Sokan gondolhatnák a figyelemfelkeltő címről, hogy újságírói túlzásról van szó, de nem! A hat és fél perces oktatóvideó a „Was bedeutet Dschihad” címet jegyzi és a békét hozza össze a dzsiháddal. A dzsihad – „Mein Dscihad” a narrátor hölgy szerint a békéről és a szeretetről szól. Persze van egy rövid rész, ahol a dzsihádot „harcnak” – talán ismerős lesz olvasónknak a kampf szó – is fordítják. Csak, hogy tovább súlyosbítsuk, a polgárokat bátorítják a dzsihád elfogadására a fogalmi, ideológiai és már nehezen tudjuk követni milyen káoszban – és mentegetik időnként történelmi tényekkel szemben is.
Az oktatóvideó elkészítője a Bundeszentrale für politische Bildung, a szövetségi politikai képzési központ, egy civilszervezet, a német fiatalok számára segít eligazodni a világban, politikai, közéleti kérdésekben. A szervezet célja a civil társadalom elősegítése és a demokrácia erősítése, amelyet a német állam is támogat, így a videó részben (német) adófizetői pénzen készült, egyben a szervezet logóját is magán viseli. A videó címe „Was bedeutet Dschihad”, a felvétel azzal indul, hogy egy szimpatikus, muszlim hölgy mintegy 1 perc 41 másodpercen keresztül beszél arról, hogy a dzsihád szó a félreértelmezés szimbóluma lett. Ezek után a felvételen Gyurcsány Ferenc kedvenc újságírója, Tóta W. Árpád „Modern képmesék” című képregényében megismert animációs eszközöket figyelhetjük meg.
A dzsihad szót lefordítják németre, amelyre az ”anstrengug” szót (erőfeszítés, fáradozás, törekvés) találja megfelelőnek az ideológiai kérdésekben kissé eltévedni látszó narrátor. De nem telik bele pár másodperc, és elhangzik a keményebb értelemben vett dzsihád fordítása is, amelyre már a német „kampf” szót használja, míg végül egy pozitív értelemben vett ártatlan szócska lesz belőle.
A videóban elhangzottak alapján arról is tudomást szerezhetünk, hogy a nehezen körülírható „legtöbb muszlim bölcs” egyetért a felvételen megfogalmazottakkal. Eme állítást a készítők azzal támasztják alá – mintegy a dzsihád védelmi háború jellegét is -, hogy például az utolsó dzsihád a 16. században volt. Persze adódnak, akik ezt másképp tudják… A videó kitér arra, hogy a „szent háború” esetére az iszlám törvények pontosan előírják a dzsihád viselésének kötelezettségét és módjait. Egyben nemzetközi jogi kérdéseket is taglal, hiszen a dzsihádnak – mint megtudtuk – ilyen aspektusa is van. Sőt, azt is megtudhatjuk a német állam által finanszírozott oktatófilmecskéből, hogy „a dzsihád nem jogosít fel válogatás nélküli gyilkosságra” illetve leszögezi, hogy „a katonai értelemben vett dzsihádot csak védekezésre szabad használni.”
Ezek után be is fejezik a szó kellemetlen értelmezésének kibontását, újra a fiatal és szimpatikus muszlim hölgyet kezd el beszélni, aki elmagyarázza, hogy a dzsihád arról szól, hogy produktív tagjai legyenek a társadalomnak és arról, hogy jobbá tegye magát. A hölgy azt is megosztja a kedves nézőkkel, hogy „az én dzsihádom”
azzal kezdődik, hogy felkelek és az ima hangját hallgatom, ahelyett, hogy az ágyban maradnék, hogy türelmes vagyok az embertársaimmal, még akkor is, ha haragszanak rám (…) Az én dzsihádom azt jelenti, hogy igazat mondok, lényegtelen, milyen kényelmetlenséghez vezet is, és mindig figyelek a barátaimra, akkor is, ha stresszes vagyok.
A további rendkívül kívánatos tulajdonságok között a német civileknek köszönhetően arról is tájékozódhatunk, hogy a nyugatias, nem erőszakos dzsihad, például a barátságosságot, a kedvességet és a másoknak való segítségnyújtást jelenti. Itt jegyeznénk meg, hogy a Bundeszentrale für politische Bildung, már korábban is kitartóan segítette az iszlám modernizációt és a beilleszkedést. A központ a Fluter című ifjúsági lapban – amely honlapjáról is elérhető – tette közzé Khola Maryam Hübsch cikkét, amely szerint rendkívül ritkák a migránsok által elkövetett németországi szexuális támadások, illetőleg arról is tudomást szerezhettek az olvasók, hogy mohamedánok igenis sokra becsülik asszonyaikat.
Fotó: huffingtonpost.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS