A Kossuth-díjas munkásőr, aki ötvenhatban integetve üdvözölte a szovjet tankokat – Trencsényi-Waldapfel Imre, a megtorlás katonája
Tudták, hogy Trencsényi-Waldapfel Imre a Munkásőrség alapítója volt? A Kossuth-díj mellett erről is ismertnek kellene lennie. Nagy munkásőr volt a Budapesten, egészen pontosan Angyalföldön ma is ünnepelt Farkas Aladár is. A róla szóló kiállítást tavaly nyitották meg – a kommunista szobrász mások mellett harcostársát, Trencsényi-Waldapfelt is megmintázta. De miért is tudunk ilyen keveset a munkásőrökről? Erről is beszélgettünk a téma szakértőjével, Kiss Dávid történésszel a Pesti TV Hálózat című adásában.
Tavaly szeptemberben nyitották meg Angyalföldön, a helyi Művelődési Központban Farkas Aladár kiállítását. A szobrászról ezt írták: „Munkái száznál több egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek itthon és tucatnyi másik országban Franciaországtól Svédországon, Dánián át Vietnámig. Az 1988-as életmű kiállításon a Nemzeti Galériában 300 művét mutatták be. 2012-ben a Budapesti Francia Intézetben (Institut Français) Lucien Hervé, magyar származású francia fotóművész szobrokról készített fotóival együtt készült szintézis munkásságáról.”
Ami kimaradt: Farkas Aladár a Munkásőrség alapítója volt. Így rendszeres szereplője a Munkásőr nevű újságnak is.
Feleségével a Munkásőrség alapító tagja
Tényleg sok kiállítása volt – főleg a kommunizmus és szocializmus idején. Egy 1978-as cikkben (megjelent az említett Munkásőrben) így mutatták be: „A Százados úti művésztelep egyik kis műteremházában él és dolgozik Farkas Aladár munkásőr-szobrászművész. A hatalmas kertben, az egyforma barokkszerű épületek között könnyű őt megtalálni.
A kis teraszon elhelyezett hatalmas Marx-szobor nem hagy kétséget az iránt, milyen világnézetű művész alkotott. Feleségével együtt a munkásőrség alapító tagja. Megromlott egészségi állapota miatt ugyan tartalékba ment de sokkal többet tesz ma is annál, mint amit a testület a tartalékállománytól megkíván. Bent, a szobrokkal és plakettekkel zsúfolt tágas műteremben a munkásőr-látogató sok ismerőssel találkozik.
Műveinek egy részéről készült felvétel, megszületésének időszakában, elkészültekor kiállításának vagy avatásának alkalmából megjelent a Munkásőr című lapban.”
A folytatás is felemelő:
„Nagy szeretettel ábrázolja a Szovjet Hadsereget, a Szovjetunió építésének sikereit; az imperialistaellenes felszabadító háborúkról készült megragadó szobrok közül a vietnami nép harcát megörökítő, nagyigényű sorozat, hazánkban és sok országban segítette a művészet eszközeivel a szolidaritási mozgalmat. A szobrok rövidesen ismét útrakelnek: a felszabadult Vietnamban kerülnek közszemlére.”
A Kossuth-díjas munkásőr éppen ógörögből fordít
A legfontosabbak persze a munkásőr-alkotások voltak: „Felismerjük az újpesti egység alapítóját, az újra fegyvert fogott idős munkást, aki valaha a Nagy Október katonájaként harcolt. Ismerjük a szép fiatalasszonyt, aki még nem tudta, hogyan kell vigyázzba állni, de már ott ment a sorban, a gyakorlott harcosok között;
megismerjük Trencséni-Waldapfel Imre Kossuth-díjas író-akadémikusmunkásőrt, aki itt ült modellt a műteremben és közben ógörögből fordított, hogy ne veszítsen időt. Ő is halott már, de Farkas Aladár műve híven őrzi vonásaiban az 1957 elejére olyan jellemző elszántságot és tenniakarást.
Gyakran találkoznak a Munkásőr Szerkesztőségében azok a festők, szobrászok, írók, költők, zenészek, újságírók akik maguk is fegyvert fogtak a néphatalom védelmére és a szolgálat mellett művészetük erejét is az ügy szolgálatába állították; akik élnek közülük, máig is hűségesek maradtak a testülethez.”
Az utókor is szívesen venné az érintettek felsorolását.
Kik is vettek részt a megtorlásban és a megfélemlítésben? Mert se Farkas, se az említett Trencséni Waldapfel szerepéről nem hallottam addig, amíg pár évvel ezelőtt el nem beszélgettem a téma szakértőjével, Kiss Dávid történésszel. Nem véletlen: keveset, szinte semmit sem tudunk a Munkásőrségről, pedig sok ismert ismert és ma is elismert ember öltötte fel ezt a gúnyát 1957-ben.
Integetve üdvözölte az orosz tankokat
Trencsényi-Waldapfel Imre ismeretlen hátteréről nem is olyan régen a Magyar Hangban jelent meg egy informatív cikk, amelyben több régi forrást idéztek. Például Ungvári Tamást – az állambiztonsági hálózat társadalmi kapcsolata, de ehhez a szélsőséghez nyilván köze nem volt –. Ungvári írta meg, hogy az „akadémikusmunkásőr”
„a bevonuló orosz tankokat izgatottan üdvözölte erkélyéről, csaknem lelőtték a gesztikuláló alakot”.
A Munkásőrben így emlékeztek a nagy időkre: „Először arra gondoltunk, hogy a Rendező Gárdához hasonló lesz a Munkásőrség. De ez nem fejezte volna ki az igazi célját. A régi nagybirtokok helyén, ahol súlyos megpróbáltatásokon mentek át az emberek, az állami gazdaságokban, az együtt maradt tsz-tagság soraiban örömmel fogadták a testület létrejöttét, jelentkeztek, hogy fegyverrel a kézben védhessék közös vagyonukat.
Mezőtúron Hódos Gábor, tizenkilences veterán lovasalegységet szervezett. Sok neves értelmiségi, Trencsényi-Waldapfel Imre egyetemi tanár, Szokodi Dimitrov Dániel sebész-főorvos, a Vas utcai kórház későbbi igazgatója, Vadász Gyula főorvos és más magasan képzett értelmiségiek, jogászok, mérnökök, közgazdászok és politikai tisztségviselők lettek tagjai az alakuló Munkásőrségnek.”
Vajon hány Kossuth-díjas volt közöttük? Vagy inkább lett belőlük.
Nézzék meg a Kiss Dáviddal készített beszélgetést:
