Liberális jogállam: az IRA vezérei kártérítésre számíthatnak, a terrortámadások áldozatai csak a sebeik feltépésére

Gerry Adams, korábbi IRA-parancsnok, megkerülhetetlen politikai tényező, potenciális kártérítésre jogosult személy. Sir Kier Starmer, korábbi főügyész, jelenlegi brit miniszterelnök, a nemzeti érdek ellensége.

Általános szabály, hogy az állami vezetők sosem találhatják magukat olyan helyzetben, mely arra kényszerítheti őket, hogy kártérítést fizessenek terrorista szervezeteknek. Nagy-Britanniában a terrorista támadások túlélő áldozatai még hosszú évek eltelte után is erőteljesen reagálnak minden, az IRA-val kapcsolatos fejleményre, és ez azt jelenti, hogy az ilyen fajta kártérítés elképzelhetetlen.

De nem Sir Keir Starmer számára, akinek a kormányának most kell éppen visszakoznia egy olyan helyzet kialakulása miatt, melynek folyományaként az egyik leghírhedtebb IRA-parancsnok jogosult lehet pénzügyi kártérítésre.

Starmer kormánya – azon megfontolás által vezérelve, hogy Nagy-Britannia a múltban súlyos bűnöket követett el és ezekért a bűnökért meg kell fizetnie – visszavont egy olyan törvényt, mely nem tette lehetővé a kártérítés fizetését korábbi terroristák számára. Starmernek most visszakoznia kell e döntés kapcsán, mivel kétségbeesetten próbálja népszerűtlenségét minimalizálni.

Az ember, aki körül a jelenlegi krízis kialakult, nem más, mint a rendkívül jól ismert Gerry Adams. Adams az IRA egyik katonai parancsnoka volt azt megelőzően, hogy a Sinn Féin, az IRA politikai szárnyának a vezetője lett. Adams céljai megegyeznek az IRA és a Sinn Féin céljaival: Írország egyesítése és a brit uralom megszüntetése Írországban.Megjegyzendő, hogy Adams mindig tagadta, hogy tagja lett volna az IRA-nak, de újságírók, történészek és korábbi IRA-tagok nyilatkozatai gyakorlatilag rácáfolnak erre.

Britek egész nemzedékei számára Adams a hetvenes és nyolcvanas évek Sinn Féinjének, és így az IRA-nak az arca. Ezzel magyarázható a döbbenet, amit az a hír váltott ki, hogy Adams jogosult lehet kártérítésre. Végül is a brit állam éveken keresztül azt mondta nekünk, hogy Adams veszélyes terrorista vezér.

Ezt az embert egykoron olyan veszélyesnek tartották, hogy még a hangját is betiltották. 1988-ban Margaret Thatcher konzervatív kormánya rendeletet hozott, melynek értelmében nem lehetett tévében illetve rádióban leadni Adams (és más Sinn Féin-tagok) hangját eredetiben. Ennek a hiábavaló rendeletnek az lett volna a célja, hogy ne juthassanak semmiféle publicitáshoz. Ez a tiltás jól mutatja, hogy a brit állam miként tekintett Adamsre és kollégáira.

Nem szabad elfelejteni, hogy az IRA-támadások szinte mindennaposak voltak Írországban és Nagy-Britanniában a hetvenes és nyolcvanas években. Az IRA gyilkolta meg többek között az Észak-Írországért felelős árnyékminisztert egy autóba rejtett bombával a brit Parlament közelében. 1979-ben az IRA a brit királyi család egy tagját, Lord Mountbattent is meggyilkolta egy távirányítású bomba segítségével saját hajója fedélzetén. 1984-ben pedig az IRA megpróbálta meggyilkolni Margaret Thatcher kormányának több tagját egy bomba felrobbantásával abban a szállodában, ahol éppen tartózkodtak. A támadásban öten haltak meg és több mint harmincan sebesültek meg.

A Margaret Thatcher kormánya elleni IRA-merénylet helyszíne, a Brighton Grand Hotel épülete a támadás után. Fotó: Shutterstock.

Az észak-írországi zavargások olyan mértékben jelen voltak az élet minden terén, hogy egész gyerekkoromban a szemétkosarakat időnként eltávolították London utcáiról, hogy az IRA ne tudjon elrejteni bombákat bennük. Mivel az ember nem tudta kidobni a nap során felhalmozott szemetet, a zsebét csak a nap végén tudta kiüríteni otthon.

1972. márciusában Adamst, akit akkor a brit kormány az egyik legkeresettebb bűnözőnek tartott Belfastban, brit katonák elfogták, aztán pedig szabadon bocsátották, hogy részt vehessen a britekkel folytatott titkos tárgyalásokon. 1973-ban Adamst újra letartóztatták és – csakúgy, mint a többieket – vádemelés nélkül bebörtönözték. Azt követően, hogy kétszer is megpróbált megszökni a börtönből, további 18 hónapra ítélték. Erre az időszakra vonatkozna a jelenlegi kártérítési jogosultság.

Boris Johnson konzervatív kormánya 2023-ban törvényt hozott az észak-írországi zavargások lezárása érdekében. A törvény általános tiltást vezetett be, mely megszüntette a további kártérítést az áldozatok számára illetve a továbbiakban nem tette lehetővé a nyugalmazott katonák elleni vádemelést.

