Koronavírus, fake news, uniós harcok, összeforrasztott ellenzéki moslékkoalíció… 2020-ban kijutott mindenből, de főleg a rosszból. Bebizonyosodott, hogy a bajban csak magunkra számíthatunk, a nyugati megkésettség terhét a vállán cipelő Európai Unióra csak hónapokkal a probléma bekövetkezte után, a baloldal pedig segítség helyett kizárólag hátráltat. Az olyan, a liberálisok által elítélt külföldi szövetségesek viszont, mint Oroszország és Kína, nagy hasznunkra lehetnek az ínséges időkben, amikor nem az a legfontosabb, hogy az adott ország hol helyezkedik el a demokrácia képzeletbeli koordináta-rendszerében. Tanulságos évet zártuk, itt az ideje a visszatekintésnek.
Februárban még büszkén hallgattuk a miniszterelnök évértékelő beszédét, melyben elmondta, hogy az utolsó tíz évünk volt a legsikeresebb tíz az elmúlt száz évben, és jót nevettünk, amikor kijelentette, amit már régóta sejtettünk: liberális = diplomás kommunista. Szabadon utazhattunk szerte a világban, élhettünk a Schengen nyújtotta lehetőségekkel. Fél hónappal rá azonban Európa szívét is elérte a távoli Keletről mintegy tatár hordaként útjára induló, és minden országot megbénító Covid-19 vírus. És elkezdődött: az egészségügyi dolgozók, a rendőrök, a katonák, a Kormány és valamennyiünk harca a vírussal. Meg persze az ellenzék harca a felsoroltakkal. Volt nálunk minden; a legtöbb halott a világon, a legkevesebb tesztelés, zéró szakember, rossz tisztifőorvos, félelmetes katonák az utcákon, és rémhírek olyan szinten túltolva, hogy a Btk-t is szigorítani kellett.
Az ellenzéknek nem volt elég a járvány…
Hazánkban március 4-én regisztrálták az első két fertőzöttet, és ezzel új időszámítás köszöntött be Magyarországon. Donáth Anna az ATV-ben elmondta, hogy Orbán Viktornak mekkora szerencséje van, hogy nem magyarok az első magyarországi fertőzöttek, de vele ekkor már a szokásosnál is kevesebben foglalkoztak. A nemzet tagjainak és a kormánynak sokkal nagyobb baja volt: egy évszázada nem látott mértékű járványhelyzettel kell(ett) szembenéznünk. Az addig állandó nyüzsgő életmódunkat le kellett lassítanunk, meg kellett szoknunk, hogy bizonyos idősávokban nem mehetünk el a boltba, a lakóhelyünket pedig csak jogszabályban meghatározott esetekben hagyhattuk el. Egy – illetve két – szóval: “nichts ugribugri”. Nem volt könnyű, de annak érdekében, hogy minél több honfitársunk életét mentsük meg, nyáron pedig szabadabban élhessük a mindennapjainkat, le kellett lassítanunk a vírus terjedését, ehhez pedig fegyelemre volt szükség.
Az első hullámot a legmelegebb évszak elejére már magunk mögött hagytuk, és jól vizsgáztunk. Egy hongkongi konzorcium, a Deep Knowledge Group áprilisi összeállítása szerint Magyarország a világ tizennegyedik és Európa negyedik legbiztonságosabb állama a vírusveszély szempontjából. A kontinensen csak Németország, Ausztria és Svájc végezte nálunk előkelőbb helyen. Persze Szabó Tímea, az ellenzék alternatív valóságának szócsöve szerint sehol sem halnak meg annyian mint nálunk. Annyi józanság talán még Gyurcsány Ferencben is maradt, hogy felismerje ezen abszurd kijelentés valótlanságát. A fake news vonaton azonban nem volt fék, addig terjesztette a baloldali média, a liberális politikusok és a vírustagadók a hazugságokat, hogy az Országgyűlés kénytelen volt megszavazni a Büntető Törvénykönyv 337. § (2) bekezdésének a szigorítását, így aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az ország megbirkózott a kihívással, az ellenzék nem
Minek köszönhető a remek járványkezelés? Az egészségügyi dolgozók kitartó munkájának, a kormány rátermettségének és a magyarok szófogadó összetartásának. Valamint annak, hogy amíg az első fertőzöttek észlelésétől az első korlátozó intézkedés meghozataláig hazánkban 8 nap telt el, addig Olaszországban 39, Belgiumban 43, Spanyolországban pedig 44.
