Az iszlámot és a liberalizmust is a szélsőségesei alapján kell megítélni

Franciaország már vesztett egy háborút az iszlámmal szemben, pontosan tudja, hogy most mi következik majd, ezúttal persze már a saját földjén.

Az iszlám legnagyobb szövetségese Európában az a liberalizmus, amely ma az országban hatalmon van.

Ez nem ideológiai szövetség persze, hanem a közös ellenség okán létrejött "kényszer" szülte.

A kereszténységet valószínűleg sem az iszlám, sem a liberalizmus nem lenne képes egyedül legyőzni, de együtt egyelőre nyerésre állnak. Persze amennyiben a kereszténység iránti állati, engesztelhetetlen, beteges, gonosz és szadista gyűlöletet nem tekintjük ideológiának, mert ha igen, akkor az iszlám és a liberalizmus, mint politikai programok, édestestvérek.

Ne tévesszen meg bennünket az, hogy Macron és a francia liberálisok most, az elvágott torkok és a levágott fejek látványától megriadva, érezve a saját torkukon is az éles acél hidegét, hirtelen fellépnek a "radikális" iszlám ellen. Egyrészt mert ez csak taktika, a francia elnöknek komikusan alkalmatlan Macron tragikus kormányzását akarja újabb ciklusra átmenteni, másrészt a francia államnak nincsenek olyan eszközei, amivel rendet tehetne. Ehhez ugyanis legalább milliónyi muszlimot kellene kitoloncolnia az országából és több tízezret kellene örökre elmegyógyintézetbe zárnia a szabadulás esélye nélkül.

Mert nyilvánvaló, hogy a szélsőséges muszlimok elmebetegek az európai szabályok szerint, nem gyógyíthatóak, életük végéig közveszélyesek maradnak. A franciáknak rövid idő alatt fel kellene számolniuk az országukban létrehozott párhuzamos iszlám társadalmat, annak teljes szervezeti és "vallási" infrastruktúrájával együtt.

Erre talán és csak talán, még katonailag képesek lehetnének, de az akarat már teljesen hiányzik abból a liberális francia elitből, amely elfoglalta Franciaországot. A probléma másik fele az, hogy miközben a francia liberálisok eljátsszák, hogy harcolnak az iszlám ellen, minden energiájukkal pusztítják a saját társadalmukat. A francia és általában a nyugati liberális mainstream nem csak agresszíven iszlamofil, hanem a csomag része minden egyéb keresztényellenes elmebaj is, a gender ideológiától a fehér ellenes rasszizmusig, a családellenesség, a férfigyűlölet, a heteroszexuális gyűlölet, sőt a gyermeket vállaló heteroszexuális fehér nőkkel szembeni egyre növekvő agresszivitás is. Valamint természetesen az összes létező szexuális szadista perverzió "normalitásba"emelése is a fő programpontok között van, a pedofília minden formájától kezdve, a hormonkezeléssel biológiailag lerombolt gyermekek létrehozásáig. A terhesség teljes időtartalma alatt jogként rendelkezésre álló abortusz már rég nem a legszörnyűbb őrülete ezeknek a pszichopatáknak.

A liberálisok azonnal leleplezik magukat, amikor soha semmikor nem határolódnak el a "mérsékeltnek" hazudott iszlámközösségektől, akik semmit nem tesznek a saját szélsőségeseik ellen. Ahogy az iszlám közösségek is burkoltan elismerik elkötelezettségüket ebben a taktikai szövetségben, amikor nem működnek együtt a radikálisaik kiszűrésében a közösségeikből, illetve ideiglenesen "elfelejtik" az iszlám azon tanításait a nőkről, a szexualitásról, az identitásról, amelyeket az egyébként halállal büntet, és amelyek a liberálisok kedvenc vesszőparipái.

Az iszlám azonos a szélsőségeseivel, ugyanis a dzsihád része lesz majd a következő fázisban a normális, Franciaországgal együttműködő és annak rendjébe beilleszkedő kevés számú muszlim likvidálása is. Ahogy azt annak idején az Algériát Franciaországtól megszerző muszlim terroristák is csinálták. Amikor az iszlám terroristákat nézzük, akkor valójában a liberális mainstream szövetségeseire tekintünk, akik csak átültetik a gyakorlatba a liberális doktrína alapvetését a kereszténység eliminálásáról. A keresztények legyilkolása ennek szükségszerű velejárója, amit a liberálisok már nem is a társadalommérnökösködés járulékos veszteségnek tekintenek, hanem az elrettentés szükségszerű eszközének.

Meg kell értenünk, hogy csak egy "liberalizmus" van, egy totális, antikeresztény, fehérgyűlölő, heteroszexualitás-ellenes, szólásszabadság megszüntető, szexuális szadista elmebetegek igényeire szabott ideológiai tákolmány, amely mögé teljes erővel beállt a globális kapitalizmus hatalmába beleőrült menedzser rétege.

Az isten tudja hányadik hullámos feministák, a teljesen értelmezhetetlen identitású LMBTQ csoportok és a többi elmebeteg identitáscsoport mindent megtesznek azért, hogy az iszlám terrorizmus feltételei fennmaradjanak. Iszlamofóbiának azonosítják a keresztény értékek védelmét, és a kereszténységgel azonosított patriarchális (strukturális) elnyomás kisebbségi csoportjaként azonosítják az iszlámot.

Gátlástalanul kihasználják az "elnyomott" csoportoknak járó védelmet az iszlám keresztényellenes harcosságának kihasználása érdekében.

A XXI. századi liberalizmus jelen állapotában már tartalmazza az iszlám szélsőségeseket is, az iszlám tanításai szerint halálos bűnök tömegét elkövető liberális alcsoportok inkább bevállalják a fenyegetettséget, mert számukra fontosabb a kereszténység elpusztítása, mint a jelenleg még számukra távoli fenyegetésnek tűnő iszlám.

A saját elmebajuk buborékában élő liberálisok egész életükben a kereszténység ellen hadakoztak, a kereszténységgel azonosítanak minden nehézséget, amellyel az elmebajuk kifejlődése idején és utána meg kellett küzdeniük.

Azt hiszik, hogy a kereszténység miatt olyan boldogtalanok és szerencsétlenek, az iszlám csak távoli, alapvetően keresztényellenes jelenség a számukra, és még most sem érzékelik közvetlen fenyegetésként. Hiába várjuk tehát, hogy a templomukban legyilkolt katolikusok levágott fejei elgondolkoztassák a liberálisokat. A normalitás szempontjából érzelmileg és pszichiátriailag az átlag liberális SJW-ék ( social justice warrior) egyáltalán nem különböznek a dzsihadistáktól.

I

ndulataik, beszűkültségük azonos, az amerikai BLM esetében a közvetlen vérszomjassága is hasonló a két ideológia képviselőinek.

Elmebetegekkel van dolgunk. Ezt végre tudomásul kell vennünk, bármennyire kényelmetlen és riasztó tény is ez.