A kommunizmusban mindenre IS felkészültek. Így arra is, hogy mi a teendő abban az esetben, ha a fejünkre pottyan egy atombomba. Mármint persze azon felül, hogy hogy egy emberméretű koromnyomot hagyunk magunk után a járdán. Lássuk, milyen kisokost állítottak össze a gondos vezetők a hidegháború alatt arra az esetre, ha tömegpusztító fegyverekkel kezdenek dobálózni egy rossz pillanatukban a nagyhatalmak.
Az ABC (Atomic, Biological, Chemical, azaz nukleáris, biológiai és kémiai) fegyverek azok a bizonyos “utolsó érvek”, amelyekhez a nagyhatalmak nyúlhatnak, ha már ráuntak a diplomáciára, illetve arra, hogy legalább molekuláris szinten még létezik az élet a Földön. A hidegháború során szerencsére megúsztuk ezek bevetését, azonban mind az USA, mind a Szovjetunió és ezek szövetségesei felkészültek rá, hogy valaki egyszer majd megnyomja azt a piros gombot. Nem árt felidéznünk akkori tudásunkat, hiszen nem biztos, hogy ma szorult annyi ész az amerikai és orosz vezetőkbe, hogy elkerüljük az atomháborút.
A két világhatalom útmutatókat adott ki, amelyekből megtudhattuk, hogy mi is történik velünk, ha repülni kezdenek a rakéták. Persze tekintve, hogy egy nukleáris háborút senki és semmi nem élne túl, meglehetősen komikus belegondolni, hogy ezek a tájékoztatók egyáltalán napvilágot láttak. Igaz, nem is az volt ezek célja, hogy lehetőséget teremtsenek a túlélésre, sokkal inkább az, hogy egy kissé megnyugtassák a katonákat, akikhez ezeket kiosztották, mondván “nem kell félni, ha robbanunk is, nyer a kommunizmus/nyugati értékrend” (nem kívánt törlendő). Magyarországon is megjelentek ilyen tájékoztatók a hetvenes években. Nézzük oldalról oldalra, hogy mit is érdemes tudni az ABC-ről.
Tömegpusztító fegyver, mert tömegeket pusztít. A redundanciát a jelek szerint nem semmisíti meg
Az első képen máris találkozhatunk a tömegpusztító fegyverek definíciójával: “azonos időben nagy területen és tömegesen megöli az élőlényeket, pusztítja, rombolja és szennyezi az anyagi javakat eszközöket!”. Ezzel a leírással nem lehet vitatkozni, bár egy atomháború esetén már a legkisebb bajunk lesz az anyagi javaink szennyezettsége. Bár akkoriban rendkívül materiális világot éltünk, az osztályharc és a matéria éltetett minket a marxista-leninista tanok nyomán.
Általában az okozza, hogy valaki valahol megnyom egy gombot
Az atombomba hatásának leírása mindenképpen érdekes, és tagadhatatlanul hasznos: egy becsapódás esetén mindenképpen szükséges tudnunk, hogy jelenleg a fény- és hősugárzás, a lökéshullám vagy a radioaktív sugárzás miatt halunk meg. Igaz, gondolkozni csak akkor lesz időnk, ha a harmadik ok végez velünk, az első kettő ugyanis enyhén szólva is gyorsabb lefolyású annál, mint hogy felidézhessük az útmutató tartalmát. Mindenesetre legyünk tisztában a lehetőségeinkkel!
Amennyiben Ön a képen láthatókat tapasztalja, nyugodjon békében
Lebontva lehetséges halálokainkat, láthatjuk, hogy a léglökéshullám nyolcszáz méterig veszélyes. Megnyugtató. Igaz, hogy azt nem tüntetik fel, hogy hány megatonnás robbanófej esetén vagyunk biztonságban nyolcszázegy méternyire az epicentrumtól, de semmi sem lehet tökéletes. Majd próbálkozunk és kitapasztaljuk. Egy kísérlet nem kísérlet, ahogy Öveges József tanár úr is tanította a fekete-fehér televízióban. Afelett pedig a nyomtatvány készítőihez hasonlóan mi is nagyvonalúan eltekintünk, hogy ha a robbanás éppen nem is kap el minket, a fejünkre omló ház szintén végzetes lehet, említésre sem méltó, hiszen a gyors halál legalább megvéd a sugárfertőzéstől.
