munkásőrség
Éledező neokommunizmus: vörös csillagos hagyományőrzőktől a külföldről ideteleportált viperás antifákig (1. rész)
Bár naivan azt hittük, hogy a rendszerváltással Lenint, Sztálint, a marxista ideológiákat s velük a gyilkos szélsőbaloldali eszméket sikerült a történelem szemétdombjára vetni, s ezzel magunk mögött hagyni, tévedtünk. Az átmentett kommunista ivadékok igyekeznek magukat újjászervezni, ha önerőből nem sikerül, hát külföldi segítséggel, vagy talán külföldi irányítással is. A politikai baloldalt egy táborba gyűjtő Gyurcsány, s mellette a külföldi kapcsolatokat építő Apró unoka a konszolidáltabb, politikai kirakatban eladhatóbb ideológiai örökös. De mögöttük szerveződnek, egyelőre ugyan kisebb táborokban azok a szélsőbaloldali, marxista csoportok is, akik az anarchia, lázítás és erőszak eszközével gyengítenék meg az állami rendet és a kétharmados többséggel bíró jobboldali kormányt, felismerve, hogy demokratikus eszközökkel a józan népakaratot a levitézlett baloldal, bárhogy alakul át, nem fogja legyőzni. „Fő-sztálinistának denunciáltak, ám az idő igazolta döntéseinket” – ÁVH-s tisztből lett alapító munkásőr Ipper Pál, aki utóbbira 1981-ben is büszke volt
Megdöbbentő, hogy milyen emberek alakították a kádári propagandát, majd lettek a Mester Ákosok, Bolgár Györgyök és Juszt Lászlók mesterei. Ipper Pálról a rendszerváltoztatás idején már suttogták, hogy az ÁVH tisztje volt, de azt kevesen tudták, hogy az egyházüldözés egyik igen aktív fogaskereke volt. Sötét, koncepciós ügyek résztvevője. Az ÁVH-tól a Rádióhoz került, de ott sem lett mondjuk „reformkommunista” [a Sztálin halálát követő belső divathullámnak megfelelve], az ötvenhatos forradalom és szabadságharc után a Munkásőrség alapító tagja lett. Majd járta a vidéki szerkesztőséget. „Neki kellett beindítani a vidéki rádióstúdiókat. 1956 decemberétől 57 nyaráig járta az országot. Székesfehérváron, Szombathelyen, Győrben, Nyíregyházán és Pécsett dolgozott a kétfrontos harc szellemében, kidolgozta a helyi rádiók műsorpolitikájának szilárd elvi alapjait” – írták róla a Munkásőrség 1981-es cikkében. A megtorlás idején alapított párthadsereget csak amerikai kiküldetése idején hagyta ott. Kádár: Kár, hogy nem semmisítettünk meg sokkal több embert – Kivégzések, bebörtönzések, gyilkos sortüzek
1956. november 4-én hajnalban a szovjet hadsereg megindította támadását a magyar forradalom és szabadságharc leverésére. Ezt megelőzően, még előző este, tehát november 3-án megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, Kádár János vezetésével, méghozzá a Szovjetunióban. A kommunisták kegyetlenül vérbe fojtották a magyarság szabadságtörekvését. Bár a közvetlen harcok hamar elültek, a terror tovább folytatódott. A manapság sokak által nosztalgiával emlegetett Kádár János tudtával, sőt, iránymutatásai alapján százakat végeztek ki és közel 200 ezer honfitársunkat üldözték el a hazájából. Írásunkban a megtorlás legfontosabb eseményeit idézzük fel.