A múlt század kilencvenes éveiben szökkent szárba a progresszió azon irányzata, amely legfőképpen az evolúció tagadásával gúnyolta a kereszténységet. Komoly tudósok, kiemelkedő értelmiségiek lelték örömüket a primitív ateizmus ezen változatának művelésében, olyan többre értelmes intellektuelek, akik a saját területükön egyébként maradandót alkottak. Ilyen volt például Richard Dawkins Az önző gén méltán híres szerzője vagy jóbarátja, a fájdalmasan fiatalon elhunyt Douglas Adams is, akinek A galaxis útikalauz stopposoknak című könyvet köszönhetjük.
Ezeket az embereket, akiket annyira elragadott saját nagyszerűségük és függetlenségük tudata, hogy még azt sem vették észre, hogy ők maguk teljesen kulturális keresztényként tengetik az életüket, nem nagyon zavarta, hogy már maga a katolikus egyház is túl van a problémán, rég a teremtés részének tekinti a tudományt és nem ellenzi ebben az értelemben sem Isten gondolatainak fürkészését. Akkoriban nem volt evidens, a kereszténység lényege és egyedisége is egyben, hogy a világ olyan vizsgálatát teszi lehetővé, amelyet nem korlátoz a hit, hanem sokkal inkább ösztönzi azt.
Az ateisták által erőltetett vulgáris és felszínes vita azonban először az elmúlt negyed században a nyugati értelmiség fő intellektuális iránytűjévé vált, majd az elmúlt tíz évben hirtelen, a liberalizmus végleges és végletes megőrülésével, a woke ébredésével egyidejűleg, hirtelen teljesen leszakad azokról az általában egyébként sem túl magvas tudományos közhelyekről, amelyekkel a felsőbbrendűségét bizonygatta korábban.
2010 után a progresszió végleg levált a természettudományról és tudományos liberalizmus formájában elkezdte a társadalomtudományok után azt is bekebelezni. Sajnos azt kell megállapítanunk, hogy a marxizmus-leninizmus, vagyis a tudományos szocializmus egy igényes elméletrendszer volt a maga idejében a tudományos liberalizmus teljes káoszához képest. A tudományos szocializmussal azt hittük véget értek a nyugati civilizáció tévútjai, az emberátalakítás, a társadalom-mérnökösködés hullahegyekkel és szenvedésekkel teli évszázadai és visszatér Európa, a Nyugat a saját korlátait felismerő és elfogadó racionalitás műveléséhez, amelynek a példátlan technológiai fejlődést köszönhetjük. Hát tévedtünk, a józan ész újra az utóvédharcait vívja a nyugati világban és indulati és ideológiai szélsőségesek koalíciója akar minden olyant elpusztítani, aminek egyszerre köszönhetjük mindazt a jót és rosszat, amiben vagyunk. Egy háromezer éves folytonosságú kulturális fejlődés hozott el ide bennünket, amelyet a szó szoros értelemben a biológiai, a genetikai múltunkkal együtt akarnak eltörölni, szokás szerint egy primitív ideológia nevében, amely persze az emberi történelemben példátlan mértékben támaszkodhat az elpusztítani kívánt európai keresztény kultúra által megteremtett technológiára.
A tökéletesítő ideológiák lényege, hogy a valósággal történő szembesülésük során mindig egyre primitívebbé és agresszívabbá válnak, ahogy kiderül, hogy teljesen működésképtelenek. Minden felmerülő ellentmondást erővel oldanak meg, hiszen lényegük a feloldhatatlan ellentmondások létrehozása.
Az evolúció, mint tudományos alapigazság akkor kezdett el kikopni a kereszténységellenes retorikából, amikor nagyjából 15 évvel ezelőtt az emberi jogokat már amúgy is végtelenül kiterjeszteni kívánó liberalizmus, sok korábbi élharcosának meglepetésére is, hirtelen univerzális világmagyarázattá nyilvánította magát, minden kultúrára és minden egyes emberi lényre, illetve minden tudományra, a természettudományra kiterjedően is. A Nyugat persze már évszázadok óta így viselkedett mindenki mással gazdasági és katonai értelemben, de csak pusztán hatalmi érdekből, saját magával azért tudott nagyvonalú lenni.
A Nyugat először próbál ki egy új ideológiát/vallást magán mindenkire kiterjedően a kereszténység elterjedése óta, de a kereszténység egy alulról terjeszkedő vallás volt, míg a jelenlegi teljes egészében felülről terjesztett csinálmány, pontosan olyan, mint a kommunizmus. Csakhogy a minden fennkölt ostobaságtól belelkesülni hajlamos nyugati értelmiség azt legalább nem magán próbálta ki.
Az LMBTQ-ideológia és vele együtt járó teljesen abszurd egyenlőség és igazságosság kultusz úgy győzte le a természettudományt, beleértve az orvostudományt, a genetikát, a biológiát is, hogy észre sem vettük. Sajnos Magyarországon is lehet már olyan praktizáló orvost találni, aki ideológiai okokból nem képes vagy nem akar különbséget tenni egy biológiailag egészséges szaporodóképes nő és férfi között. Az olimpián kirobbant ökölvíváshoz kapcsolódó botrány is erről szól, a woke képviselői intellektuálisan képtelenek értelmezni az olyan dolgokat, mint gének, kromoszómák, hormonok, egyedfejlődés, anatómia. Ők úgy tudják, hogy ezeknek semmi köze ahhoz, hogy valaki milyen nemű, ez döntés kérdése csupán. A nyilvánosságban azonban, beleértve a természettudományos nyilvánosságot is, illetve az egyetemi kutatói és oktatói állások felett diszponáló hatalmi centrumokban, már olyan befolyással rendelkeznek, hogy a saját álláspontjukat képesek a tudományos közösségekre is ráerőltetni.
Ha valakinek kétségei lennének ezzel kapcsolatban, hallgassa meg a Klubrádióban az ELTE egy docensével (aki a téma egy részének szakértője, mert ez az ügy sok szakterület közös kutatási és értelmezési területén helyezkedik el) készült interjút. A szakember annak ellenére nem meri még csak a lehetőségek számbavételének szintjén sem értelmezni a történteket, hogy az interjú készítője, akinek ideológiai nézeteit maga a médium egyértelműen kijelöli, maga is számtalan módon, politikailag látványosan inkorrekten nyilvánul meg a normalitás álláspontja mellett a beszélgetés során.
Itt jutunk vissza a bevezetőben említett Richard Dawkinshoz. Ő egy harcos evolucionista, aki ugyan eredetileg zoológus, de értelemszerűen természettudós, több évtizedes oxfordi tudományos karrierrel rendelkezik és természetesen a legutóbbi időkig a progresszió egyik sztárja. Tanulságos módon csak a hetvenes évei végén döbbent rá, hogy a kereszténység Európában nem valamiféle ideális társadalomnak adja át a helyét, hanem részben az iszlámnak, illetve egy rövid ideig még az iszlám szálláscsinálójaként a liberalizmusnak, amelynek az aktuális neve éppen a woke. A szomorú tényt, hogy egyébként okos emberek is lehetnek rettentően ostobák, gyönyörűen illusztrálja az, miszerint Dawkins Facebook profilját törölték azután, hogy az algériai bokszoló férfi voltáról posztolt. Dawkins szakértelme talán nem vonható kétségbe az ügyben. De a hozzáértés egy természettudományos kérdéshez nem véd meg egy totális ideológiától. Csak azt nem értem miért is csodálkozik?
Már nálunk is ez van a természettudomány egyes területein, emlékezzünk csak, hogy a pszichiáterek és a pszichológusok szervezeteinek egyes vezetői, miként akarták lenyomni a kollégáik torkán a genderideológiát, szakmai állásfoglalásként egy-két évvel ezelőtt. Nekünk meg kell védenünk a magyar tudományt és a magyar tudósokat ettől az őrülettől, mert pillanatok alatt úgy fognak szétverni mindent, ahogy 1945 után tették a kommunisták.
Tehát hölgyeim és uraim, ott tartunk jelenleg, hogy a keresztényeknek, a kereszténységnek, tágabb értelemben a konzervatívoknak, a kulturális keresztényeknek kell megvédenie Darwin tanait, a genetikát, a biológiát, lassan a teljes természettudományt az ideológiai támadásoktól. És ezzel párhuzamosan természetesen szélsőségesnek, szélsőjobboldalinak fog minden olyan tudományos elméletet, tényt, kutatási eredményt minősíteni a woke, a genderelmélet irányából, amely értelmetlennek, nevetségesnek, abszurdnak mutatja a nyugati progresszió emberképét és társadalomátalakító elképzeléseit.
Hogy milyen erejű támadásokról is van szó, az mutatja meg, hogy a NOB elnöke szerint jelenleg nincsenek olyan tudományos eljárások, amelyekkel el lehetne dönteni egyértelműen, hogy ki nő és ki férfi. A NOB elnöke persze egy opportunista senki, viszont pontosan tudja, hogy mi vár ma azokra a “művelt nyugaton”, akik el akarják és el is tudják dönteni tudományos alapon, hogy ki nő és ki férfi.
Vezető kép: Az algériai Imane Helif (pirosban) és a kínai Jang Liu a 2024-es párizsi nyári olimpia nõi ökölvívó-bajnoksága 66 kilogrammos súlycsoportjának döntõjében a Roland Garros Stadionban 2024. augusztus 9-én. MTI/EPA/Mast Irham
Facebook
Twitter
YouTube
RSS