Magyarország vezetése többfrontos háborúra kényszerült. Harcolniuk kellett a járvány ellen, valamint hazai és nemzetközi balliberális politikusokkal és a médiájukkal is. Persze az ellenzékünknek, akikből, mint tudjuk, nekünk a legrosszabb jutott, még a vírus sem volt elég az innovatív gondolatokhoz, a legfőbb rágalom továbbra is a Diktatúra! volt. Nem az a diktatúra, ami 45 éven át szedte áldozatait Magyarországon az elvtársaik miatt, hanem az, amit óramű pontossággal napi huszonnégyszer elkiáltanak, ha Orbán Viktor csúnyán néz rájuk, vagy akár csak boldog karácsonyt kíván nekik. A koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvényt felhatalmazási törvénynek nevezték, ami vagy aljas politikai haszonszerzésre irányult, vagy mérhetetlen hiányosságra mutat rá a történelemtudásukban. A Felhatalmazási törvény ugyanis 87 évvel idősebb a Koronavírus-törvénynél, és míg az első a nemzetiszocialista rezsim németországi teljhatalmát (vagy ahogy az MSZP-s Tóth Bertalan fogalmazott: teJhatalmát) biztosította, addig az utóbbi a járvány elleni hatékony védekezést tette lehetővé. A legnagyobb felháborodást a kívül zöld, belül vörös képviselőkben az keltette, hogy a Kormány a járványhelyzet megszűnéséig (tehát nem egzakt, dátumszerűen meghatározott időpontig) kért és kapott felhatalmazást. Ők három hónapot szerettek volna, és a végül elfogadott hatályt örök érvényűnek interpretálták, és ezt széles körben hangoztatták a nemzetközi sajtóban is, álhíreket szolgáltatva, hazát árulva. Szóval csak a szokásos. A pofára esés akkor következett, amikor a Kormány, az ellenzék által javasolt 90 nap helyett, 79 nap után, június 18-án visszaadta a felhatalmazását (a parlament a jogszabályt hatályon kívül helyezte).
Az EU-nak sem a járvány volt a fő problémája, hanem a jogállamiság
Nyáron a harc a nemzetközi színtéren folytatódott. Az Európai Unió végre észbe kapott, az Európai Bizottság egy 750 milliárd eurós gazdasági helyreállítási alapot javasolt az új költségvetési tervezetben, ami az 1.100 milliárd eurós uniós hétéves költségvetést egészíti majd ki. A koronavírus okozta károk enyhítésére szolgáló pénzalap vissza nem térítendő támogatásokból, valamint kölcsönökből áll, és a Next Generation (Következő Generáció) EU nevet kapta. Természetesen, ideológiamentesen még a segítségnyújtás sem működik, és elővették a jól megbízható politikai furkósbotot: a jogállamiságot. A helyreállítási alapból való részesülés feltételeiről július 23-án sikerült megállapodni, Charles Michel, az Európai Tanács elnöke aznap reggel posztolta: megvan az alku. Az eredmény hazánknak, és a normalitást szintén a zászlajára tűző Lengyelországnak is megfelelt. A jogállamisági feltételrendszer megmaradt, de sokkal enyhébb megfogalmazásban:
Az Unió pénzügyi érdekeit az uniós szerződésekben foglalt általános elvekkel, különösen az EUSZ 2. cikkében foglalt értékekkel összhangban kell védeni. Az Európai Tanács hangsúlyozza az Unió pénzügyi érdekei védelmének fontosságát. Az Európai Tanács hangsúlyozza a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát.