A problémák akkor kezdtek újra megjelenni, amikor Starmert 2024-ben miniszterelnöknek választották. Starmer és munkáspárti kollégái új megközelítést vezettek be a kormányzásban. Az olyan progresszívek, mint Starmer, addig nem nyugszanak, amíg nem orvosolnak minden korábbi hibát, bajt és csapást, legyen az gazdasági vagy politikai természetű. Nagy-Britannia bűnt követett el Írországgal szemben és ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. A brit államnak jóvátételt kell szolgáltatnia: a törvénytelenül bebörtönzött IRA-tagoknak kárpótlást kell biztosítani.

A vonatkozó törvény két passzusának hatályon kívül helyezésével Starmer ahelyett, hogy megoldotta volna a problémákat, újabb problémákat generált. Az IRA áldozatai nem kaptak kártérítést, de most Gerry Adams, az IRA és a Sinn Féin arca, kártérítést kérhet amiatt, hogy a hetvenes években a brit állam törvénytelenül bebörtönözte.

Garry Adams, az IRA egyik feltételezett vezetője, a Sinn Féin politikusa. Fotó: AP

Starmer azon kényszeres vágya, hogy jóvátegye a történelem bűneit, régi sebeket tépett fel újra. És most, hogy erre rájött, megpróbálja magát valahogy kiásni abból a gödörből, amit saját maga ásott.

Starmer, aki egyre népszerűtlenebb a brit választók körében, nem teheti meg, hogy kártérítést ad egy olyan embernek, aki valaha büszkén vallotta, hogy el akarja pusztítani a brit államot. Annak ellenére, hogy a jelenlegi brit kormány több tagja is úgy gondolja, hogy Nagy-Britannia megérdemli, hogy megbűnhődjék bűneiért, a kártérítés nyújtása Gerry Adamsnek az ország legnagyobb része számára enyhén szólva is elfogadhatatlan.

Arról nem is beszélve, hogy Starmer ügyefogyott próbálkozásai elődjei bűneinek orvoslására a lehető legrosszabban időzítettek. Egy tavalyi, tánciskolában elkövetett késes támadás után – mely három kislány életét követelte – Starmer kormánya, szakítva a korábbi protokollal, úgy döntött, hogy nem nyilvánítja az esetet terrorista támadásnak. Miután kitudódott, hogy a kormánynak tudomása volt az elkövető terrorista kapcsolatairól, a miniszterelnök most arra kényszerült, hogy tagadja azon vádakat, melyek szerint megpróbálták eltussolni az incidenst. Úgy tűnik, hogy a terroristák nem pont ugyanazokat a reakciókat váltják ki Starmerből, mint szavazói.

A világban hatalmas változások következtek be nemrégiben. A napokban iktatták be Donald Trumpot az Egyesült Államok elnökének. Ennek egyenes következményeként a múlttal kapcsolatos progresszív hozzáállás – hogy a fejlett nemzeteknek szégyent kell érezniük fejlettségük miatt – eltűnőfélben van.

Starmernek és a többi nyugati progresszívnek az a vágya, hogy mindenki mást maguk fölé emeljenek – míg sajátjaikat megvetik – már nem divatos. A globális biztonság a terrorizmussal szemben, valamint az állam saját állampolgárainak a megvédése szemben azokkal, akik ártani akarnak nekik, újra fontosabb prioritásnak bizonyul.

Starmer odaadása a progresszív ügy iránt kudarcra van ítélve, csakúgy, mint kormányának sóvárgása az iránt, hogy a jelenlegi britek fizessenek meg azoknak a bűneiért, akik már rég meghaltak, akik olyan világban éltek, mely teljesen más volt, mint az, amiben ma élünk. Egymást követő konzervatív kormányok vallottak kudarcot abban, hogy nem sikerült az államigazgatásnak azon csoportjait megzabolázniuk, akik ellenálltak a nép akaratának. Részben ez vezetett Starmer megválasztásához. Starmer mézeshetei azonban véget értek és a választók már látják, hogy hiba volt megengedni, hogy egy olyan ember vezesse őket, aki már rég eltávolodott a realitásoktól.

A külföldiek felkarolásával, legyenek azok illegálisak vagy más fajták, a kártérítés lehetővé tételével olyanok számára, akik valaha a britek legfőbb ellenségei voltak, valamint azzal, hogy azt mondja a választóinak, hogy a modernkori terroristákat meg kell érteni, nem pedig megbüntetni az ártatlan civilek meggyilkolása miatt, Starmer megmutatta, hogy célja kormányon nem több annál, mint hogy szakmai életrajzát teletömje progresszív jó pontokkal.

Az emberek azonban nem értenek egyet Starmerrel, a világ már egy következő fázisban van. Starmer a múlt embere. Azzal, hogy pénzügyi kártérítést akar adni az IRA egyik katonai parancsnokának, csak azt bizonyítja, hogy jómaga és kormánya milyen rosszul olvassa a brit közvélemény hangulatát.

A bukás elkerülhetetlen.

Fotó: MTI/EPA/Adam Vaughan