„Egymillió forinttal támogattam a Momentumot. Mindenféle kérés nélkül, magam döntöttem így” – mondta el a tegnap megjelent Heti Válasznak Bojár Gábor vállalkozó. A lap a Momentum pénzügyi helyzetét vizsgálta meg, illetve feltették a kérdést, eljött-e az ideje az összefogásnak?
A lap szerint ha egy marslakó Magyarországra érkezne, azzal a történettel kellene bemutatni neki az ellenzéket, amikor Botka Lászlónak a Molnár Zsolttal való belső civakodás közben is volt ideje arra, hogy felvásárolja a kisebb ellenzéki pártok által pedzegetett összefogás lehetséges webcímeit: ezek az ujpolus.hu, az ujrendszervaltas.hu, és az ujrendszervaltok.hu. A Medián július eleji felméréséből kiderül, hogy a népesség 16 százaléka esetleg szavazna egy (egyelőre fiktív) LMP-Momentum-Együtt-Párbeszéd összefogásra. A probléma ezzel az, hogy ugyan az Együtt és a Párbeszéd nyitott erre, a Momentum és az LMP nem annyira.
Új kezdet?
A lap szerint azonban az LMP igenis nyitott lenne összefogásra, ez pedig két dologból látszik: először is, leültek tárgyalni Gémesi György gödöllői polgármester Új Kezdetével, ezzel pedig jelzik az igényt az együttműködésre, mégsem ők teszik meg az első lépést az Együtt vagy a Momentum felé. Másodszor, a pártközeli Reflektor blog elkezdte alázni a Momentumot, ez pedig a Heti Válasz szerint azt jelenti, hogy szeretné az LMP az összefogást, de vezetőként, ezért aláássák a másik erre esélyes pártot. Hajnal Miklós, a Momentum szóvivője ezzel kapcsolatban azt mondta: „Alapvetésünk nem változott: egyedül indulunk a választásokon”. A párt azzal érvel, hogy az esetleges összefogás elbizonytalanítaná nem csak a szavazóikat, de a tagokat is. Hajnal Miklós szerint a kérdés talán december-januárban lenne aktuális, de addigra már lehet, hogy túl késő.
Momentumos pohárból iszik egy résztvevő a Nyitás Fesztiválon 2017-ben. Fotó: Facebook/Momentum Mozgalom/Volom Sári
Nemzethez tartozás és meritokrácia
A pénzügyre rátérve: a sajtóban többször is megjelent, hogy vajon miből finanszírozta a Momentum a Nyitás Fesztivált, a párt pedig a többször is feltett kérdésre vonakodva válaszolt. „Nem volt szó titkolózásról, egyszerűen időbe telt véglegesíteni a költéseket” – mentegetőzött Hajnal Miklós. Elmondta, hogy a fesztivál költségvetése 23 millió forint volt, a belépőjegyekből, fogyasztásból 11 millió folyt be, a maradék 12 milliót pedig a párt fizette – korábban kapott adományokból, illetve a havi ezer forintos tagdíjukból. Továbbra is kérdés azonban, hogy a kezdeti lelkesedés után honnan kapnak még pénzt. Mivel állami támogatásra jelöltállításig nem jogosultak, ezért kénytelenek csak az adományokra támaszkodni. A két kampányban összegyűjtött pénz összege csökkent (tizennyolcról tizenegymillióra), de nem baj, mert itt van például Bojár Gábor vállalkozó, a Graphisoft CAD-szoftverfejlesztő cég és az Aquincum Institute of Technology magánegyetem alapítója: „Egymillió forinttal támogattam a Momentumot. Mindenféle kérés nélkül, magam döntöttem így, mert kötelességemnek érzem segíteni a vállalt értékrendjében hozzám közel állónak érzett pártot”. Az tetszik neki a pártban, ami másoknak nem: „egyszerre vállalják a konzervatív értékrendből a nemzethez tartozás, a szociáldemokratából a szolidaritás, a liberalizmusból pedig a jogállam és a meritokrácia elsődlegességét” – fejtette ki Bojár Gábor. A vállalkozó az esetleges összefogásról úgy vélekedik, hogy egy „tisztességes” pártnak az ország érdekeit kell a párt elé helyeznie, ez pedig a Fidesz leváltása lenne, és ehhez „elkerülhetetlen a mérhető támogatottsággal bíró demokratikus pártok együttműködésének valamilyen formája”.
Bojár Gábor, vállalkozó, a Graphisoft CAD-szoftverfejlesztő cég és az Aquincum Institute of Technology magánegyetem alapítója. Forrás: azuton.hu
Raskóék sem szerettek volna olimpiát
A Momentum egy másik ismertebb támogatója Raskó György agrárvállakozó, az Antall-kormány földművelésügyi tárcájának közigazgatási államtitkára, fia, László pedig a párt tagja. Raskó György a Heti Válasz kérdésére a támogatás tényét megerősítette, összeget azonban nem volt hajlandó mondani. Ő is azt állítja, nem kértek tőle pénzt a momentumosok: „Amikor a párt vezetői megkerestek, csak az volt a kérésük, hogy segítsek vidék- és agrárpolitikai területen létrehozni egy egy vállalható és attraktív programot. Én már korábban támogattam őket a Nolimpia kampányban, mindenféle kérés nélkül.” A további lehetséges támogatást azonban Raskó György feltételekhez köti: a pártnak legyen határozott nemzeti-patrióta karaktere, a 21. század kihívásaihoz alkalmazkodva; nem szövetkezhetnek az MSZP-vel vagy a DK-val; illetve ne mutassák magukat belvárosi liberalista értelmiségi pártnak. „Nem csak azért, mert egy ilyen formációt esélytelennek tartok a sikeres választási szereplésre, hanem elvi okokból sem támogatok ilyet. Én már maradok örökre antallista”.
Raskó György agrárvállakozó, az Antall-kormány földművelésügyi tárcájának közigazgatási államtitkára. Fotó: Magyar Nemzet/Béres Attila
Románia Momentumja
Egy Erdélyben született, magyar identitású politikus került Románia liberális, rendszerellenes pártjának, a Mentsétek meg Romániát Szövegtségnek (USR) az élére. Elek Levente nem akart politizálni, mégis így hozta az élet. A „román Momentum”-ként emlegetett párt tavaly került be a parlamentbe kilenc százalékkal, meglepően rövid idő alatt sikerült idáig fejlődniük. Elek Levente elmondta, magyarsága nem téma az alapvetően román pártban, pedig egyértelműen így definiálja magát. Elmondása szerint az elmúlt hónapokban problémáik többségét az okozta, hogy sokféle ideológiai meggyőződés találkozik a pártban, ezért „nehéz megtalálni a közös nevezőt”. A magyar ügyekben kikérik a véleményét a pártban, a kolozsvári háromnyelvű helységnévtábla kampányát például támogatták, március 15-e ünnepé nyilvánításánál azonban szerintük vannak fontosabb dolgok is: például a korrupcióellenes harc, ami az elsődleges célkitűzésük. Nemrég felvették a kapcsolatot a Momentummal, akik „az erdélyi magyarok ügyében való egyeztetésre invitáltak bennünket, no meg a tapasztalatainkra is kíváncsiak voltak, hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt parlamenti párttá erősödnünk.”
A teljes cikk a Heti Válasz 17. évfolyam 31.számában olvasható.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS