Spiró György a HVG-ben nemrég megjelent interjújában jöttmentnek nevezte a Balkánról áttelepült magyarokat. Láng Zsolt író szerint ilyen kijelentések miatt Amerikában a gatyája is rámenne egy írónak.
„Valahogy túl vagyunk már azon, hogy idegenek, „jöttmentek” sajátos fiziognómiáját és kultúráját okoljuk ránk szakadó bajainkért. (…) Egészen avítt ez a Spiró-szöveg. Avas” – írja Láng Zsolt a transindex.ro portálon reflektálva Spiró György HVG-ben megjelent szavaira.
Spiró György a lapnak adott interjújában a következő kijelentéseket tette: „jön a Balkánról egy másfajta mentalitáshoz szocializálódott magyar népesség, ami a határok megnyitása miatt törvényszerű. A balkáni mentalitás törzsi jellegű, szinte kizárólag rokoni kapcsolatokra épít, az számít, hogy ki melyik klánhoz tartozik, nem pedig az, hogy kinek milyen érdemei vannak. A kisebbségi fejlett, városias magyarság nem tehet róla, hogy ezt az archaikus mentalitást kapta kilencven éve a nyakába. Magyarországon is megvolt eleve, de most megerősödött.”
Láng Zsolt cikkéből kiderül, most éppen Chicagóban tölt pár hetet, ezért elképzeli, mi történne, ha egy Spiró-rangú amerikai író, mondjuk Sam Shepard hasonló kijelentést tenne a Chicago Tribune vasárnapi számában a bevándorló dél-amerikaiakról: „Jön Dél-Amerikából egy másfajta mentalitáshoz szocializálódott népesség…”. Shepardnak annyi lenne, az holtbiztos, hírneve, gatyája, egészsége rámenne erre az egy kijelentésre. De hát Shepard nem mond ilyet, és nem is gondol. Valahogy túl vagyunk már azon, hogy idegenek, „jöttmentek” sajátos fiziognómiáját és kultúráját okoljuk ránk szakadó bajainkért. (Ceaușescu mindent a huligánokra kent…).”
Hozzáteszi: „valamelyik chicagói buszra kellene Spirónak felszállnia. Ó, a chicagói buszozás! Micsoda élmény! Az a rengeteg különböző arc. Mindegyik más, és nagyon más, mert Ázsiától Európáig, Alaszkától az Andokig mindenféle megjelenik. Mind a buszon. Lúdbőröztetően gyönyörű hely. Arctár. És ha mosolyogva rájuk nézel, visszamosolyognak… Igen, itt is nagy a szegregáció, vannak gondok az „olvasztótégellyel”, de mégis, lelkesítő és szépséges a chicagói busz létezése, hogy van ilyen. Adakozó. Felemelő. És végül mindig a szépség győz, ez biztos. A szépség nem avasodik.”
Forrás: lang.transindex.ro
Facebook
Twitter
YouTube
RSS