Lesz világvége novemberben, az amerikai elnökválasztás után?

Az amerikai elnökválasztásnak már bő száz éve világpolitikai jelentősége van, több milliárd nem amerikai állampolgárságú ember életére is jelentős hatással van. Különösen így van ez azóta, mióta a Szovjetunió megszűnt. Különös módon a hatás még erősebb, amióta az USA meggyengült, és Kína, valamint Oroszország (újra) megerősödött. Az amerikai kivonulás által hagyott romokon ugyanis káosz tenyészik, senki nem elég erős, hogy benyomuljon ezekbe a térségekbe, és rendet tartson. A drámát az teszi teljessé, hogy újabban mindkét nagy párt dühöngő elmebetegeket, demenseket, politikán kívüli celebeket jelöl elnöknek. Vagy egyszerűen csak hülyéket.

Valljuk be őszintén, Trump celebként lett republikánus elnökjelölt, és csak azért nyerhetett, mert egy elmebeteg, agresszív, nagyképű nőt indítottak ellene a demokraták. Elnöksége mégis sokkal jobban sikerült, mint amire számítani lehetett, egyrészt azért, mert a republikánus párt ideológiája és szakértői háttere pont stimmelt Trump gazdasági nézeteihez, másrészt azért, mert valószínűleg hatásosan játszottak rá a botrányelnök imidzsére, ami elterelte a figyelmet a kormányzás lényegi részeiről (ezt Kissinger kiválóan eljátszatta már egyszer Nixonnal). Ha valamihez, akkor Trump az amerikai gazdasághoz biztos ért.

Ezzel kiemelkedik a politikus elnökök sorából, akik legfeljebb a politikához értettek.

Elődje, Obama egy Carter-szerű elnök volt, ők ketten versengenek az elmúlt száz év legalkalmatlanabb elnöke címéért. Carter sem volt buta, ahogy Obama sem, mégis, mindketten elképesztő károkat okoztak a világnak és az USA-nak. A különbség csak az, hogy a szárba szökkenő politikai korrektség nem engedte meg a fősodratú amerikai nyilvánosságnak, hogy az igazat mondja Obama kudarcos két elnöki ciklusáról. Carter az iráni válsággócot hagyta örökül és egy gazdasági válságot, Obama Észak-Afrikát és a Közel-Keletet destabilizálta teljesen, elidegenítette, talán végleg, az oroszokat és mindent megtett Európa további gyengítéséért. Obama alatt az USA végleg megszokta a gazdasági válságot mint létformát, ezen az örökségen pedig egy koherens gazdaságpolitika képes volt javítani.

Trump négy éve gazdasági javulással és totális politikai háborúval telt, a felgyorsuló amerikai bolsevik forradalom elsodorta a demokratákat, akik már nyíltan egy fegyveres hatalomátvétel mellé álltak a járványtól és az abból következő gazdasági válságtól szenvedő országban. Minden politikai mozgalomra veszélyesek a saját szélsőségesei, de ha lesznek még egyetemek, akkor az idők végezetéig tanítani fogják, ahogy azok a demokraták, akik a fehér paramilitáris szélsőségesek legfőbb ellenségei voltak, beállnak a fekete szélsőségesek paramilitáris alakulatai mellé.

És békés tüntetőnek nevezik őket...

Obama szellemi képességeit mindennél jobban minősíti, ahogy beleállt a Trump-ellenes kampányba. A demokraták már tudják, hogy teljesen ellenőrizhetetlen helyzetet teremtettek, elég egyetlen olyan vérengzés, ami a tüntetőkhöz köthető és az áldozatai fehérek, latínók vagy ázsiaiak, hogy a demokraták történetük legnagyobb vereségébe fussanak bele. Aki a demokratákra szavaz, az a káoszra és a fekete milicistákra szavaz és mindenféle egyéb elmebetegre. Trump csendes többsége formálódik, miközben politikai értelemben a demokraták újabb fenyegetéseket teremtenek az USA és a világ számára.

