A Donnál megsebesült, a szovjet fogolytáborban Rákosiék nevelték át, majd partizánként dobták ki a Bükkben, hogy három nappal később elfogják. A halálbüntetést megúszta, és 1956-ban már a Munkásőrség századosaként védte a diktatúrát. Bali Ferenc meggyőződéses kommunista volt: simán belelövetett volna a diákokba Miskolcon. A Hamvas Intézetben feldolgozott dokumentumokból kitűnik: történelmi életút az övé. Hosszú, részletes önéletrajzára munkásőr-dossziéjában bukkantunk rá.
MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
A dosszié fedőlapja / Forrás: Hamvas
„1956. okt. 24-én szereztünk tudomást a pesti eseményekről. A heő. pk.-tól (helyőrség parancsnokságtól – a szerk.) továbra azt a pcs-ot (parancsot) kaptam, tartózkodjak a hivatalban. Ettől se több se kevesebb utasitást, se tájékoztatást nem kaptam. Majd 1956. okt. 26-án a BAZ. megyei főosztálynál történt lövés (finom megfogalmazása a miskolci sortűznek, amelynek tizenhat halálos áldozata volt – szerk.) következtében a hivatalomnál is megjelent kb. 40 fő diák, akik fegyvert követeltek, ekkor felhivtam a heö pság-ot, hogy mit csináljak, fegyvert használjunk, vagy megnyithassuk e a tüzet, vagy milyen módon cselekedjünk, akkor a ho. törf.-től utasitást kaptam, hogy tüzelni nem szabad, így kénytelen voltam kimenni és lebeszélni arról őket, hogy itt fegyvert kaphassanak, mivel megmagyaráztam nekik, hogy itt fegyver nincs, igy nevezettek nehezen eltávoztak és elmentek a Bocskay laktanyába” – írta Bali Ferenc munkásőr önéletrajza végén, amelyet 1959. szeptember 21-én készített. (Az önéletrajz része munkásőr-dossziéjának, ezeknek az iratoknak a másolatai még korábban kerültek a Hamvas Intézet archívumába, az érdekesebbeket folyamatosan feldolgozzuk).
A mosonmagyaróvári sortűz áldozatai / Fotó: Mek.oszk.hu
Nem akartak még egy lincselést kockáztatni
Bali Ferenc 1956-ban a Magyar Néphadsereg miskolci helyőrségének komendáns-helyettese volt (furcsa, hogy a diákok elhitték a “nincs fegyver” legendát), október 26-án lelkiismeret-furdalás nélkül belelőtt volna a hivatalánál megjelent diákokba, végül nem tette meg. A vezetés nem akart még egy véres sortüzet – és lincselést. Aznap reggel több ezres tömeg gyűlt össze a városi, majd a megyei rendőrkapitányság előtt, s követelték a korábban letartóztatott fiatalok kiadását (akiket amúgy már szabadon engedtek). A tömeg megrohamozta a kapukat, erre bentről tüzelni kezdtek: tizenhatan meghaltak, sokan megsebesültek. Később a feldühödött, felfegyverkezett tömeg visszatért, megostromolta az épületet, több rendőrt és ÁVH-st meglincseltek. Ezután a városban megszervezték a nemzetőrséget, amelybe – az utasítás szerint – a kommunisták, államvédelmisek is beépültek…
Az önéletrajz / Forrás: Hamvas
A kommunisták beépültek a nemzetőrségekbe
„Amikor Birtalan örgy. elvtársnál jelentkeztem, akkor azt a pcs-ot adta, hogy ott kell maradnom és zj. pk-nak kell lenni – folytatódik Bali Ferenc önéletrajza. – Ezt a pcs-át végrehajtottam olyan formában, hogy lementem már az ott lévő nemzetőrséghez és ott találkoztam Károlyi Tivadarné hdgy. elvtársnővel akinek mondtam a dolgot és azt is mondtam, hogy én nem akarok a nemzetőrségnél lenni. Erre ő azt mondotta, hogy egész nyugodtan menjek be mert a párt utasitása az, hogy minden kommunista a nemzetőrségbe kerüljön. Majd amikor tőlle eltávoztam és odamentem az akkor már bizotságon keresztül eset emberekhez, akik a nemzetőrséghez lettek felvéve megállapitottam, hogy a tulnyomó része lumpen proletárokból és horthysta brigantinból áll egy pár kivételével így egy órán belül vissza mentem Birtalan örgy. elvtárshoz és jelentett hogy én nem zj. pk-nak jöttem, hanem a járörözés megszervezéséhez.”
Pufajkás járőr / Fotó: Wikipédia.hu
Előléptetéssel jutalmazták a beépített tiszteket
Bali elvtárs önéletrajza szerint nem érezte túl jól magát a nemzetőrségben, pedig több ismerőssel is találkozhatott. „Amennyiben a forradalmi szervezetek megalakítása kicsúszott a kezükből, mindent megtettek annak érdekében, hogy saját embereiket juttassák be a munkástanácsokba, a nemzetőrségekbe, sőt megkíséreltek beépülni azok vezetőségébe. Ennek köszönhetően sok – az egypártrendszer megőrzésére törekvő – kommunista került be a forradalmi szervezetekbe” – olvashatjuk Kis József A borsodi nemzetőrség, 1956 című tanulmányában. Ennek alátámasztására a Bali által is említett Birtalan őrnagy a legjobb példa. „Birtalan Mihály megyei nemzetőr-parancsnok – aki mindvégig a pártbizottság utasításait teljesítette – megbecsült kommunistaként folytatta pályafutását az MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség) élén. November 4-e után részt vett az egyetemi hallgatók lefegyverzésében, a rendőrség politikai nyomozó osztálya (az új ÁVH) és a kommunista karhatalom megszervezésében, valamint a forradalmárok letartóztatásában. A forradalom alatti tevékenysége jutalmául 1957-ben több kitüntetésben részesült és előléptették alezredessé”.
Ranglétra / Forrás: Hamvas
A szabadságharc leverése után a miskolci utcákon járőröző Bali Ferenc is elnyerte a jutalmát, 1957 áprilisában előléptették őrnaggyá, majd a frissen megalakult Munkásőrségbe is belépett. Hivatalos minősítése szerint az „ellenforradalmi események alatt szilárdan helyt állt. Karhatalmi szolgálatot teljesített”.
Válogatott állomány – munkásőrök / Fotó: Fortepan.hu
Egy munkásőr fiatalkora: a Don és a szovjet fogság
És most ugorjunk vissza a második világháborúig. Bali Ferenc önéletrajza azért érdekes, mert elárulja, hogyan lett egy egyszerű munkásemberből kommunista, partizán, katonatiszt, majd munkásőr. Bali – sok százezer honfitársához hasonlóan – átélte a doni katasztrófát, bár sebesülése miatt akkor már nem vett részt a harcokban: „Szabadságom letelte után visszaindultam a frontra és visszaérkezésem után egy nappal 1943. jan. 14-én a szovjet csapatok meginditották a támadást […] A támadás következtében a szovjet csapatok előrre törtek és mivel több társammal láttam, hogy már más nemlehet csak vissza vonulni, igy a szállást önkényesen elhagytuk és a visszavonuló alakulatokkal együtt meneteltünk mindaddig míg 1943. jan. 18-án fogságba estem Kondenzovó községnél”.
Végtelen menetelés / Fotó: Wikipédia.hu
Ezután kezdődött Bali Ferenc „átnevelése”. „ […] később kb. május hóban Cseljabinszk mellett lévő fogolytáborba kerültem és itt gyárépitkezésnél dolgoztam. Ebben a táborban volt Révész Géza (vöröskatona, a Kádár-kormány honvédelmi minisztere) elvtárs akinek javaslatára elkerültem antifasiszta iskolára Gorkij város mellett lévő Juzsába a 165. sz. táborba. Itt előadók voltak Sziklai Sándor (vöröskatona, agitátor, 1956-os halála után a Kádár-korszak egyik hamis mártírja) elvtárs, Fogarasi (Fogarasi Béla marxista filozófus) és Berzeviczi (Berzeviczy Gizella pedagógus, politikus) elvtársak. Az iskola elvégzése után elkerültem többedmagammal Moszkva mellé a 27. sz. táborba. Ebben a táborban több esetben Rákosi elvtárs is jelen volt és igy adott tájékoztatót a hadifogjoknak (így) az akkori politikai helyzetről. Majd itt ismertem meg Nógrádi (Nógrádi Sándor katonatiszt, diplomata, ekkoriban a kijevi partizániskola parancsnoka) elvtársat és Andics Erzsébet (marxista történész, politikus, ekkoriban ő vezette a krasznogorszki Központi Antifasiszta Iskolát) elvtársnőt, valamint Rudas (Rudas László marxista-leninista filozófus, politikus) elvtársat, akikkel több esetben elbeszélgettem, illetve elbeszélgettek velem. Itt jelentkeztem partizán iskolára.”
Szovjet partizánok kivégzése / Fotó: Wikipédia.hu
A partizán bevetés előtt nem árt visszatérni Bali ideológiai „megdolgozására”. A már említett krasznogorszki Központi Antifasiszta Iskolát 1943-ban hozták létre, magyar oktatási programját a Bali által is megemlített Rákosi dolgozta ki. Érdekes, hogy egy ideig még hadifogoly Örkény István író is itt tanított. „Az antifasiszta átnevelés, a volt ellenség ideológiai meggyőzésére tett kísérlet így a hadifogoly-történelem része lett: a táborokban 1945-ig elsősorban a háború imperialista, rabló jellegének a bizonyításán volt a hangsúly, a háborút követően pedig már azt akarták tudatosítani, hogy az elkövetett pusztításokért a katonák felelősek, s ezért részt kell vállalniuk a károk helyreállításában is” – írta Pihurik Judit a Betekintő oldalán elolvasható tanulmányában. Balit sikerült rávenni az imperializmus elleni harcra.
Partizánok / Fotó: Klin-demianovo.ru
A híres Szőnyi-csoporttal vetették be
A fiatal hadifogoly az obarovi partizán iskolába került, ahol beszámolója szerint „Nógrádi és Rácz Gyula elvtársak” okították. Ezután bekerült a „Szőnyi csoportba” (Szőnyi Ferenc repülőzászlós volt a csoport parancsnoka): „A csoport a kievi rep.térről 1944. aug. 8-án indult bevetésre. A bevetés helyére érkezéskor amikor földre értünk hárman találkoztunk össze. […] Azonban oly távol estünk a többitől, hogy a megbeszélt jelet nem láttuk, igy egy darab ideig azon a helyen tartózkodtunk ahol ejtőernyővel földet értünk […] másnap reggel tovább mentünk tájékozódni ettől a helytől és majd egy tehén csordával találkoztunk, ahol próbáltunk polgári személyekkel érintkezni, ott sikerült is melyből megtudtuk, hogy melyik területen vagyunk és hogy milyen községek és városok közelében. Azonban ezek után sem tudtunk kapcsolatot felvenni a csoport többi tagjával, igy megbeszéltük, hogy elindulunk Dédes községbe ahova az egyik elvtársunk Kiss elvtárs való volt.”
Alvás közben lepték meg őket a magyar katonák
A visszaemlékezést olvasva ebből a történetből még a legtehetségesebb marxista propagandista is nehezen írt volna hőskölteményt. A partizánokat három lépcsőben dobták a földre, Bali Csizmadia Gyula és Kiss Benjámin együtt ugrottak, de nem találták meg Szőnyiéket, s végül ellenállás nélkül kerültek az ellenség kezére: „Harmadnap este felé az egyik erdőszélén telepedtünk le Járdánháza község közelében, majd itt megállapodtunk abban, hogy tovább nem megyünk és felváltva fogunk fel lenni, igy Csizmadia elvtársra esett, hogy ő lesz fenn az első időszakban. Majd a kimerültségtől én magam is elaludtam és hogy ez idő alatt mi történt, csak arra ébredtem fel, hogy valaki költöget és megfogják a géppisztolyt a nyakamban és a nállam lévő kézigránátot a derékszíjról levették, s ekkor a karomat hátrakötötték és ekkor ébredtem rá láttam, hogy magyar katonák”.
Elbaltázott akció / Forrás: Hamvas
Három társa közül egyedül ő kapott kegyelmet
Nem egy sikertörténet, annyi szent. Az őrszem elaludt, a partizánokat ellenállás nélkül fogták el (a „valaki költöget” megjegyzés azért furcsán hat, ilyen gyengédek lettek volna a partizánokkal?). Baliékat ezután Sopronba szállították, ahol rámosolygott a szerencse: „az itéletet kihirdették, mely golyóáltali halált életfogytiglani fegyházra változtatták kegyelemből” – írta már munkásőrként, de azt nem említette meg, hogy különleges elbánást kapott. Rajta kívül csak Molnár István életét kímélték meg, Kiss, Csizmadiát és két társukat agyonlőtték.
Még érdekesebb Szőnyiék sorsa, amelyből a Kádár-korszakból könyv (Földes Pál: Két ugrás az ismeretlenbe) született, s amelyet több változatban is megőriztek. Szőnyi mint zászlós vett részt a Szovjetunió elleni első magyar repülőtámadásban, de gépét lelőtték, őt pedig elfogták, miután ejtőernyővel földet ért. A szovjet hadifogolytáborban lett antifasiszta és kommunista, a partizán iskola elvégzése után hónapokig együtt harcolt a szovjet partizánokkal, majd 1944 őszén csoportjával magyarországi bevetésére indult. A szakértők szerint az akció során több komoly hibát is elkövettek (ezen a honlapon részletesen leírják a bevetést). Szőnyiék szétszóródott csoportját kivezényelt csendőr és levente alakulatok várták. „A volt magyar királyi repülőtiszt partizán elkötelezettségét a cél nélküli keserves menekülése megkérdőjelezheti – írták egy repüléstörténeti tanulmányban – A tűzharcot kiprovokáló G. A. Novotnij törzsfőnököt lelőtték, szovjet partizán társai Szlovákiába menekültek. A magyarok közül egy fő a lövöldözésben meghalt, hat főt elfogtak. Szőnyi menekülésre fogta a dolgot, megadni nem akarta magát, mert köztudott volt, hogy a partizánokra a katonai törvények szerint halál várt […] Szőnyi mint katonaszökevény bujkált egy hónapig a hangonyi tanyák környékén. Szeptember 7-én a csendőrök a Macskás tanyán agyonlőtték”.
Akcióban / Waralbum.ru
Bali Ferenc szerencsésebb volt, említettük, hogy rajta kívül egyetlen magyar társa úszta csak meg az akciót. „Majd ugyancsak itt – Sopronban – töltöttem a további büntetésemet mindaddig, míg a szovjet hadsereg Sopron városát felszabaditotta. Majd innen a továbbiakban ugyancsak fogságba estem és a Székesfehérvári fogolytáborba kerültem. A fogolytáborból Révész elvtárs közbenjárásával sikerült kijönni és igy visszakerültem 1945. jun. 1-jén szülőfalumba Nyékledháza községbe. Ekkor léptem be az MKP-ba (Magyar Kommunista Párt). Majd itt bekapcsolódtam a párt és tömegszervezetek munkájába. 1948. októberében saját kérelmemre kerültem a néphadseregbe a Kossuth Akadémiára mint hallgató.”
A többit tudjuk: előbb katonatisztként, 1957-től pedig munkásőrként szolgálta a Magyar Népköztársaságot. Ítélkezni az ő esetében talán felesleges: fogságban történt átnevelése után katonaként és munkásőrként következetesen szolgálta a diktatúrát.
Alapminősítés: megfelelt / Forrás: Hamvas
Facebook
Twitter
YouTube
RSS