Néhány napja Angela Merkel bejelentette, újra indulni fog a kancellári posztért. A híren természetesen senki nem lepődött meg, bár sokan tarthatják ezt logikátlan stratégiai lépésnek, hiszen Merkel, ha úgy dönt, hogy inkább a háttérben marad, még talán “győztesen” szállhatott volna ki a játékból. Erről a szerdán megrendezett, “Merkel jövője” címen tartott workshop-on is szó volt, melynek keretein belül Boris Kálnoky, a Die Welt újságírója és Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum leendő igazgatója beszélgettek a lehetséges forgatókönyvről.
Merkel nagy bejelentése, mely szerint újra kancellár szeretne lenni csak részben meglepő: tudvalévő, hogy a kancellárt sokan az egyetlen alternatívának tartják (vagy csak a szokás hatalmának engednek). A párt új programjában egyébként a magyar intézkedésekhez hasonló elemek is felfedezhetők, ilyen például a családpolitika, az adókedvezmények, illetve a migráció terén is történnének állítólag változások, bár Merkel a napokban eredményesnek nevezte a menekültválság kezelését, és azt mondta, tovább kell dolgozni a legális migráció lehetőségeinek megteremtésén. Ez pont úgy hangzik, mintha az eddigi utat szeretné folytatni.
CDU+CSU=?
A történet alakulását persze egyelőre nehéz megjósolni: eredetileg volt egy olyan ötlet is, hogy a CDU-nak és a CSU-nak a szavazatok maximalizálásához külön kellene versenybe szállni, de ez nem hozná el a várt eredményt, hiszen a CSU nem igazán tudna jelentős bázist építeni Bajorországon kívül.
Merkelnek nehéz dolga lesz, ha újra megválasztják. Fotó: 4.bp.blogspot.com
A sikeres együttműködés egyébként jelen pillanatban nem garantált: a bajor Keresztényszociális Unió csak akkor vesz részt a német szövetségi kormány munkájában a 2017-es parlamenti választás után, ha bevezetik az menekültek befogadásának évi 200 ezer fős felső határát.
Van egyáltalán alternatíva?
A Nézőpont Intézet eseményén a lehetséges alternatívák is szóba kerültek, így említésre került az SPD-s Martin Schulz neve is, akit esélyes indulóként emlegettek a szakértők, kiemelvén, hogy a politikai meglepetések korát éljük. Találgatásokba persze csak nagyon óvatosan szabad belemenni. Az biztos, hogy ez a felállás az AfD vágya, hiszen nekik érdekük, hogy az általuk “a hanyatlás Németországának álompárjaként” emlegetett Merkel-Schulz mellett indulhatnának jövőre, bár Frauke Petry állampolgárként aggódik Merkel hatalmi törekvései miatt.
Az előadáson elhangzott, hogy mára értelmét vesztett Merkel-kritikájára, hiszen az ország menekültpolitikája jócskán szigorodott, és azt is kiemelten hangsúlyozták a résztvevők, hogy a kancellár az, aki az európai térség gazdaságának alapját a német pénz biztosítja, és ez pedig Merkel nevéhez köthető. Merkel mellett érvként felhozták azt, hogy oroszul tud tárgyalni Vlagyimir Putyinnal, ahogy azt is, hogy íróasztalán az egyébként német származású Nagy Katalin portréja áll, de ezt politikailag stabil tárgyalási alapnak, vagy a hatékony együttműködéshez szükséges csodaszernek azért nem lehet nevezni.
A nyugat védelmezője?
Merkel megválasztása esetén a német-amerikai kapcsolatok terén is tapasztalhat majd változást. Bár Obama nagyra értékelte, és nem tudja eleget hangsúlyozni Merkel politikai fontosságát, egyáltalán nem biztos, hogy az új republikánus elnök is ezt fogja gondolni. Ez majd kiderül. Mindenesetre Orbán Viktorral ellentétben őt nem hívta meg Trump Washingtonba, jelenleg úgy tűnik, hogy ők legkésőbb a 2017-es németországi G20-csúcson fognak személyesen is találkozni, pedig, ahogy Prőhle Gergely kiemelte: Trump nagyapja több mint száz éve Bajorországból indult az Újvilág meghódítására.
Fotó: Nézőpont Intézet
Annak ellenére, hogy egyesek a szabad nyugat utolsó védelmezőjét láthatják Merkelben, érdemes elgondolkodni a hatalom túlzott megszilárdításán is: érdekes (és talán veszélyes is), hogy egy ekkora országban nincs a hatalom korlátozására vonatkozó törvény, mint ami Amerikában maximum két ciklust engedélyez. Bárhogy is alakul majd, az biztos, hogy az új (vagy már bejáratott) német kancellárnak nem lesz könnyű dolga, hiszen nem biztos, hogy egyszerű lesz átvinni a német akaratot a következő ciklusban. Ráadásul a kancellár rengeteg figyelmeztetést kapott mostanában, hogy Berlin eddigi politikája zsákutca, bár egy múlt vasárnap ismertetett kutatás szerint a lakosság 55 százaléka támogatja a vezért – az amerikai elnökválasztás óta nehéz ezeket a kutatásokat komolyan venni. A győzelmet persze nem lehet garanciaként venni: fontos lesz megszólítani a globalizáció miatt elégedetlen, munkanélküliségtől félő választókat is.
Kiemelt kép: hir.ma
Facebook
Twitter
YouTube
RSS