Szlávik János a PS-nek: Kialakult a koronafóbia, a vírusnak komoly társadalmi és pszichés következményei is vannak

Főorvos úr, a hét elején azt nyilatkozta a Kossuth Rádióban, hogy hiába csökken a koronavírusos esetek száma, továbbra is vigyáznunk kell, hiszen a mai napig találnak az ország különböző részein új fertőzötteket. Ön szerint hogyan vigyázhatunk magunkra a munkahelyeken, a kávézókban vagy éppen egy étteremben?

Igen, valóban. Az ország minden részén vannak beazonosított fertőzöttek, de teljesen biztos az is, hogy vannak olyan esetek, amelyekről nincs tudomásunk. Fontos, hogy a javasolt távolságot, a minimum másfél métert továbbra is próbáljuk meg betartani, főleg, ha étteremben vagy kávézóban szeretnénk kikapcsolódni. A munkahelyeken is, ahol lehet, ott maszkban érdemes dolgozni, de természetesen vannak olyan munkakörök, ahol nem lehet így eljárni. Fontos, hogy ha valaki észleli magán a tüneteket, az menjen haza, a munkáltató legyen felelősségteljes, és ha van egy tüneteket mutató kolléga, azt haza kell küldeni és szükség esetén orvoshoz fordulni.

Sok helyen látom, hogy a pincérek viselnek maszkot, a vendégek viszont nem.

Azért, mert ha egy pincér maszkot visel, akkor jó esély van arra, hogy ne fertőzzön meg másokat, ha ő maga fertőzött. Természetesen, ha például egy házaspár ül be egy kávéra, akkor nem kell maszkot viselniük, de az jó, ha a többi vendégtől tartják a javasolt távolságot. Azt azért fontos kiemelni, hogy szabadtérben nehezebben terjed a vírus; a zárt tereknél van a gond, mint például bevásárlóközpontokban, postán vagy gyógyszertárakban. Furcsa lehet ez a helyzet továbbra is, de el kell fogadni.

Merkely professzor már több fórumon kijelentette, hogy tankönyvi értelemben Magyarországon megszűnt a járvány. Ki lehet mondani, hogy legyőztük a koronavírus-járványt?

Nem lehet kijelenteni, mert itt még nem tartunk. Bármi megtörténhet, hiszen, ahogyan már említettem, Kínában is felbukkan időnként 1-2 új eset, és emlékezzünk csak az 1977-es feketehimlő-járványra: az akkori világjárványkor 1977-ben, Szomáliában nyilvánították gyógyultnak az utolsó beteget is, de csak három évvel később, 1980-ben jelentették ki, hogy legyőzték a himlőt.

Ha jól veszem ki a szavait: továbbra is vigyáznunk kell!

Igen, természetesen és az idősekre is nagyon oda kell figyelni, hiszen, ahogyan mondtam, a vírus továbbra is itt van velünk, a járvány nem múlt el. Olvashatjuk a hírekben is, hogy több országban újra emelkedett a fertőzöttek száma. Új-Zélandon például nulla a fertőzöttek száma, mégsem engedik meg a külföldiek beutazását és továbbra sem nyitották meg határaikat. Továbbra is óvatosak! Az sem véletlen, hogy a kórházakban továbbra is érvényben van a látogatási tilalom. Az eddigi két hónap nem annyira hosszú, ha az egész életünket nézzük, ezért azt gondolom, nem kérünk sokat azzal, hogy továbbra is tartsunk ki, vigyázzunk egymásra és továbbra is legyünk fegyelmezettek és következetesek.

Ha már az egészségügyet említette főorvos úr: a kijárási korlátozások feloldása után a kórházakban – felteszem – továbbra is ugyanolyan felkészülten kell dolgozniuk az egészségügyi dolgozóknak. Változott valami a kórházakban hétfő óta?

Ha megnézünk más országokat, a lazítások után sem igen lett nagyobb a fertőződés, de minden elképzelhető, ezért sem jósolgatunk. Az viszont egyértelműen kijelenthető, hogy az egészségügy nem olyan, mint a járvány előtt! A franciákat meglepetésként érte a járvány, pedig már tavaly decemberben volt náluk fertőzött, mégsem készültek fel. Sajnos az olaszok is így jártak, tehát gyakorlatilag rájuk robbant a járvány, és a tengerentúlon, csak az Egyesült Államok területén eddig 1,5 millióan fertőződtek meg. Magyarországon március 4.-én volt az első eset, de mi már február 18. óta készültünk és a legrosszabbra számítottunk!

Ön a HIV-/AIDS-betegség és a fertőző, valamint a trópusi betegségek elismert szakértője. Hogyan látja főorvos úr, ez a mostani vírus összehasonlítható-e más, eddig ismert vírusokkal, mint a kolera vagy az influenza, esetleg egy egyedülálló vírussal állunk szemben? Kérdezem mindezt azért, mert sokan nem éltek még át életkorukból fakadóan világjárványt és nem tudják értelmezni laikusként, miről is van szó.

Nem egyedi vírus, mert többen halnak bele az influenzába, de abból az aspektusból nézve mégis egyedi, hogy nincs ellene oltás és jelenleg ismert, 100 százalékosan bevált kezelés! Védőoltás sok különböző fertőző betegség ellen létezik, de itt, a koronavírusnál nincs semmilyen fogódzó, kiindulópont, ezért is annyira nehéz megtalálni az ellenszert.

Ha véget ér a kormány által kihirdetett veszélyhelyzet, ön szerint hogyan élhetjük tovább az életünket? Feltehető, hogy évekig együtt kell élnünk a vírussal?

Igen, hiszen – ahogyan mondtam – a vírus itt van velünk továbbra is. Bonyolult ez a kérdés, hiszen elképzelhető, hogy már megvan a vakcina. Több, mint százféle kísérlet zajlik a világban, és ezek közül többet már embereken is tesztelnek, viszont nincs rá garancia, hogy bármelyik is megvédene a koronavírustól. Ha megnézzük, akkor az AIDS-nek közel 30 éve nincs ellenszere, pedig fejlett az orvostudomány. Az AIDS vírusa ellen képződnek ugyan ellenanyagok a szervezetben, azonban ezek nem védenek meg a vírustól, így egészséges emberekben vakcinák segítségével termelt ellenanyagok nem adnak védettséget. A hepatitis B ellen létezik védőoltás, de a vírus elleni gyógyszerek csak elnyomják a fertőzést, a vírust nem pusztítják ki teljesen a szervezetből. A hepatitis C ellen rendelkezünk teljes gyógyulást elérő gyógyszerekkel, de vakcina egyelőre itt sem áll rendelkezésünkre.

És mi lesz akkor, ha megtalálnak egy olyan védőoltást, amely használna? Lenne benne valamilyen kockázat?

Feltehetően nem lehet pár hónap alatt engedélyeztetni és gyártásba kezdeni, de most úgy tűnik, hogy ez megvalósulhat Indiában és már majmokon le is tesztelték az oltást. Ezekkel az a fő baj, hogy örökítőanyag alapúak, tehát elég veszélyesek, mert nem lehet tudni, hogy mit okoznak a sejtekben. Azt ne felejtsük el, hogy ez a vírus állatról terjedt el emberre és mutálódott. A denevérekben 90-féle koronavírus él, de a madárinfluenza néhány fajtája is komoly veszélyt jelenthet az emberiségre.

Itthon mennyire működnek jól a kezelések? Gondolok itt a vérplazma-terápiára is.

Egészen jól állunk, elkezdték az ilyenfajta kezeléseket. A Dél-pesti Centrumkórházban is beadtuk három betegnek, és úgy tűnik, használ a kezelés. Hasznos dolog ez, mert így ellenanyaghoz juthatunk és a vírust megköti. Szerencsére ez a kezelés biztonságosan kivitelezhető.

Hogyan? Hiszen sokan elképzelni sem tudják, miről van szó.

Egy plazmaferezis elnevezésű eljárással, amellyel megtisztítjuk a beteg vérét és csak az egészséges vérplazmát juttatjuk vissza a szervezetébe. Ez a kezelés nem jelent teljes megoldást, de sok esetben nagyon jól működik és használ. Hasonló az eljárás azoknál a gyerekeknél is, akiknél a Kawasaki-betegséget diagnosztizálják a vírus szövődményeként; őket immunglobulinokkal segíti a kezelés.

Ha jól látom, mindenki máshogyan reagál a vírusra akár pszichésen, akár más értelemben.

Igen. Sok esetben keresik az emberek a kirívó és egyedi eseteket, amellyel ellenpéldát tudnak keresni, mint az „átlag”, de ezzel sajnos saját magukat hergelik. Sokan pánikolnak és keltik a pánikot. Van, aki szándékosan, van, aki azért, mert nincs tisztában vele, hogyan tudná kezelni a most fennálló állapotot az életében. Ha belegondolunk, egy jólét kellős közepén, amikor a fogyasztóit társadalomban gyakorlatilag minden megvan, kapunk egy láthatatlan vírust, amely igaz, hogy főleg az idősekre veszélyes, de akkor is sokan félnek tőle.

Kialakult már egy fóbia is ennek következtében.

Igen, a koronafóbia. A koronafóbia kóros félelem a fertőzéstől, teljes tudati beszűkültség, bezárkózás, kóros fertőtlenítés és félelem másoktól. Komoly társadalmi és pszichés következményei is vannak ennek a vírusnak a súlyos gazdasági károk mellett.

Hogyan látja, mi a helyzet azokkal a fiatalkorúakkal, akik például más betegségekkel küzdenek? Nekik nagyobb esélyük van elkapni a vírust? Sok sajtóhír szól arról, hogy például sok fiatalkorú vagy kisgyermek halt bele a fertőzésbe, például Amerikában.

Nincs tudomásunk arról, hogy magas számban lennének fertőzött fiatalok, nincs sok beteg, aki fiatal, ugyanakkor, ha elmegy valaki egy szűrésre úgy, hogy egészségesnek érzi magát, attól még hordozhatja a vírust. Gyerekek esetében is közel 5-10% esetén előfordul, hogy vírushordozó, de ritka, hogy kórházba kerülne valaki emiatt.

A járvány alatt eddig egy gócpont alakult ki nálunk, a fővárosi önkormányzat Pesti úti idősotthonában. Ön szerint mit tehetünk azért mi, emberek, hogy ne alakuljanak ki újabb gócpontok?

Egy dél-koreai templom és egy amerikai cég esete is azt igazolja, hogy, ahol sokan vannak és van egy úgynevezett „szuperterjesztő” vírushordozó, az akár száz másik embert is megfertőzhet egy légtérben. Többek között ezért sem nem lehet felelőtlenül viselkedni, és továbbra is óvatosnak kell lennünk. Látható, hogy sok esetben nem lehetünk elég óvatosak.

Mit gondol főorvos úr, lehet ősszel második hullám?

Ha lesz is, enyhébb lesz, és ősszel vagy télen jöhet egy újabb hullám.

Forrás: PS; Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd