Végre megkezdődik számunkra is! Mert nagyszerű dolog látni Immobile gólörömét, Olsen bravúrjait, Lewandowskit pedig még haloványabban is élmény nézni, de egy magyar embernek, magyar szurkolónak az igazi csodát a magyarok meccse jelenti!
Évtizedekig nem adatott ez meg nekünk. Sóvárogva néztük a nagy futballtornákat, egyiket a másik után. Kerestük a kedvenceket itt, ott és mindenütt…
Magunkra öltöttük a kockás horvát mezt, a Messi-dresszt vagy a brazilok „brazilsárga” pólóit – ki, ki ízlés szerint –, de ez soha nem volt más, mint pótcselekvés. Elfedése annak, amire valójában vágynánk: magyar címeres mezben feszítve meccsre menni, vagy kivetítő elé ülni és teli torokból üvölteni, hogy hajrá MAGYAROK!
Már lassan két generáció nőtt fel úgy, hogy csak szülei, nagyszülei visszaemlékezéseiből hallhatott bármit is a magyar futballsikerekről. Arról, hogy valamikor rólunk (is) szólt ez a csodálatos játék. A most élő fiatalabbaknak a „Mennyei Bajnokság” és a trollfoci lesajnáló gúnyolódása jutott, meg a nemrégiben elhunyt Risitas fog nélküli röhögőgörcsei… Miközben a futball idehaza rendre csak abban jelentett állandó témát, hogy minek ide stadionokat építeni, minek TAO-pénzeket juttatni, mert úgysem lesz soha eredmény.
Az első csattanós válasz ezekre már 2016-ban megérkezett. Akik bármikor is alábecsülték a futball társadalmi jelentőségét, emberekre, közösségekre gyakorolt hatását, azok hirtelen eltűntek, meglapultak a franciaországi Európa-bajnokság idején. Arra ugyanis nem lehetett szánalmasan együgyű ellenzéki lózungokat pufogtatni, amikor boldog-boldogtalan autójának visszapillantóját nemzeti színű zászló borította, tízezrek ünnepeltek a Nagykörúton, megállt a villamosforgalom, és tényleg úgy tűnt, hogy „Az éjjel soha nem érhet véget”.
Arra sem lehettek lesajnáló szavak, amikor az ezerszer agyonszidott – persze, hogy gyűlölik őket egyesek, hiszen elsöprő többségükben nemzeti érzelmű, “rémisztő, fehér képződmények” – magyar futballszurkolók végigmasíroztak Marseille főutcáján, majd Toulouse városában, a belgák elleni 0-4 után(!) negyedórás vastapssal honorálták azt, amit a válogatott produkált. Amely ugyan vereséget szenvedett, de a küzdést, a szív-lélek játékot egyetlen percre sem lehetett megkérdőjelezni. Állva halt meg, nem térdelve!
Kiderült, hogy a futballimádat csak szunnyad, de nem veszett ki a magyarságból. A magyarok rajongásig szeretik ezt a csodálatos játékot, amely – mint a fentiek mutatják – valójában jóval több, mint játék. Identitásformáló, nemzettudat-növelő csodálatos dolog, amely képes arra, amire sem a politika, sem a kultúra, sem egyéb nem: összehoz kicsit és nagyot, ifjút és időset, szőkét és barnát, százezreket, milliókat. Ezért nagy dolog, hogy ismét ott vagyunk a futballtérképen, ismét rólunk, magyarokról is szól a labdarúgás idei nagy eseménye.
Külön ajándék, hogy – először a történelemben – mindezt részben hazai környezetben is átélhetjük. Vonulhatunk a stadion felé, sállal a nyakunkban, átélhetjük a meccshangulat semmi máshoz nem fogható atmoszféráját, a várakozás örömét, és annak libabőrt okozó csodáját, amikor 65 ezer ember vastapsa köszönti a melegíteni pályára lépő magyar válogatottat, majd énekli együtt nemzeti imádságunkat.
Ma végre bemutatkozunk! Az ellenfél Portugália lesz, a regnáló Európa-bajnok, soraiban az ötszörös Aranylabdással, Cristiano Ronaldóval. Az esélyek nem mellettünk szólnak. De ha van csapat, amely képes lehet felborítani a papírformát, akkor az a Puskás Arénában 65 ezer fanatikus által támogatott magyar válogatott.
HAJRÁ MAGYAROK!
K
2021-06-15 at 20:27
Az 500 éves történelmünk is ilyen mint a foci, mindíg veszítettünk, minden háborúban,
de azért van olyan arcátlanság hogy a vesztes forradalmakat megünneplik gyász helyett (1848,1956)
kár ezt erőltetni
2021-06-15 at 20:00
A futballtudásnak sajnos SEMMII köze a nemzeti érzéshez. A luzitánokat még SOHA nem vertük meg. Gera zsenialitása elég volt öt éve a 3:3-hoz, de a mostaniak max. becsületes iparosok.
Portugáliától egyébként még a Császárék is kikaptak ’66-ban a vébén.
Flóri aztán megverte a brazilokat és Aranylabdát nyert.
gyozo2018
2021-06-15 at 18:24
HAJRÁ, MAGYAROK!
Poppy
2021-06-15 at 17:42
Hajrá fiúk! A lwgjobbat adjátok éd akkor büszkék leszünk. Csak élvezzétek a játékot mi veletek leszünk! ??❤
Judit
2021-06-15 at 17:29
Mindent bele Magyar Válogatott férfiúi.!!!
Hajrá Magyarok.!!!
TS
2021-06-15 at 17:07
Nincs mit veszíteni!
Ha nem is nyerünk, avagy még ki is kapunk, magyarok vagyunk!
Torockó
2021-06-15 at 16:30
Arra kérem Niedermüllert, hogy térdeljen le a Magyar Himnusz éneklése alatt a mai meccs előtt, majd utána, tovább térdelve a magyarok méltósága előtt, hangosan mondja el a Magyar Hiszekegyet:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Hesslerezredes
2021-06-15 at 15:46
Ha sikerül egy becsületgólt rúgni, már elégedett leszek.
Magyar vagyok
2021-06-15 at 14:00
Szívemből szólt! HAJRÁ MAGYAROK!