Az előző részben Kína 2023-as évének nyitását és a koronavírus legyőzését írtuk meg részletesen. Röviden összefoglalva: 2023. január végén Kínában hivatalosan is bejelentették a Covid-hullám végét. A kormányzati adatokból kiderült: a tavalyi év azonos időszakához képest nagymértékben nőtt a turizmus és a vendéglátás, négy hónap után először pedig fellendült a gyárak tevékenysége is. Megszűntek a korlátozások, Peking felhagyott a járványadatok rendszeres közzétételével is, és az adatokból kiderül az is, hogy Kína szolgáltatásgazdasága újra életre kelt. Mindez újabb lendületet adott Kínának arra, hogy újabb célokra fókuszáljon és meghatározza magát a világhatalmi tengelyen.
Mint ismert, Hszi Csin-ping kínai elnök márciusban a kínai parlament éves plenáris ülésének nyitó napján elmondott beszédében kiemelte, hogy szerinte Washington bekerítette és elfojtja országát. Az Index cikkében rámutat: több szakértő már úgy véli, nemhogy új hidegháború körvonalazódik a két ország között, hanem már el is kezdődött. Az Egyesült Államok mind gazdaságilag, mind katonailag egy Kína-ellenes koalíció létrehozásán ügyködik: elég csak az amerikai katonai jelenlétre gondolni Ázsiában, de a nyugati államokat tömörítő NATO katonai szervezet is kidolgozott egy részletes Kína-politikát, amelyben már riválisként írnak az ázsiai országról, és a legutóbbi G20-csúcson is keményen egymásnak mentek a felek.
Peking, 2023. március 13. Hszi Csin-ping kínai elnök, a Kínai Kommunista Párt főtitkára beszél a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület (KNPTT) záróülésén a pekingi Nagy Népi Csarnokban 2023. március 13-án. Fotó: MTI/EPA/Mark R. Cristino
Eközben Kína elsősorban a környező ázsiai országoknál és Afrikában puhatolózik, de Hszi szuperhatalmi céljait bizonyítja Hongkong nemzetközi szerződéssel szembeni bekebelezése, illetve a folyamatos haderőfejlesztés is. Kína úgy érzi, az Egyesült Államok ázsiai és óceániai kapcsolatai Kína biztonságát és fejlődését veszélyeztetik, míg Washingtonban úgy látják, Peking az amerikai szuperhatalmi, a nemzetközi porondon betöltött szerepét próbálja aláásni – írja cikkében az Index.
Az Economist úgy ír a konfliktusról: mindegyik fél a saját kérlelhetetlen logikáját követi. Amerika a visszatartó politikát alkalmazta, bár nem hajlandó használni ezt a kifejezést. A tekintélyelvű Kínát látja, amely az egypárti uralomról az egyszemélyes uralomra vált. Hszi Csin-ping elnök valószínűleg évekig lesz hatalmon, és ellenséges a Nyugattal szemben, amely szerinte hanyatlóban van. Otthon a liberális értékekkel szembemenő elnyomás politikáját folytatja. Megszegte azt az ígéretét, hogy önmérsékletet mutat, amikor hatalmat vetít kifelé. A márciusi találkozó Putyinnal pedig sokak szerint megerősítette, hogy célja egy alternatív, „az autokraták számára barátságosabb világrend felépítése”.
A II. hidegháború már elkezdődött?
Mindeközben Amerika éppen felgyorsítja Kína katonai visszaszorítását Ázsiában, megfiatalítja a régi szövetségeket és újakat hoz létre, mint például az AUKUS-paktum Ausztráliával és Nagy-Britanniával (az AUKUS-paktum néven ismert megállapodás célja a 2030-as évek végén egy teljesen új, brit tervek és amerikai technológiák felhasználásával épített tengeralattjáró-osztály bevezetése lesz – a szerk.).
A kereskedelem és a technológia területén Amerika szigorú és egyre szélesedő embargót vezet be a félvezetőkre és más árukra. A cél a kínai innováció lassítása annak érdekében, hogy a Nyugat megőrizze technológiai fölényét. Kína vezetői számára ez a kínai megbénítási terv. Amerika azonban csak akkor fogja elviselni Kínát, ha az alázatos, „kövér macska, nem tigris”. Amerika ázsiai katonai szövetségei azt jelentik: Kína úgy érzi, hogy saját természetes befolyási övezetében van.
Az Economist szerint két ilyen rögzült és egymásnak ellentmondó világnézetből naivitás azt gondolni, hogy a több diplomácia önmagában garantálhatja a békét. Joe Biden elnök és Hszi Csin-ping Bali szigetén tartott, novemberi találkozója enyhítette ugyan a feszültséget, de a konfrontáció mélyebb logikája hamarosan újra megerősítette magát. A kémballon-válság (kínai tisztviselők kigúnyolják Amerikát, amiért lelőtték az általuk elkóborolt „szemtelen léggömböt”) megmutatta, hogy mindkét vezetőnek keménynek kell tűnnie otthon.
