Kovács István: Rettegésben tartják az ökölvívó-társadalmat

Kovács István szerint Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szövetség elnöke az elmúlt évek alatt tönkretette az egykori sikersportágat. Tény, hogy eddig egyetlen egy olimpiai kvótánk van, és komoly eredményt, már igen régen ért el a magyar amatőr boksz. Kovács István a visszaélésekről, a szakma legyalulásáról beszélt.

Szakkommentátorként szerepelt Bedák Zsolt áprilisi világbajnoki címmeccsén. Bár a világklasszis Nonito Donaire hamar kiütötte, Bedák nem vallott szégyent. Sokan károgtak, hogy ezért felesleges volt a Fülöp-szigetekre utazni, számomra ez érthetetlen. Ki lehet hagyni egy ilyen lehetőséget?

Nem, ezzel élni kellett. Úgy érzem, kilencvenkilenc százalékban biztos volt, hogy Donaire nyer, de egy ilyen meccset nem szabad kihagyni. Bedák Zsolt pályafutása vége felé kiállt az egyik legismertebb, legelismertebb bokszoló ellen.

Ha egy ökölvívó nemet mond erre, akkor hagyja abba, nincs értelme úgy bunyózni, hogy nem mész el a csúcs irányába.

Akkor is, ha várható a vereség.

Bár kiütötték, felállt, harcolt, ameddig tudott. Helytállt.

Láttuk a különbséget ütőerőben, fizikumban és boksztudásban, de ez nem szégyen. Donaire a világ egyik legjobbja, Bedák Zsolt pedig egy nagyon tisztességes, szerethető sportember, aki kihozta a pályafutásából a maximumot. Ez nem mindenkinek sikerült. Mindössze két veresége van a profik között, és mindkettőt világbajnoki meccsen szenvedte el.

Donaire vs. Bedák (jobb oldalon) / Fotó: Jay Diem / MTI/EPA

Nem lebecsülve Bedák teljesítményét, azért nosztalgiával gondolunk a szép napokra. Már Erdei Zsolt is visszavonult, és amatőrként is ő jutott fel utoljára a csúcsra, amikor világbajnok lett. 1999-ben… Mi történt, mi történik az egykori sikersportággal?

Nehéz erről beszélnem. Százszor elmondtam, hogy rossz irányba megyünk, és ez Csötönyi Sándor (a Magyar Ökölvívó Szövetség elnöke – M. G.) uralkodásának és dilettantizmusának köszönhető.

Sajnos az ökölvívó-társadalom rettegésben van tartva, a sportvezetés pedig nem foglalkozik ezzel.

Pedig a számok nem hazudnak: egyre kevesebb az ökölvívó, egyre kevesebb a verseny, a sportklub, a néző és eredmény. Hab a tortán, hogy az elnök elmondása szerint minden idők legsikeresebb időszakát éli a sportág. És nekem még csak nem is az olimpiai arany hiányzik.

Hanem?

Az, hogy legyen egy jól működő rendszer, sok képzett edzővel, ökölvívóval, és aztán ebből táplálkozva a magyar profi boksz is megerősödjön. Azért mert néha hozunk innen-onnan, akár nem is jegyzett versenyekről néhány érmet, az semmit sem jelent. Az olimpiáról és a világbajnokságról, ahol a szakma ténylegesen megmérettetik, évek óta érmek nélkül térünk haza. Nagy bajban van a szakma. Rengeteg pénz áramlik a sportágba, és a magyar bajnokságokon csak lézengenek. Hetven, nyolcvan ember elindul, kétszáz néző kimegy.

Kovács István / Fotó: Horváth Péter Gyula

Miért nem jelez senki?

Emlékszem, hogy a 2012-es olimpia után a jelenlegi szövetségi kapitány (Kovács László – M. G.) is megkongatta a vészharangot, de aztán megkapta a magáét Csötönyitől. Ahogyan én is. A kritikai megjegyzést nem szereti.

Rengeteg támadást kaptam, rendszeresen megpróbáltak lejáratni és hiteltelenné tenni a hozzá lojális újságírók.

Hiába hoztam pénzt, hiába próbálkoztam újításokkal, mindig keresztbe tett. Ekkor eldöntöttem, hogy nem fogom már támadni, ha a magyar ökölvívás magához tér, akkor majd lép. Ezért is mondtam az elnökségnek, amikor lemondtam, hogy innentől az Önök felelőssége az egész. Vannak közöttük ismert, értelmes emberek, de nem tesznek semmit. Az is elképesztő, hogy az elnökségen belül Erdein kívül senki sem képviseli a szakmát. (A minőségi zenét viszont igen: Fásy Ádám hosszú évek óta elnökségi tag – M. G.) Zsoltot még én kértem meg, hogy legyen ott, lássa, hogyan néz ki ez az egész. Senki sem hiszi el, hogy miről szólt egy ülés.

Miről?