Az Európai Parlament meg teljesen elszabadult
Amikor azt hittük, hogy erre az évre már megvívtuk a kötelező jogállamiság-vitánkat unióval, akkor a baloldali többségű Európai Parlament előállt a fantasztikus feltételeivel, amik a hétéves költségvetésből (MFF) való részesedésünket korlátoznák. Persze, nem explicite a miénket, csak „véletlenül” pont úgy alakultak a feltételek, hogy azok kizárólag a lengyel és a magyar kormányt fosztanák meg a forrásoktól. Mateusz Morawiecki és Orbán Viktor, természetesen, nem engedtek teret az abszurditásnak, és kijelentették, hogy változatlan „jogállamisági” kritériumok mellett nem hajlandóak elfogadni az EU-s költségvetést. Ezt a balliberálisok zsarolásnak nevezték, pedig mindössze annyi történt, hogy két ország élt az EUSz-be foglalt vétó jogával. Hosszú tárgyalásokat követően, az Orbán-Morawiecki páros győztesként hagyta el a csatateret és megszületett a megállapodás. A dokumentumban megerősítést nyert, hogy a jogállamisági mechanizmust csak akkor indítják el, ha az adott tagország döntései sértik az Európai Unió pénzügyi érdekeit, és azt nem lehet politikai célokra használni, így például a bevándorlásról, vagy genderjogokról szóló vitákban sem alkalmazható.
A nemzetközi sajtó, a kormány és a külföldi politikusok is magyar-lengyel győzelemről beszéltek, egyedül a hazai ellenzék kommunikációs stratégiájának volt a része, hogy azt terjesztették: Orbán elbukott. Na, de nem baj, mint tudjuk… reggel, éjjel meg este.
900 000 emberrel több dolgozik ma Magyarországon, mint 2010-ben (Kell még mondanom valamit, Ildikó?)
Azt azonban egy percig se gondoljuk, hogy ezzel végett vetettünk a kettős mérce intézményesített rendszerének és a politikai boszorkányüldözésnek az Európai Unióban. A lila és zöld köpenybe burkolódzó vörösök konstans harcolnak az saját (elképzelt) igazukért, abban a bizonyos permanens forradalomban. Nekünk annyi a dolgunk, hogy kiálljunk az értékeink, a tradícióink és a normalitás mellett, valamint támogassuk azokat a politikusokat, akik ezekért küzdenek az internacionalista elittel. Azzal az elittel, amelynek tagja a Jobbi… khm Ballik is. Ugyanis megtörtént, amire pár éve még senki sem számított: a szélsőbaltól a szélsőjobbig mindenki összeállt. Együtt küzdenek a kisnyilasok a szemkilövetővel, az MSZMP jogutódjával és néhány „álzöld” mozgalommal. A következő évet a járvány elleni védekezés, a nacionalizmus és az internacionalizmus, a hazafiasság és a hazaárulás, a keresztény értékek és a blaszfémia, valamint a normalitás és az abnormalitás összecsapása fogja meghatározni.
A vírus elleni küzdelemhez és az ország megmentéséhez való hozzáállást és hozzájárulást mi sem példázza jobban annál, hogy Orbán Viktor december 19-én bemutatott egy listát az új gazdaságvédelmi intézkedésekről, ahogy Gyurcsány Ferenc is megmutatott egyet… az új karácsonyi lejátszási listáját. Ezúton is gratulálunk neki, és a mögé felsorakozó politikai formációknak. Érdemes még megjegyezni, hogy habár egy világjárvány közepén vagyunk, még egy ilyen komoly válsághelyzetben is 900 ezerrel többen dolgoznak Magyarországon, mint 2010-ben.
Boldog és jobb új évet, Magyarország! Isten, áldd meg a magyart!
Vezető kép: MTI/Balázs Attila
Facebook
Twitter
YouTube
RSS