Tételesen szedte össze azokat a közbeszédben egyre inkább terjedő, a jelek szerint azonban alaptalan híreszteléseket az Origo, amelyeket a helyükön kezelve és azokat logikusan értékelve érthetővé válik, hogy a kormány a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) működésének normális mederbe terelésével nem akarja felszámolni a tudomány szabadságát, illetve államosítani a testület vagyonát. Spoiler, de a cikkből kiderül, hogy a cél az, hogy az Akadémia valójában a versenyképes, használható tudás katalizátora legyen, ne pedig a tudományos életben szinte semmilyen szinten részt nem vevő akadémikusok kifizetőhelye. Kiderül, hogy a kormányzati szándék szerint munkára kényszerítendő és ettől komolyan megsértődött akadémikusok miért terjesztik suttogó propagandával azt, hogy Palkovics László miniszter alkalmatlan feladatának ellátására, miközben a tárcavezető már eddig is olyan eredményeket mutatott fel, amelyre a sértődöttek többségének egy élet hossza is kevés lenne.
Összefoglaló cikkét az Origo azzal kezdte, hogy igaz-e, hogy a kormány fel akarja számolni a tudomány szabadságát Magyarországon. A válasz nem, ez pusztán egy jól csengő hívószó; a lényeg sokkal inkább az, hogy harminc évvel a rendszerváltozás után van rá szándék és akarat, hogy az Akadémia levetkőzze a sztálinista berendezkedését, és úgy kezdjen el működni, ahogy az egyébként példaértékűnek tekintett hasonló, németországi és amerikai testületek teszik. Az eddig érinthetetlennek tekintett MTA már évtizedekkel ezelőtt elérte, hogy teljes ellenőrzést gyakorolhat a hazai kutatóintézetek felett, így természetesen azok költségvetési forrásait is teljes mértékben uralja. A fejlett Nyugaton – például Franciaországban és az Egyesült Államokban – ezzel szemben az akadémiák nem irányító, hanem tanácsadói szerepet töltenek be, amelyhez természetesen megvan a kellő tudásalapjuk is.
Már megint csak Magyarországon haldoklik a demokrácia
Tény az is, hogy a fejlett nyugati országok kormányai bizony megmondják akadémiáiknak, hogy melyek azok a területek – például a környezetvédelem, a klímaváltozás jelentette kihívások –, amelyekre prioritásként tekintenek, és amelyeknek kutatását kiemelten támogatják. Figyelemre méltó kettős mérce, hogy egyetlen, az MTA beszántása miatt alaptalanul hangoskodó balliberális gondolkodónak sem jut eszébe aggódni a francia demokrácia hanyatlása miatt csak azért, mert Franciaország mindenkori vezetése a használható, versenyképes tudás alapjának tekinti az ottani akadémiát.
Hasznosan elköltött adóforintok vs. nagyon drága kamutanulmányok
Nem elhanyagolható szempont az sem a hasznosságon kívül, hogy a bezzegnyugaton a kormányok az állampolgárok adójából bizony átlátható, elszámoltatható akadémiai munkát várnak el. Magyarországon ezzel szemben a hangoskodók épp az átláthatatlanságot akarják még inkább bebetonozni, és ezzel olyan ügyek mögé állnak föl, mint az MTA a napokban közzétett, ki tudja, mekkora csinos összegből gründolt tanulmánya, amely megállapította, hogy a kifejezetten jómódú külföldi fiatalokra specializálódott budapesti bulinegyedbe elsősorban jómódú külföldi fiatalok járnak piálni. Költői kérdés, hogy miféle társadalmi haszna van egy-egy hasonló kutatásnak, ahogy az is, hogy a francia akadémisták bepróbálkoznának-e egy ilyen kamumunkával az ottani pénztárnál. Magyarországon mindenesetre az ilyen látszattevékenység élethosszig tartó, kényelmes és jól fizető bevételi forrásnak számít. Ez hazánkban az MTA fent említette privilégiumaiból fakad, miközben Franciaországban és Németországban a kutatóhálózatok vezetőit a kormányok nevezik ki, valamiért mégsem sikoltozik senki, hogy azokon a helyeken agonizál a demokrácia.
A világ elitjébe tartozó MTA: még Málta és Ciprus is előttünk jár
Az Origo megemlítette azt is, hogy alaptalan az a vélekedés is, hogy az MTA-hoz köthető tanulmányok, publikációk a világ élvonalában vannak, mivel e téren még Málta és Ciprus is megelőz minket. Figyelemre méltó, hogy az MTA tavaly az uniós kutatás-támogatási projektekből egyet sem tudott elnyerni, miközben a nálunk kisebb népességű Izrael csak a múlt esztendőben negyvenhat nemzetközi pályázatot zsebelt be, ami ránk nézve évtizedes lemaradást jelent. A publikációk száma ugyanakkor csak egyfajta fokmérő, amelyet az MTA kormánykritikus prominensei akkor használnak fel, ha érdekük úgy kívánja, Ilyen érdek lehet Palkovics László személyének támadása, aki ha sokat publikál, az a baj, ha keveset, akkor meg az. Azt, hogy mi a sok, vagy mi a kevés, azt természetesen a sértődöttek mondhatják meg kizárólag; ettől még tény, hogy az innovációs és technológiai miniszter olyan világszabadalmakat jegyzett már eddig is, amelyeknek egy része például már hat éve minden haszonjárműben kötelező az EU-ban. Palkoviccsal az lehet a sértődöttek baja, hogy ő az említett, használható tudást generáló akadémiai munkát preferálja, ráadásul kitart céljai mellett. Érdekesség, hogy azoknak a magyar kutatóknak, akik külföldön értek el világsikereket, semmi gondjuk nincs a hazai akadémiai rendszer átalakításával, sőt, támogatják az erre vonatkozó kormányzati szándékot. A magyar kormánynak esze ágában sincs beszántani az MTA-t, sőt, ellenkezőleg: fel szeretné virágoztatni azt. Persze Budapesten mindig lehet találni néhány száz huhogót, akik transzparenseikkel hangoskodnak a szabadságért; nekik úgysem a valóság megismerése okoz érzéki örömöt, hanem valami egészen más.
Forrás: Origo; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS