A Hello magyarok egyik Helsinkiben élő szerzője jegyzi azt a szubjektív írást, melyben saját tapasztalatait osztja meg a finnországi állami egészségügyről, szándékosan kicsit túlzó jelleggel. A leírtakkal – melyek egytől egyig valós eseményeken alapulnak – a jóléti államok közé tartozó Finnországról alkotott képet szeretné árnyalni. Bár az életszínvonal, és az oktatás minősége is irigylésre méltó, ennek ellenére ott van – a nálunk is sarkalatos pontnak számító – egészségügy, amely véleménye szerint hagy némi kívánnivalót maga után. A rendszer nem tökéletes. A tragikomikus helyzetleírások egész kis véleménycunamit indítottak el, sokan egyetértettek, a kommentek között találni egészen extrém eseteket is és annak szöges ellentettjét. Egy korábbi Guardian-cikk is a finn egészségügyet ekézi, mondván, hogy alulfinanszírozott. A PestiSrácok.hu-nak nyilatkozó kint élő magyar fiatal szerint azonban az emberek azt felejtik el, hogy Finnország Európa egyik legdrágább országa. Lehet, hogy igazából a fejekben van a hiba?
A finn egészségügyben dolgozó orvosok és nővérek, sokkal inkább hasonlítanak egy észt, orosz és pakisztáni művészekből álló színházi társulat tagjaihoz, akik egy kegyetlen komédiát adnak elő, mégpedig személyre szabott improvizációs gyakorlatok sorozatából, és minden panaszra antibiotikumot írnak fel. De fő az optimizmus, végtére is mindenki él, szóval egy szava sem lehet az embernek. Egy ilyen bevezető után, szerintem mindenki felkapja a fejét, és gyorsan tovább olvas, kiváltképp, ha egy olyan országról fogalmaznak meg bírálatot, amely az Európai Unió egyik sikertörténete. Az író tapasztalata szerint az orvosok nehezen elérhetőek, körülményesek, felületesek, és sokszor mintha nem tudnák vagy nem akarnák gyógyítani a bajt, és mintha arra játszanának, hogy az idő majd megteszi jótékony hatását.
Orvossal találkozni akkora esély van, mint élő tasmán tigrissel
Az első kihívás ott kezdődik, amikor az ember szeretne orvoshoz menni, fejti ki a blogger. Reggel 8-9 óra között lehet időpontot kérni, ami eddig kevésszer sikerült neki. Ugyan az automata ígér visszahívást, ám állítása szerint ez sem minden esetben történik meg. Ha mégis, az sem garancia semmire,
mert orvossal találkozni akkora esély van, mint élő tasmán tigrissel.
Szerinte, amíg nem folyik vér- és/vagy a genny, nincs az a tünet, amellyel egyből fogadnák az embert. Csak a kellő kitartással rendelkezők jutnak el az orvosig, de első körben akkor is csak egy nővér veszi szemügyre az embert, és eldönti, hogy
orvos-kompatibilis-e a nyavalya, vagy csak szimpla hiszti.
Ha a diagnózis felállítása nem kíván orvost, a nővér jó tanácsaival haza lehet battyogni.
Otthongyógyítás felsőfokon
Amikor a lányuk testét piros pöttyök borították el, felhívták a rendelőt, hogy szeretnék bevinni kivizsgálásra, hogy kiderüljön az amire gyanakszanak, bárányhimlő. Mire a vonal túl végén lévő nővér közölte, ha tényleg bárányhimlő, azt nem kell megnézni, a gyerek pár napig maradjon otthon.
Egyből a rendelőbe
Meg lehet próbálni kihagyni a telefonálást és a rendelőintézetben kezdeni a napot, de az ürességtől kongó épületben a várakozás, így is több lesz egy óránál. De, ha egyszer az orvos keze közé kerül az ember, az egy percet sem vesz igénybe, az antibiotikum felírással együtt sem, teszi hozzá az író.
Nincs garancia a gyógyulásra
Fogorvoshoz bejutni sem egyszerű, ha mégis, a helsinki sürgősségi fogászati rendelőben a következő látvány tárul elénk: óriási terem, telis-tele boxokkal, melyekben szorgos fogászok és tanoncaik ügyködnek viharos sebességgel. A beavatkozás tűzoltás jellegű és ha nem akarod, hogy később fájjon, elmész egy másik rendelőbe, hogy befejezzék a “munkát” – állítja a blogger, aki járt már úgy, hogy fogfájásra panaszkodva, az orvos megröntgenezte, de a felvételből nem jött rá, melyik fog rossz, így hazaküldte. A rossz tömést végül privát rendelőben cserélték 150 euróért.
Reakciók pro és kontra
A kint élő magyarok körében sokaknak volt hozzáfűznivalója a fentebb leírtakhoz. A legtöbb komment hasonló borúlátással ábrázolta az ellátást. Többségük szerint, hiába vannak jól felszerelt gyógyintézetek, az orvosok hozzáértése eközben kritikán aluli. Jöttek is a sztorik, mindenkinek volt legalább egy, de inkább több. Valaki azt írta,
egy sima 4 hetes törésből lett több mint egy év 2 operációval, mert nem vették észre hogy elmozdították a kezét. Egy év pereskedés után megállapítottak hogy semmi baj az normális. Most a sebész által kiadott jegyzőkönyv alapján amiben az áll hogy ők a felelősek újra át nézik újabb 8 hónap alatt.
Egy másik kommentben pedig az állt:
a nővér ragtapaszt tett a csontig hatoló baltavágásra, négy különböző panaszra írták föl ugyanazt a gyógyszert, és volt olyan, hogy az orvos a Google-ban keresett rá a tünetekre, meg olyan is, hogy a fogorvos, miután szétfúrta a páciens fogát, közölte, hogy ő ezt nem tudja megcsinálni, keressen fel inkább valaki mást.
Egy kint dolgozó ápolónő “erős túlzásnak” tartja, hogy “Finnországban adottak a körülmények“. A legdurvább esetről pedig egy édesanya számol be, miszerint nagyjából 24 óra és számtalan orvosi vizsgálat kellett ahhoz, hogy rájöjjenek, életveszélyben van a fia, akinek a megakadt kesudió miatt addigra tiszta genny volt a tüdeje. Azt írja, hiába mondta az orvosoknak, hogy a gyerek alig kap levegőt, nem törődtek vele, amíg a sokadik vizsgálat után, végül valakinek feltűnt, hogy gond van a véroxigénszinttel. Emellett olvasni olyan véleményeket is, melyek szerint “helyzet nem ennyire szörnyű vagy legalábbis nem csak ilyen van“, és van aki szerint sokkal jobb a finn mentalitás, hogy nem adnak egyből mindenre gyógyszert.
Kint is marad a magyar mentalitás
Nem tartja elképzelhetőnek egy, a PestiSrácok.hu-nak nyilatkozó Finnországban élő magyar, hogy pont az orvosok lennének képzetlenek, amikor minden munkahelyen folyamatos továbbképzések vannak a pincértől kezdve a cégvezetőkig az oktatás színvonaláról nem beszélve. Szerinte háziorvoshoz bejutni is könnyű, viszont a szakrendelőkbe már annyira nem. Sokszor megesik, hogy fájdalomcsillapítóval hazaküldik az embert és a legtöbb esetben megoldódik a baj. A gond akkor van, ha panasz marad. Akkor újra vissza kell menni a háziorvoshoz, aki elküld szakorvoshoz, akinél általában várólista van. Úgy látja, az, hogy nem küldenek egyből minden aprósággal szakrendelésre, az egyfajta racionalizálása az erőforrásoknak, a finneknél ugyanis minden csillagászati áron van (Európa egyik legdrágább országa). A finn állami egészségügyi ellátás vizitdíjalapú. Egy vizitért max. 16,10 eurót, rendes munkaidőn túl végzett vizsgálatért további 22,10 eurót kérnek. A közkórházakban a vizitdíj max. 32,10 euró, a kórházi költség napi max. 38,10 euró, ambuláns kórházi kezelés díja 29,30 euró. A portálunknak mesélő fiatalember szerint ezek a tarifák kevés embert vágnak földhöz, miután az átlag kereset 2000 euró/hó. Ő személy szerint finnt még nem hallott panaszkodni csak magyart. A finneknél egyébként népszerűek a magánrendelők, és bizonyos munkáltatók fizetik a biztosítást alkalmazottaik után, ez fedezi a privát orvosi ellátások költségeit is.
Egy tavalyi Guardian cikk is belerúg a finn eü-rendszerbe. Egy dühös édesapa ontja rá mérgét az olvasókra, mert egy tömött orvosi rendelőben eltöltött több órás várakozás után sem látja el senki a kislányát, így végül magánorvoshoz mennek a beteg gyerekkel. Borzasztónak nevezi, hogy nem működik az ellátórendszer egy olyan országban, ahol nemzetközileg elismert oktatás zajlik. A szerző szerint a finn egészségügyi szolgálat válságos állapotban van, és csak egyre rosszabb lesz. Az OECD 2013-as jelentésére hivatkozva krónikusan alulfinanszírozottnak nevezi a finn egészségügyi rendszert, amire alig költenek az egyébként magas adókból. Azzal vádolja a rendszert, hogy rákényszeríti az embereket, hogy az állami helyett a magánrendeléseket válasszák.
Címlapfotó: Istock.com/Steve Debenport
Facebook
Twitter
YouTube
RSS