Ragyogó jókedv a háború idején
A sugárzás ugyanis terjed, méghozzá szélirányban és messzire. A sugárbetegség pedig nem kellemes – persze lehet róla vitatkozni, hogy azzal legalább tovább élünk, mintha simán beleégnénk a betonba, de az ember nehezen építi újra a civilizációt, ha több szeme van, mint vörösvérsejtje. Egy kicsit azért ez is ront a posztapokaliptikus romantikán: a Mad Maxben nem volt szó csontvelőrákról.
Nemcsak az atom ölhet meg azonban mindenkit. Nézzük az ABC második betűjét, azaz a biológiai fegyvereket, amelyeknek az útmutató szerint meglehetősen egyszerűen azonosítható jelei vannak:
Az elmúlt években történtekkel kapcsolatos mindennemű hasonlóság csak a véletlen műve
A bédekker szerint a biológiai fegyverek bevetését a saját szemünkkel látjuk. Ha furcsa színű füstöt, a szokottnál több rovart, vagy hirtelen sok fertőző megbetegedést tapasztalunk, az bizony biológiai fegyver. Arról nem szól a szerző, hogy mi van a denevérekkel és a tobzoskákkal, akkoriban ugyanis Kínával kapcsolatban leginkább a papucs jutott eszébe az embereknek, Vuhan nem nagyon. Meg ugye mindenki csak azokból a fegyverekből indulhatott ki a tájékoztatók összeállítása során, amelyeken már akkor kísérleteztek (khm… kolorádóbogár… khm…).
És a tájékoztató összeállítója azt is elfelejtette közölni velünk, hogy a biológiai támadásokkal szemben sikeresen védekezhetünk egy nagy és közös európai beszerzéssel. Nyilván azért, mert a vonatkozó dokumentum készítője nem lehetett tanúja Ursula von der Leyen áldásos működésének, de ez a fejezet mindenképpen kiegészítésre szorul.
Jöjjenek a vegyi/kémiai fegyverek, ezek lényegesen egyértelműek, régebben is használjuk őket nagyüzemben, mustárgázzal hamarabb találkozhattunk ugyanis, mint koronavírussal. (Nem is beszélve az olyan, csak utólag, spekulatív módszertannal beazonosított vegyi fegyverekről, amiket például a mongolok és a törökök alkalmaztak a magyarokkal vívott csaták második napjától kezdve. Az ilyen eseteket beazonosító történészektől csak azt tudhattuk meg, hogy a történész még sosem volt másnapos, ezért nem azt tételezte fel, hogy a magyar seregben előforduló hányások és rosszullétek bizony az előző nap győztes ütközetei után lezavart ünnepségnek voltak köszönhetőek.)
Szegény LSD-vel mérgezett tömegek…
A tájékoztatónak külön érdekessége, hogy kiemeli a pszichoaktív szereket. Ma már viszonylag kevesen rettegnek tőle, hogy LSD-vel vagy meszkalinnal mérgezi meg őket egy orvul támadó hatalom – ismerünk olyan belpesti kocsmákat, ahol napi szinten tesztelik ezeket a rémes fegyvereket. Elnézve azonban az illusztrációk stílusát, nem féltenénk a tájékoztató összeállítóját sem attól, hogy egy efféle támadás felkészületlenül érné.
Chemtrail, mielőtt menő volt
Minden összeesküvés-elméletet félretéve és megtagadva, sőt, terjesztőit megvetve és máglyára kívánva: azért az egy kicsit szembeötlő, hogy a chemtrail (a repülőgépek kondenzcsíkjában terített méreganyagok összefoglaló neve) teóriákat cáfolandó a szakértők gyakran elmondják, hogy ez lehetetlen, hiszen a gépek hajtóművei elégetnék a méreganyagokat. Nos, az útmutató készítőjét a szakértők erről látszólag nem tájékoztatták. Vagy de, de hát mindenki csak arról írhat, amit ismer.
A bédekker azonban nemcsak az ABC fegyverek tulajdonságairól tájékoztat, a lényég a végén marad: tanácsokat ad arra, hogyan is élhetjük túl ezek bevetését. Lássuk, mennyire hasznos ez a kis kézikönyv:
A kitelepítés jól jöhet, amíg van hova
No igen, a fenti pontok kétségkívül hasznosak. Egészen addig, amíg csak egy bombát dobnak le, egy kis mérget kavarnak a vizünkbe. Egy globális háború esetén azonban megkérdőjelezhető ezek hasznossága. Lássuk pontonként:
Riasztás, tájékoztatás – hasznos, amíg nem a fejünkre pottyan a cárbomba. De a riasztást legalább a szomszéd városban (ha még van) időben észlelik és elmenekülhetnek az óvóhelyekre. Nekünk már nem számít, valakinek hasznára válhat. Tehát ha azt észleljük, hogy az udvarunkban becsapódik egy atombomba, azonnal riasszuk a hatóságokat, azaz csak azután, hogy megtértünk teremtőnk elé, de akkor mindenképpen.
Kitelepítés – valóban megfontolandó, ha szénné égett a városunk/fertőzött a vizünk, vagy mutáns sáskák eszik éppen a macskáinkat, érdemes elhagyni a lakóhelyünket. A kérdés csak az, hogy hová? Egy atomháború esetén viszonylag kevés olyan hely van, ahová érdemes kitelepülni – talán az Antarktisz szóba jöhet, ahol majd újgenerációs fegyverekkel (botokkal és kövekkel) hódítunk új otthont magunknak a pingvinektől.
Óvóhelyek – ismét egy olyan pont, ami korlátozott hadviselés esetén jól jöhet. A baj az, hogy nincs korlátozott atomháború. Az egyszer csak van, és többé semmi sincs. A bunkerünkben talán kellemesen kibekkelhetünk pár évet, hogy aztán… Aztán? Igen, ezt még senki nem gondolta végig.
Egyéni védőeszközök – ez még működhetne is, ha mindenkinek lenne otthon vegyvédelmi ruhája, amit soha többé nem vesz le. Rossz hír annak, aki úgy gondolja, túl kekec vagyok, és azt mondja, hogy egy vegyitámadástól még megvéd a gázálarc: az első világháborúban bevetett mustárgáz nemcsak a légutakat, de a bőrt és a húst is lemarja az emberről nagy mennyiségben.
Élelmiszer, takarmány stb. – a tartalékolás jó, ha van egy bunkerünk és elegendő készletünk, akkor talán tíz évig is ellehetünk a sugárzó föld alatt. Addigra talán csökken annyit a radioaktivitás, hogy belekezdhetünk a földművelésbe és újrakezdjük a civilizációépítést. Bár ehhez egy kicsit több kell, mint a Kertészet kezdőknek első kiadása, ugyanis a föld talán művelhető lesz, csak hát nincs rajta semmi, se állat, se növény, legfeljebb egy pár mikroba. Talán érdemesebb a bunkerben kivárni a végét.
Megelőző intézkedések – ez jó! Kár hogy a szerző bővebben nem fejti ki, én nagyon szeretném tudni, hogyan lehet megakadályozni a tömegpusztító fegyverek bevetését. Esküszöm, ha egyszer megtudom, nem fogom titokban tartani.
A lakosság felkészítés – si vis pacem, para bellum! Ha békét akarsz, készülj a háborúra, esetünkben az atomháborúra – nagyon fontos, hogy mindenki vegyen elég WC-papírt, konzervet, lehetőleg annyit, hogy kiürüljenek a boltok, és természetesen a bédekker következő két kiadását, amelyekben további hasznos tanácsokat kapunk (sajnos ezekkel nem rendelkezem, pedig biztosan azokban írják hogy akadályozzam meg az atomháborút).
Forrás, képek: Védekezz az ABC támadások ellen. Fotó: knowyourmeme.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS