Iskolai szexuális felvilágosítás vagy csak támadnak a szexuális szélsőségesek?

Az iskolai szexuális felvilágosítás lehetőségeiről beszélgetett A Hír TV Címlap című műsorában M. Dobos Marianne műsorvezető három vendégével, Párkányi Eszterrel az Alapjogokért Központ elemzőjével, Fodor-Horváth Zsófiával a 888.hu újságírójával és Kroó Zitával az origo.hu újságírójával. Egy ellenzéki képviselő azt javasolta ugyanis, hogy a szexuális felvilágosítás legyen a Nemzeti Alaptanterv része. A kérdés persze az, hogy mit is értünk szexuális felvilágosítás alatt. Alapos a gyanú, hogy az ellenzék a genderelmélet nevű perverziót érti alatta, és egy újabb területen akarja a szülők jogait korlátozni, amikor állami feladattá akarja tenni a gyermekek szexuális felvilágosítását, pontosabban szexualizálását.

Én magam pontosan emlékszem a szexuális felvilágosulásom kétségtelen pillanatára, habár előtte sem voltam teljesen tudatlan. Hat éves lehettem, és Apátipusztán, ahol akkoriban az egyik bábolnai ménes volt elhelyezve és ahol laktunk akkoriban, néhány méterről tekinthettem meg egy "fedeztetést".

Egy fedeztetés nem hagy kétséget, mondhatni teljes körű tájékoztatást nyújt. Ha esetleg nem, akkor a jelen lévő lovászok szívesen szolgálnak kiegészítő információval.

Azokban a boldog időkben a falusi gyökerekkel rendelkező magyar lakosság döntő része vett részt ilyen jellegű, az esetek nagy részében spontán szexuális felvilágosításon, ugyanis a nyulaktól a szarvasmarháig bezárólag mindegyik valahogy hasonlóan és egyértelműen csinálja, ha normálisak a körülmények. A szexualitás és a szexuális vágy természetes, és természetes körülmények között megtalálja az útját. Arról nem is beszélve, hogy a szülők, a felnőttek nem kívánták eltitkolni a gyerekek elől a jelenséget, és annak célját, sőt egyértelmű volt, hogy habár az embernél és némely állatnál is az érintettek élvezhetik is dolgot, annak alapvető és természetes célja az utódok létrehozása. Mindenki felvilágosodott és mindenki ezen tudás birtokában volt kénytelen alkalmazkodni a helyi szokásokhoz. Ugyanis voltak helyi szokások, például, hogy a gyermek tabu, amelyek be nem tartását az önmegvalósítás jogára kevéssé érzékeny helyi lakosság statáriálisan torolta meg.

Aztán megtudtuk, hogy amikor nem normálisak a körülmények, mint a nagyüzemi állattartásban, az állatok is csinálnak sok furcsaságot a tömegben, olyat, amit a parasztház istállójában és a baromfiudvarban nem.

Aki csak tömegdisznót látott, és azt is csak feldolgozva és nem járt hátul a szénakazlaknál, szigorúan vegyespárosban, mert más leosztás fel sem merült, mert minek, na annak lehetnek kétségei és kérdései, de nekünk nem.

Fogalmam sincs, hogy miként és főleg mikor kellene felvilágosítani a mai gyermekeket, és hogy miről, de attól tartok, hogy ezt jobbik esetben manapság Kovi valamelyik szakmunkása teszi teszi meg, rosszabb esetben valami szexuális szélsőséges, aki toborozni szeretne. Biztos vagyok benne, hogy a szénakazal vagy az óvodai udvar kis háza sokkal jobb annak a felfedezésére, amit egymás vágyaiból tudhatunk meg leginkább.

Elnézést kérek, hogy négy vonzó nő szexuális felvilágosításról szóló beszélgetéséről ez jutott eszembe, de ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy az én szexuális felvilágosításom jól sikerült.