadság elleni folyamatos támadás elleni fellépésről kérdezett. Egyértelmű volt, kire gondol. Ehhez csatlakozott a mi frakciónk, majd többiek is, szép sorban. A DK képviselői teszik a dolgukat, éppen úgy, ahogy megígérték.
Érdemes eme szívet melengető mondat mélyebb értelmét is ízlelgetnünk, hogy megérthessük, Klára asszony milyen leosztásban is képzeli el a politizálást. A Pallas Nagylexikon a következőt írja a „vesszőfutásról”:
Testi büntetés, melyet még a század elejéig minden hadseregben kiszabtak nehéz fegyelmi vétségek esetén a hadi törvényszék v. rögtönítélő törvényszék útján. Ezt a kegyetlen büntetést úgy hajtották végre, hogy az elítéltnek egy, a társaiból alakított kettős soron (utcán) át kellett futnia, mialatt ez utóbbiak mindegyike fűzfavesszővel ütést mért meztelen hátára. A vétség vagy bűn nagyságától függött, hogy a sor hány emberből állott és hogy hányszor kellett ezen az elítéltnek végig szaladnia. Olykor a végrehajtást több napra kiterjesztették, mely alkalommal olykor egy napot kihagytak (átugrottak), ami a büntetést súlyosbította, mert az új ütések az alig behegedt sebekre estek s így erősebb fájdalmat okoztak.
A semmiből az európai politika liberális elitjének első vonalába ugró Dobrev Klára büszke rá és élvezi, hogy pszichológiai értelemben vesszőfutást szervezhet meg, sőt, maga is beállhat a sorba ütni. Erre a szóhasználatával, a szöveg egészével nem is titkoltan utal.
Dobrev Klára korábbi posztja szerint:
Egyre kínosabb fideszesnek lenni az Európai Parlamentben.
Ez a kínos fogalmának teljes félreértésén alapul. Valóban nehéz fideszesnek lenni az EP-ben, de kínosan azok a liberális politikusok érzik magukat legfeljebb, akiknek a lelkük mélyén van valami kötődésük a saját hazájukhoz még. Mert nekik kell naponta végignézni, hogy valaki lelkesen, buzgón, élvezettel árulja el a hazáját. Ezt csak egy vérbeli kommunista nem érzi kínosnak, és hát Dobrev Klára egy vérbeli kommunista, akinek az elvtársai, bármiféle szövetségese fontosabb, mint az országa vagy a nemzete.
Minden mondatából süt a gátlástalanság, az empátia teljes hiánya, az a gondolkodásmód, hogy csak a politika és a hatalom létezik, semmi más nem fontos a legkevésbé sem.
Dobrev Klára egyébként, nyilván egészen véletlenül, a napokban nemi erőszakkal és mindenféle nőellenes tevékenységgel (persze utólag) lebukott Martin Luther King híres mondatával kampányol a Facebook oldalán:
Van egy álmom.
Ami egy általa vezetett, külföldről az országra erőltetett diktatúra.
