A magyar ellenzék a járvány része

Szeretett ellenzékünk a járvány okozta károk fokozásának új szakaszába lépett.

Eddig az volt a fősodor, hogy a kormány nem készült fel a járványra, elkésett, nem költ rá eleget, nincs védőfelszerelés, nem lesz lélegeztetőgép, kevés a kórházi ágy. Most arra a vonatra akarnak felkapaszkodni, hogy túlságosan felkészültünk, tulajdonképpen nincs is szükség ennyi kórházi ágyra. Rengeteg felesleges lélegeztetőgép lesz, viszont lehetne gondolkodni a korlátozások lazításán és 700 ezer milliárd euróval többet kellene költeni gazdaságélénkítésre oly módon, hogy minden állampolgár, aki hajlandó az ellenzékre szavazni, az ingyen kapjon százezer eurót a létezéséért cserébe.

Afelől se legyen kétségünk, hogyha véletlenül berobbanna a járvány, mint Nyugat-Európában általában történt, akkor azonnal elkezdenék követelni, hogy hirtelen legyen 100 000 üres kórházi ágy, sőt millió.

Finoman szólva is a demokrácia diszfunkcionális működésének érzem, hogy egy biztos parlamenti többséggel rendelkező demokratikus kormánynak egy világjárvány idején, amelyben tízezrével halnak az emberek a világon, arra is figyelemmel kell lennie a válságkezelés, az életmentés közben, hogy éppen mit hazudik az ellenzék. Értelemszerűen előbb kezdték követelni a kijárási tilalmat, mint ahogy az adatok alapján azt a kormány eldöntötte volna, mint ahogy egyszerre támadják a kormányt azért, mert nem engedi a településeket szabadon dönteni és amiért engedi (felelősséget hárít rájuk!) a polgármestereknek, hogy lezárjanak közterületeket.

Értelemszerűen egy demokratikusan választott kormány minden döntése vitatható.

Még egy szélsőséges válsághelyzetben hozott döntések is, tehát az is, hogy mikor kellett volna és milyen kijárási korlátozásokat bevezetni, mikor és egyáltalán be kellett volna-e zárni az iskolákat, hány üres kórházi ágy kell majd, sőt talán azok a döntések is, hogy kit minősítenek időlegesen otthonába bocsáthatónak.

De ennek a vitának olyan hangulatban és kontextusban kellene zajlania, hogy mindenki számára világos legyen, mindezektől függetlenül a járvány kapcsán megkövetelt viselkedési szabályokat be kell tartani.

Az ellenzék sokat nem ért el az elmúlt tíz évben azon kívül, hogy sikerült folyamatosan rombolnia az ország hangulatát.

Azt viszonylag alaposan elintézték, hogy jelentős számú olyan ember legyen az országban, aki létkérdésekben sem bízik meg a jelenlegi kormányban. Ezek száma meglepően kevés és kellemes meglepetés ez, hiszen az ellenzéki szavazók jelentős része is egyetért a kormányzat alapvető járványügyi intézkedéseivel, még a gazdasági mentőcsomag támogatottsága is jócskán átér az ellenzéki térfélre, nem is beszélve a „független” szavazók még erősebb támogatásáról.

Tulajdonképpen nem ezt vártuk szükségszerűen az elmúlt harminc év brutális jobboldal ellenes propagandája után. Orbán Viktor karizmája és kompetenssége „működik” és azokra is hat, akik 444.hu, 24.hu, 168 óra által kijelölt buborékban élik az életüket. A cselekvőképesség, a gyors és hatékony reagálás ígérete vészhelyzetben a Fidesz kormány esetében sokkal nagyobb választói csoportban kellemes evidencia, mint amelyet az általában a Fideszre szavazók alkotnak.

Viszont az általános társadalmi fegyelemhez és a lazulásra hajlamos lakossági csoportok hatékonyabb bevonásához nagyon kellett volna az ellenzék együttműködése.

A szép tavaszi napokon spontán tömeget létrehozó kóbor kirándulók, a túlvásárlók megnyugtatásához és fegyelmezéséhez nagyon kellett volna egy felelős ellenzéki magatartás.

Egy országot nem csak a szokásai és a jogszabályai határoznak meg, hanem az a hangulat is, amelyben a napjait éli. Magyarország egyik legnagyobb problémája, hogy hatalmas, jelentős részben állami és külföldi pénzen hangulatromboló értelmiségi és művész réteget tart. Ha jól éreznénk magunkat, nem tud olyan jó történni a nemzettel, az országgal, hogy ne zengene a kórus, hogy miért szörnyű az, ami van.

Nincs olyan összefogás a bajban, amely idején nem jelenik meg ugyanez a banda, hogy elvegye mindenki kedvét az együttműködéstől, a segítségtől, segítéstől.

Minek kellene történnie, hogy a magyar ellenzék összefogjon a kormánnyal egy olyan gyakorlati dologban, amelyben egyébként teljesen egyet is értenek? Minek?

Emlékeztetnék mindenkit arra, hogy a magyar parlamenti ellenzék eredetileg nem zárkózott el attól, néhány közismert elmebeteg képviselő kivételével, hogy támogassa lényegében a kormányzatot a védekezés során. Különösen, mert a lényegi kérdésekben alig volt véleménykülönbség. Ez egészen addig tartott, míg az ellenzéki pártok vezetői, meghatározó parlamenti emberei el nem olvasták az ultraliberális véleményvezérek újságjaiban, hogy itt éppen egy diktatúra kiépítéséhez asszisztálnak.

Gondolom még egy csomó e-mailt is kaptak külföldről...

A diktatúra-hiszti szokás szerint hatalmas károkat okozott az országnak, valamint elterelte a figyelmet a védekezésről és az ahhoz szükséges fegyelemről. Praktikusan például Karácsony Gergely is a képzeletbeli diktatúrával volt elfoglalva a budapesti tömegközlekedés és a Pesti úti idősotthon helyett.

Rögzítsük, a magyar ellenzék rossz szelleme továbbra is az a néhány száz liberális értelmiségi és újságíró, aki gyakorlatilag külföldről kapja a fizetését és bármikor képes háborús hisztériát kirobbantani, a következményekre való tekintet nélkül. Ez persze az ellenzéki képviselők felelősségét nem menti.