Biden, az elnök-jelöltjük, hülye és öreg. Korrupt is, mint a fene, a fiacskája afrikai diktátorok gyermekeit megszégyenítő gátlástalansággal rendezkedik Ukrajnában például. A médiájuk elnökjelöltet csinált belőle, de már a második rátekintésre is világos, hogy nem sok köze lesz a főhatalomhoz. Jó eséllyel nem is lesz képes kihúzni az elnöki ciklus végéig, már most brezsnyevi értelemben vehető kesztyűbáb, akit hozzá kell celluxozni a pulpitushoz.

Biden állapota elképesztően felértékeli az alelnök-jelölt személyét.

Ezek névsorában semmi meglepetés nincs, kivétel nélkül mindegyik olyan elmebeteg liberális nő, aki egyszerre felel meg a szélsőbalos egyetemi elit kényes ízlésének, és a „békés” tüntetőknek is. Ha a demokraták nyernek az USA elnöke rövid távon egy olyan ultraliberális szélsőséges nő lesz, akihez képest Clinton egy centrista, mérsékelt republikánusnak tűnik majd.

Gyakorlatilag nincs a világ számára és az amerikaiak számára kedvező forgatókönyv.

Ha Trump nyer, akár visszaszerzik a képviselőházat és megtartják a szenátust a republikánusok, akár újra vegyes lesz a leosztás, a következő négy év is a baloldali forradalomról fog szólni, ha csak fegyverrel nem verik le ezeket az elmebetegeket. De ebben az esetben a demokrata párt balszárnyát, a médiaelit jelentős részét és majdnem a teljes szórakoztató ipart is fel kell számolni, ami a jelenlegi rendszer keretei között nem, csak polgárháborúban lehetséges.

Ha a demokraták nyerik az elnökválasztást gyakorlatilag a szélsőbal kerül hatalomra.

Érzelmi értelemben zavart rasszista, baloldali csőcselék kerül hatalomra, akik teljesen szét akarják majd verni az USA jelenlegi társadalmi struktúráját. Ehhez több tízmillió, egyébként jelentős részben felfegyverzett fehér, latin és ázsiai amerikait kellene eltüntetniük, és persze a normális feketéket is a társadalmi kulcspozíciókból. A valóban termelőmunkát végző rétegeket, a katonákat, a rendőröket, az orvosokat. Aztán kezdeniük kellene valamit a gazdasági visszaeséssel és a totális káosszal.

Mi már átéltünk kommunista hatalomátvételt, tudjuk mivel jár az.

A funkcionális analfabéták csúcsvezetői pozícióba juttatásával.

Az a két-három milliónyi felfegyverzett fekete, aki a Demokrata párt által vezényelt forradalom tömegbázisát adja jelentős részben, azonban ezt nem társadalmi, hanem etnikai forradalomnak tekinti. Nem fogják elfogadni, hogy fehérek vezessék őket, vagy olyan feketék, akik ellenzik a szabadrablást.

A konzervatívok még most is elég erősek ahhoz, hogy egy végső leszámolás során teljes győzelmet érjenek el. Ezért van bepánikolva a liberális elit, mert nem szándékoztak igazából káoszt előidézni a választások előtt. Eddigi sikereik titka a fokozatosság volt, az, hogy sosem követeltek túl sokat, és nem akarták azonnal átrendezni egész Amerikát. De most sok milliónyi, tízmilliónyi átlagamerikai mindennapi életét fenyegetik. Több száz millió amerikait tettek célponttá.

Több tízmilliónyi olyat, akinek van mivel visszalőni.

Ezt az egészet most a túl lelkes elmebeteg szélsőségeseiknek köszönhetik, akiket a Soros-félék pénzelnek és részben irányítanak is. Talán Sorosnak sürgős, mert meg akarja élni az eszméi győzelmét, vagyis a végső leszámolást, legalább Amerikában.

A II. amerikai polgárháború azonban az USA nagyhatalmi létének a végét jelentené, és a következményei teljesen kiszámíthatatlanok. Akár rendes, igazi világvége is lehet belőle. És azt is a liberálisoknak köszönhetjük majd.