Lengyel elemzők komolyan számolnak azzal, hogy a Magyar Honvédség bevonul Kárpátaljára

Lengyelország és Magyarország sok tekintetben másképpen ítéli meg az ukrajnai háborút, amit sokan nem győznek hangsúlyozni. Vajon megmérgezheti ez a barátságot? És reálisan látják a lengyelek a magyar álláspontot? A 32. Karpaczi Gazdasági Fórumon a magyarul is kiválóan beszélő Maciej Szymanowski lengyel történész és hungarológus, a Waclaw Felczak Intézet igazgatója beszélt minderről a Magyar Nemzetnek. 

A lengyelek és a magyarok politikája nem túl népszerű az unióban, viszont az orosz-ukrán háborúról a két fél különbözően gondolkodik. Maciej Szymanowski szerint azonban a háború már tíz éve, a Krím elfoglalása óta zajlik és még legalább tíz évig fog tartani az elemzők szerint is. Korábban pedig azt gondolták például a csehek, hogy maximum 100 napig tart majd a konfliktus.

Az unióra visszatérve elmondta, hogy nagy sokk lenne, ha a gazdasági unióból átmennénk politikai unióba. Megjegyezte ugyanakkor, hogy bár Magyarország és Lengyelország nézetei mások a fegyverszállítások ügyében, de például a migrációs kérdésben megegyeznek.

Az átlag lengyel ember ugyanakkor jó véleménnyel van a magyarokról, ezt a nemrég a Waclaw Felczak Intézet felmérésből derült ki. Mint fogalmazott:

Az olyan alapvető kérdésekben, mint hogy a magyarok becsületesek-e, szeretnek-e a dolgozni, szeretik-e a lengyeleket – gyakorlatilag semmi nem változott a három évvel korábbi felméréshez képest.

Lengyel szakértők, akik azt hiszik, hogy értik a magyar történéseket

Szymanowski kitért arra is, hogy most rengeteg lengyel elemző van most, akik a magyar-lengyel kapcsolatokat vizsgálják és úgy tesznek, mintha értenének ehhez, pedig lehet, hogy még sosem voltak Magyarországon. Vannak persze néhányan magyarul beszélők, sőt magyar származásúak is, akik nagyon szívesen nyilatkoznak a lengyel sajtónak. Kiemelte:

mi „kiváló elemzőink” szintén folyamatosan arra várnak, hogy mikor lépi át a magyar hadsereg az ukrán határt, hogy elfoglalja Kárpátalját.

Erről mindenki hall Lengyelországban, arról azonban nem, hogy a kárpátaljai magyar kisebbséggel mi történik az országban, hányan veszítik életüket a háborúban. A német tulajdonú lengyel médiában erről semmi nem jelenik meg.

Arra a felvetésre, hogy kell-e temetni a visegrádi négyeket a történész elmondta:

aki Közép-Európát ellenőrzi, az egész Európát ellenőrzi. Tehát ha bármilyen veszekedés támad a visegrádi négyek között, vagy más közép-európai együttműködésekben, akkor mi, csehek, szlovákok, lengyelek és magyarok biztosan a vesztes oldalon találjuk magunkat. Ebben a helyzetben mindig csak egy győztes lesz, aki nem szövetségesünk sem az Európai Unióban, sem a NATO-ban.

Megjegyezte ugyanakkor azt is, hogy Közép-Európa, sőt az egész Európai Unió számára a lengyel–magyar kapcsolatok mindig kulcsfontosságúak voltak. A lengyelek és a magyarok is nemet mondanak például a kötelező kvótára, így pedig nem lehet elfogadni azt. Két ország blokkoló kisebbsége is elég. Erről szól a többi között a lengyel választás.

Az unióban pedig, ha létrejön egy új, jobboldali, európai frakció, akkor  az Európai Parlament második-harmadik legnagyobb ereje lehet.

Azzal, hogy életre hívtuk a visegrádi négyeket, bebizonyítottuk, hogy politikailag érett nemzetek vagyunk. Nagyon nevetséges lenne, ha ugyanezt az együttműködést nem tudnánk összehozni az európai választások után is

-jegyezte meg hozzátéve:

Óriási szükség van a racionális gondolkodásra, különösen a brexit után. Ez az a feladat, ami a jövőben létrejövő, nagy jobboldali frakciónak kellene megoldani. És ebben óriási felelősség nehezedik a nagyszámú és stabil magyar jobboldalra.

Forrás: Magyar Nemzet, fotó: MTI