Lesz-e rendszerváltás a magyar sportban?

A pekingi égés után a londoni olimpia váratlanul jó eredményt hozott 2012-ben, és már-már elfedte, hogy hol tartott a magyar sport 1992-ben, és milyen rendszerszintű hibák eredményezték azóta a hanyatlást. Ehhez képest nagyon kíméletes, mégis kijózanító pofon volt a komoly állami támogatások ellenére tapasztalható visszaesés Rióban. A tizenöt érem kevesebb, mint a londoni gyűjtemény, és a sportági szövetségek várakozásai is túlzottan derűlátónak bizonyultak. A legtöbb sportág világszerte öles léptekkel fejlődik, amit Magyarország hajlamos nem tudomásul venni, miközben megesik, hogy a saját árnyékunkkal küszködünk az előrelépés helyett, mert a rendkívüli módon megnövekedett állami támogatásokat nem okvetlenül a sportra költik el. Egy, a múltat megtestesítő, örökösnek hitt sportvezető már megbukott, kérdés, mi lesz a többiekkel. Felelevenítjük és keretbe foglaljuk a magyar sport mozgalmas 2016-os évét, amely szerencsés esetben utóbb vízválasztónak bizonyulhat.

A belpolitikai cicaharcokon edződött, és a vékonyka felszínnel bőven megelégedő hazai közvélemény azzal volt elfoglalva, hogy a korrupt Gyárfás Tamást vagy az elamerikásodott Hosszú Katinkát kell-e utálni, miközben ennél sokkal jelentősebb dolgokról volt szó.

Azt hiszem, hogy itt a konfliktus nem Gyárfás Tamás és Hosszú Katinka, de még csak nem is Hosszú Katinka és az úszószövetség között van, hanem alapvetően, és azt gondolom, hogy ez az úszástól függetlenül is nyugodtan kijelenthető, hogy a versenyzőtársadalom, és az őket kiszolgáló szervezet közötti világnézet és látásmódbeli különbség

– nyilatkozta a SportTV-ben a Bernek Pétert képviselő Strongaa Management ügyvezetője, Kőrösparti Gábor, aki úgy véli, partnerségre lenne szükség a sportvezetés és a sportolók között.

Hosszú Katinka már az ügy 2015 végi kirobbanásakor hangsúlyozta, hogy nem csak saját magáért, hanem a többi úszóért is vállalja a súrlódást, és szakmai, illetve sportvezetési problémákat is említett. Az elhíresült szerződésszéttépéskor elmondta, hogy a szövetségnek nemhogy nincs sportszakmai terve az előrelépésre, de azt sem tudja, hogyan maradhatunk meg a mostani szinten, és az ígéretek ellenére nem történt valós változás.

Szűk egy évvel később, Katinka és a hozzá csatlakozott úszók közleménye világosan utalt rá, hogy a szövetség a kegyként osztogatott támogatások és a szubjektív válogatási elvek révén kivételez egyesekkel, a kifizetések késleltetésével kiszolgáltatottságban tart klubokat és versenyzőket, miközben szakmai téren sem az elméleti, sem a technikai fejlesztésben nem tartja a lépést a világgal.

Gyárfásról végül levette a kezét a politika. (fotó: MTI)

Feketeöves mellébeszélés

A néző pedig csak az eredményt látja, amikor a kijutott magyar úszók jelentős része az egyéni legjobbját sem képes megúszni az olimpián, illetve amikor eleve nehezen jönnek össze a kvóták, majd a sportági szövetségek szinte egytől egyig alaposan túlbecsülik az olimpiai szereplés hozzájuk tartozó részét. Mert nem csak az úszásban bukkantak felszínre a problémák, Rio után többfelé kiborult a bili. És ezek a balhék olykor egészen hasonlóak voltak.

Az úszószövetség végig azt kommunikálta, hogy minden rendben, és igazából nem is érti, mi baja Katinkának. Jellemző mozzanat volt még a legelején, hogy a Hosszú Katinka által kért mozgáselemző berendezést és regenerációs helyiséget kizárólag víz alatti kameraként és saját öltözőként voltak hajlandóak értelmezni Gyárfásék. Erről nehéz eldönteni, hogy csak megjátszották a lassú felfogásút, vagy tényleg ennyire nincsenek képben a sporttudományok fejlődésével, de egyik sem hízelgő rájuk nézve.

Azt kértem, hogy a szövetség végezze a munkáját. Ezt a pénzt, amit ajánlottak, fordítsák az elméleti és technikai háttér fejlesztésére, ami biztosítja minden úszó folyamatos fejlődését. (…) Ezeket azért kértem, mert a rengeteg edzés és verseny mellett nekem már nem jut időm arra, hogy a legújabb kutatásokat bújjam. Ez a szövetség feladata lenne: az elméleti és technikai háttér biztosítása, követni a legújabb trendeket.

– fogalmazott Hosszú Katinka 2016 januárjában elég egyértelműen, de az elnök kommunikációs maszatolása, áldozatszerepbe helyezkedése és passzív agresszív viselkedése egyelőre működött. Aztán amikor újból kipattant a szikra, jött a korábbi ügyek kiteregetésével való fenyegetőzés, majd maga a kiteregetés. Gyárfás felhánytorgatta, hogy a MÚSZ 2012-ben fedezte Hosszú teljes Világkupa-körutazásának összes költségét, és persze a mindenható szövetség módszerei ellen tiltakozók nehéz embereknek lettek minősítve.

Kokó szerint Csötönyi tönkretette a magyar ökölvívást. Fotó: MTI

A felsorolt repertoár kísértetiesen emlékeztet arra, amit Csötönyi Sándor, a sosem látott mélységbe zuhant magyar ökölvívás kirobbanthatatlan vezetője vonultatott fel az őt bírálni merészelő Rácz Félix sportmenedzserrel szemben. Korábban Kovács István is keményen nekiment az elnöknek, de ugyanúgy nem tudott áttörést elérni, mint Hosszú Katinka első nekifutásra. Rácz bírálatai is nagyon ismerősek voltak, hiszen többek között a diktatórikus döntéshozást, az átláthatatlan gazdálkodást, a szubjektív válogatást és kivételezést, valamint a sportolóknak szánt juttatások elmaradását kifogásolta. Válaszként is ugyanaz a mellébeszélés érkezett, amelyben korábban Gyárfás Tamás nagyot alkotott: szó sincs diktatórikus irányításról, minden tiszta és átlátható, beleértve a gazdálkodást, senkivel sem kivételeznek, kapnak juttatást a sportolók, és persze egy évekkel korábban Rácz Félixnek gálaszervezésre adott pénzt is felemlegetett a Magyar Ökölvívó Szakszövetség közleménye.

Kit érdekel a hanyatlás, ha dől a lé?

Szakmai hanyatlásból más sikersportágainknak is kijutott. A férfi kajakosok érem nélkül tértek haza Rióból, ami akkora kudarc, hogy nehéz rá kifogást találni, habár Baráth Etele, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke azért megpróbálta. Az eddigiek ismeretében itt sem okoznak meglepetést a háttérben meghúzódó okok: nem egyértelmű válogatási elvek és kivételezés, amiből aztán feszültségek, alattomos húzások fakadnak, és ez a sportolókra is átragadhat.

Sűrű volt a múlt év vége, hiszen Marosi Ádám világbajnok és olimpiai bronzérmes öttusázó is decemberben kongatta meg a vészharangot a sportága fölött, sokéves, sőt évtizedes problémákról szólva. Mintha csak a bokszról beszélt volna:

Eddig az volt a baj, hogy nem volt pénz, most pedig az a baj, hogy túl sok van. Rengeteg embernek a puszta megélhetése függ ezektől a pénzektől. (…) És a nagy barátság szellemében tűnnek el pénzek. Nagyon súlyos pénzek. (…) Két kezemen meg tudom számolni, hány kemény, bátor, ambiciózus, szavahihető, minden tekintetben hiteles szakember van a mai magyar öttusasport életében.

Az év végi értékelésen azt is említette, hogy a vezetés nem törődik a versenyzőkkel, az edzők közül senki sem vállalja a felelősséget az olimpiai kudarcért, miközben az egymásra mutogatás és a gerinctelenség a versenyzők életét is megmérgezi. A nagy klubokban nem folyik hiteles és emberközpontú nevelés, eligazolni pedig nem lehet, mert „röghöz kötötték a versenyzőket egy olyan szabály által, amit természetesen az elnökség szavazott meg és hagyott jóvá”.

Marosi szerint totális megtisztulás kell, vadi új koncepciókkal.

Új alapokra kell helyezni a magyar öttusasportot. A világ nemhogy beért, hanem le is hagyott minket.

Marosi Ádám hiába mondott drámai beszédet az öttusaszövetség év végi közgyűlésén, minden maradt a régiben. (fotó: 24.hu)

A vezető kluboknak azonban megfelel, hogy továbbra is ők döntsenek a pénzek szétosztásáról, így változatlanul ők uralják az elnökséget. Miközben két teljesen kívülálló is bekerült a testületbe, olyan sportági legendák nem kaptak elég szavazatot, mint Fábián László, Mizsér Attila és Balogh Gábor.

Aztán amikor Marosi Ádám egy beszélgetésben elárulja, hogy más sportágakból is üdvözölték a bátor kiállását, akkor igazán elgondolkodik az ember, hogy vajon hány sportágunk lehet még, amely a közvélemény tudtán kívül, ilyen belső rothadás miatt nem hozza az eredményeket. Mert azokban nincs egy Hosszú Katinka, egy Kokó vagy épp egy Marosi Ádám, aki ráboríthatná az asztalt a korrupt vezetésre.

Amikor lehagy minket a világ

Van ugyanakkor pozitív példa is, amikor csetepaté nélkül képes belátni egy sportág, hogy amit nyújt, az itthon még kimagyarázható, de nemzetközi összevetésben már nem lesz elég. A férfi tornászok Nagy-Britanniából hazatért új szövetségi kapitánya, Sóvágó Lajos vélhetően hozta magával a külföldi fejlődést ismerő, és arról idehaza sem lemondó szemléletet. Néhány nappal ezelőtti kinevezése után arról beszélt, hogy a torna ütemesen fejlődött az elmúlt időben, ezért az újdonságokat az oktatási rendszerbe, az edzőképzésbe is be kell építeni, ahogy a britek tették. Persze megkérdezték tőle, hogy a magyar edzők mennyire fogják elfogadni a terveit, a válasza azonban inkább Hosszú Katinkát idézte, mintsem a fentebb tárgyalt sportvezetőket:

Nemcsak az én elképzeléseimről van szó, hanem a torna nemzetközi szintjéről. Mindenkinek el kell fogadni egyfajta kötelező továbblépést.

A korábbi elképesztő sikersorozathoz képest visszacsúszott magyar vízilabdában baj ugyan nincs, tennivaló azonban igen. Itt a válogatott kispadjáról a szövetség elnökségébe átülő Benedek Tibor máris a továbbképzésről beszélt, ami sok másik sportágban sajnos nem kapta meg eddig a kiemelt figyelmet:

Játékosból is nagyon sok a külföldi, ha az edzői posztok nagy részét is külföldiek töltik majd be, az nem a helyes út a magyar póló számára, inkább nekünk kell fejlődnünk, képeznünk tovább magunkat.

Kim Rasmussen edzést tart a női válogatottnak. Mindkét válogatottunkat és a legerősebb magyar klubok többségét is külföldi edző irányítja már. (fotó: nemzetisport.hu)

Ugyanerről a kézilabdánk már lecsúszott. Amióta 2000-2005 táján utoljára a nemzetközi élmezőnybe tartoztunk, alaposan megváltozott a világ az erőnléti felkészítés, a taktikai elemek, a saját játék kielemzése, az ellenfél feltérképezése és a regeneráció terén. Megdöbbentő, hogy sokáig a regenerációs lehetőségekben is a világ mögött kullogtunk, képzelhetjük, hogy ez micsoda hátrányt jelentett egy világverseny sokadik meccsén a jóval pihentebb ellenfelekkel szemben. Az is beszédes, hogy a korábban nemzetközileg is kimagasló edzőnek számító Németh András folyamatosan kudarcot vallott a válogatottal, mert elment mellette a fejlődés, és a szövetségi kapitánnyá való kinevezése végül a női csapat olimpiai szereplésébe került. A férfiaknál sem brillíroztak a magyar edzők mostanában, így talán nem véletlen, hogy mindkét nemnél külföldi edzők vezetik a válogatottat, és a legerősebb klubcsapatok többségét. Súlyos szakmai mélység talán még itt sincs, de fel kell vennie a hazai szakmának az ütemet, ha nem akar betokozódni, lemaradni, és teljesen átadni a helyét a külföldről behozott tudásnak.

Még jól is kijöhetünk a rengeteg vitából

A sportirányítás, a hatékony szabályozás, a megfelelő forráselosztás és a tudatos kiválasztás a jövőben egyre nagyobb jelentőséget fog kapni egy-egy ország sportbéli sikereiben, és látható, hogy Magyarországon is ezen kérdések körül bontakoztak ki a viták 2016-ban, amely így a szokásos olimpiai évnél is sokkal mozgalmasabb lett. Ha ezek megfelelő irányú változásokat indítanak el, akkor hasznos jelenségként és néhány sportoló üdvözítő bátorságaként fogunk visszagondolni a sok-sok beszólogatásra, üzengetésre, adok-kapokra. A rendszerváltás bizonyára új vezetőkkel mehet csak végbe a magyar sportban, akik részéről szükség lenne egy új szemléletre is, hogy a meglévő eredményekkel való alibista megelégedés és pózolás helyébe léphessen a lehetőségeink teljes kihasználására törekvés.

A cinkos hallgatás békéjét felrúgó sportolóink nélkül a közvélemény nem is értesült volna a rendszerszintű bajokról. (fotó: MTI)

Jelenleg azonban erősen tartja magát a régi arcok többsége, az elején emlegetett partneri viszony helyett még mindig inkább az látszik, hogy a tápláléklánc csúcsán állnak a szövetségek, alattuk a klubok, és a végén a sportolók. Gyárfás nem pontosan mérte fel a helyzetet, és még úgy is belebukott, hogy a szövetségben továbbra is ott vannak a hű emberei, de kérdés, Bienerth Gusztáv hogyan birkózik meg ezzel a súlyos személyzeti örökséggel. Baráth Etele körültekintőbb, ő úgy tűnik felmérte, hogy a férfi kajakosoknál jelentkezett gondok már túl feltűnőek. Hátrább lépése, valamint a szövetségi kapitány súlyának visszaadása arra utalhat, hogy megpróbálja talpon kihordani a válságot, és inkább újra teret enged az éppen az ő elnöksége alatt megnyirbált szakmaiságnak. Csötönyi sorsa kétesélyes, valaminek viszont történnie kell, mivel már csak ő gondolja úgy, hogy a magyar boksz sikerkorszakát éli. Rácz Félix akár meg is barátkozna a jelenlegi elnök tisztségben maradásával, ha élére állna a változásnak. Lehet, hogy Csötönyi is alkalmazza a Baráth-modellt, és nagyobb teret enged a szakmaiságnak, hogy megőrizhesse a befolyását –  legutóbb Erdei Zsolt és ifj. Balzsay Károly beszélt megújult szakmai munkáról –, de ugyanitt felmerült, hogy akár Madár is vezethetné a szövetséget.

A sok-sok sportági kérdőjelből a végén összeáll egy jó nagy. Ennek megválaszolásán a támogatásokat osztogató kormány számára is láthatóan fontos jövőbeni sportsikerek fognak múlni. A kérdés, hogy lesz-e rendszerváltás a magyar sportban, és a válaszhoz a sportági válaszoknak is egységes, rendszerszintű válasszá kell összeállniuk.