Bali szigete, 2022. november 14. Hszi Csin-ping kínai (b) és Joe Biden amerikai elnök kétoldalú találkozója a világ 19 legfejlettebb gazdaságú és vezető feltörekvő országát, valamint az Európai Uniót tömörítő húszas csoport, a G20 csúcstalálkozója előtt az indonéziai Bali szigetén fekvő Nusa Dua luxusüdülőhelyen 2022. november 14-én. Fotó: MTI/EPA/Hszinhua
Amerika azt akarja, hogy Kína védőkorlátokat alkalmazzon a rivalizálás ellenőrzésére, beleértve a forródrótokkal és a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos protokollokat, de Kína önmagát tekinti a gyengébb félnek: miért kötné le magát a zsarnokoskodó által meghatározott szabályokhoz? Semmi sem utal arra, hogy az ellenségeskedés enyhülne.
A 2024-es amerikai választások megmutathatják azt is, hogy Kína ütése kétpárti sport
– olvasható a cikkben.
Az amerikai–kínai ellentét visszafordíthatatlan?
Egy ilyen ellenféllel szemben Amerikának három alapelvet kellene betartania az Economist szerint. Az első a gazdasági szétválasztás korlátozása, amely az IMF számításai szerint a világ GDP-jének kezelhető 0,2%-a és a riasztó 7%-a között bármibe kerülhet. A nem érzékeny ágazatok kereskedelme szintén segít fenntartani a rutinszerű kapcsolatokat több ezer cég között, csökkentve ezzel a geopolitikai megosztottságot. Az embargót meg kell őrizni az olyan érzékeny ágazatok vagy területek esetében, amelyekben Kína fojtogató előnnyel rendelkezik, mivel monopóliuma van: ezek a kínai–amerikai kereskedelem kisebb részét teszik ki. Ahol lehetséges, a hidegháború mindkét oldalán átnyúló vállalkozásokat, például a TikTokot – amelyet téves kínai információk terjesztésével vádolnak – el kell zárni, el kell adni vagy le kell választani, nem pedig bezárásra kényszeríteni.
Az Economist cikke rávilágít arra: a második ilyen alapelv a háború esélyének csökkentése. Mindkét oldal egy „biztonsági dilemmába” van zárva, amelyben ésszerű, hogy megerősítse pozícióját, még akkor is, ha ez a másik oldalt fenyegetve érzi. A Nyugatnak igaza van abban, hogy katonai elrettentést keres, hogy szembenézzen a növekvő kínai fenyegetéssel – az alternatíva az amerikaiak által vezetett ázsiai rend összeomlása. De ha katonai erőfölényre törekednek a lobbanáspontok körül, különösen Tajvanon, az olyan baleseteket vagy összecsapásokat robbanthat ki, amelyek kicsúszhatnak az irányítás alól. Amerikának arra kell törekednie, hogy elrettentse Kínát Tajvan megtámadásától anélkül, hogy provokálna.
Azonban ez nem úgy tűnik, mintha sikerülne. Kína ugyanis a minap felszólította az amerikai képviselőház elnökét, hogy „ne ismételjen meg végzetes hibákat”, és mondja le a tervezett kaliforniai találkozóját Caj Jing-ven tajvani elnökkel. A kaliforniai kínai konzulátus nyilatkozata szerint nemcsak a térség békéjének és stabilitásának ártana, de „egyesítené a kínai népet egy közös ellenséggel szemben”, ha Kevin McCarthy, az amerikai alsóház elnöke megtartaná szerdára tervezett találkozóját Caj Jing-ven tajvani elnökkel.
Mindeközben persze a világgazdaság nyögi az amerikai–kínai feszültséget. A legnagyobb fogyasztói piacok közötti feszültség megzavarhatja a tengerentúli befektetéseket, kedvezőtlenül érintheti a fejlődő országokat és hosszú távon a világ GDP-jének a 2 százalékába kerülne – olvasható a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerdai jelentésében. Ahogy az Egyesült Államok és Kína között nő a feszültség, ezek a nagyhatalmak és szövetségeseik egyre több olyan törvényt fogadnak el, amely az ellenfelük gazdaságát korlátozná. Ilyenek a washingtoni vagy a japán csiptörvények, amelyekkel Kína félvezetőgyártási képességeit célozták meg, hogy az országot féken tartsák a fejlett technológiák előállításában.
A két oldal agresszív törekvéseinek meg is lett a hatása – az Amerikai Kereskedelmi Kamara által nemrég végzett felmérés azt mutatta, hogy a befektetők eltávolodnak Kínától. A válaszadók több mint fele a keleti nagyhatalmat már nem tekinti befektetési prioritásnak, és 25 év óta először más országok váltak a külföldi beruházások fő célpontjaivá.
Forrás: PS, Index, Economist, Világgazdaság; Fotó: MTI/EPA/Hszinhua
Facebook
Twitter
YouTube
RSS