Egyszer például bemutatták a költségvetést, az összes versenyhez oda volt írva, hogy egymillió forint. Ha Londonban, ha Prágában, mind egymillió forint. Ez nem létezik. Vagy ott volt a bokszbál, költségvetése ötmillió forint, annyi mint egy közepes ökölvívó-szakosztályának akkori teljes büdzséje. A bevételi rész sehol, pedig jegyeket is árultak. Vagy a kubai edzőtáborok.

Arról mindig büszkén mesél az elnök úr.

Az elsőre elmentem, de három nappal a vége előtt hazajöttem.

Januárban mentünk, az itthoni erősítés, alapozás helyett a kubai ifi-válogatottal kesztyűztünk, egy lepukkant szállodában laktunk, és egy borzalmas bokszteremben edzhettek a fiúk. Harminc-negyvenen mentünk, köztük újságírók, és az egész közpénzből.

Hat-nyolc éve éves szinten húsz-harminc millió forint megy el erre. A paralimpiai elnök ennél jóval kisebb ügybe belebukott, itt meg senkit nem érdekel. Mondok mást: egyszer elkértem az elnökségi ülés jegyzőkönyvét, kiderült, hogy nincs, nem vezetik. Csak jegyzet készül. Egyre többször felemeltem a szavam a szakmaiatlanság, átláthatatlanság ellen, és a végén már engem kértek meg, hogy hagyjam már békén szegény elnök urat. Mondtam az illetőnek, hogy nem érti, nekem a boksz a szívügyem.

Kívülállóként megdöbbentő ezt hallani. Sokat olvasni a sportágon belüli küzdelmekről, de ez nem is szokatlan. Az úszást is több botrány megrengette, de ott az eredményeket nem lehet letagadni. Lehet kritizálni Gyárfás Tamást, de ő rámutathat a táblára, tessék. De a bokszban mi van a mérleg másik oldalán?

Engem nem is Csötönyi személye idegesít, hanem az igazságtalanság.

Megmentőként tüntetik fel, miközben tönkretett egy sportágat. Teljesen legyalulta a szakmát, a komoly, jó edzők mint Svasznek Jenő bácsi, Szántó Öcsi bácsi, Klein Csaba és mások olyan messzire kerültek az irányítástól, hogy nem igaz.

Egy kezemen meg tudom számolni, hány „edző” rendelkezeik TF-diplomával. Mindenben, de mindenben az elnök dönt, az elnökség pedig minden döntését jóvá hagyja. Egy mostani cikkben azon háborgott, hogy a magyar pontozóbíró nem azt hozta ki győztesnek, akit ő akart.

Viccel?

A Sportpluszban arról panaszkodott, hogy egy magyar bíró fosztott meg minket egy kvótától.

Hiába üvöltözött vele, hogy a svédet hozza ki a török ellen, nem engedelmeskedett, ezért aztán versenyzőnknek az erősebb ellenféllel kellett megküzdenie.

Elképesztő történet.

Ha már a pontozók. A vezetés évek, de inkább évtizedek óta a folyamatos és valóban észrevehető csalásokkal védekezik – mondván miattuk buknak el bokszolóink. Az elnököt elmondása szerint külföldön jobban megbecsülik, de akkor miért „dolgozik ellenünk” a nemzetközi szövetség (AIBA)?

Ugyan már, le sem engedik a parkettre. Fent ül a nézőtéren, mivel nem az AIBA vendége, hanem a MÖSZ vagy a MOB pénzén utazik. Több bíróval beszéltem, egy ideig tűrték az üvöltözéseit, de ma már szóba sem állnak vele. Amúgy sem vesznek komolyan ma már olyan sportvezetőt vagy sportdiplomatát, aki öt értelmes mondatot nem tud elmondani angolul. Vagy ott van a MÖSZ főtitkára. Tudja ki?

Csötönyi egyik jó barátja, akivel együtt nézik az MTK-meccseket, és Csötönyi jelentette ki többször, hogy egy számítógépet sem tud bekapcsolni. Azt mondta, azért főtitkár, mert máshoz nem ért, hadd dolgozzon a MÖSZ-ben a nyugdíjáig.

Ekkor lett elege a közegből?

Akkor, amikor megpróbálták Harcsa Zoltán ügyét (kiszökött az edzőtáborból, és ittasan, jogsi nélkül összetörte válogatott társa autóját, edzője, Szántó Öcsi bácsi kiadta az útját és “szakított” a szövetséggel is – M. G.) eltitkolni. Amikor ehhez megkapta az elnökség jóváhagyó igenjét, akkor azt mondtam, ez a legalja. Ilyen rossz sportszakmai, nevelési döntést hozni egy olyan sportágban, amely azért az erkölcsre, igazságra, tisztességre épül. Akkor kiszálltam.

Az interjú második részével a hét második felében jelentkezünk, abban már inkább a profi ökölvívásról lesz szó.