Folyamatosan romlik az oktatás minősége, az intézmények lepusztulnak, a tanárok leterheltek, kiégtek, lelkileg feladták – jellemezte az oktatás helyzetét Radó Péter oktatáskutató, a MagyarNarancs.hu-nak adott interjújában. Úgy látta, akinek volt is víziója a kormány részéről az oktatás tekintetében, az is “rettenetes dolgokban hitt.” Úgy fogalmazott, “olyan rendszert hoznak létre, ami társadalmi értelemben brutálisan kirekesztő lesz. Ez egy becstelen és borzasztó hatásokkal járó oktatáspolitika.”
Radó Péter oktatáskutató a MagyarNarancs.hu-nak adott interjúban elöljáróban arról beszélt, szerinte tulajdonképpen minden rossz az oktatásban, de az oktatási rendszer a saját tehetetlenségéből adódóan nem tud összeomlani. Mint kifejtette, a rendszer minősége és hatékonysága folyamatosan romlik, az intézményei lepusztulnak, de még ilyen alacsony színvonalon is el tud vegetálni, olyan óriási. Arról is beszélt, a jelenség mögött a kormányzat inkompetenciája és érdektelensége áll, amely csak a „keresztény középosztályt”, az elitet részesíti előnyben, más nem is érdekli. Hozzátette, ha voltak is egyeseknek az elmúlt nyolc évben vízióik az oktatásról, azok „rettenetes dolgokban hittek”. Példaként említette Hoffmann Rózsát, aki hipotetikus elképzeléseinek oltárán a „rendpárti gondolkodás” jegyében gyerekek nagy tömegeinek az érdekeit és a tanulási szükségleteit áldozta fel. Hozzátette, miközben az iskolák és a gyerekek borzasztóan sokfélék, „egyenrendszert kényszerítettek rá az oktatásra, aminek az eredményét a különböző mérések már évek óta mutatják”.
Radó Péter úgy vélte,
akik ma az oktatásért felelnek, nem hisznek semmiben. Cinikus módon generálnak politikai háttérzajt, ami a néphülyítésen túl csak arra jó, hogy legitimációs mázat vonjon azokra a szörnyűségekre, amiket csinálnak.
Újságírói kérdésre hozzátette, volt olyan kezdeményezés, amely magában rejtette, hogy akár valami jó is kisülhet belőle, de a kormányzat azt is „brutálisan elszúrta”. Ilyen volt a 2011 előtt hihetetlenül szétaprózódott oktatásirányítás központosítása, amelynek eredményeként szerinte felszámolták annak lehetőségét, hogy bármilyen problémát helyben is meg lehessen oldani. Helyette létrehozták a Klebelsberg Központot, „ami a világ egyik leghatalmasabb szervezete, háromszor akkora, mint a MÁV”.
A pedagógustüntetések kapcsán arról beszélt, a tanárok szerinte mostanra jöttek rá, hogy „a hajó elment, holott ez már 2011-ben megtörtént, amikor az új köznevelési törvénnyel szemben semmilyen ellenállást nem tanúsítottak. Már csak akkor kezdődtek el a tiltakozások, amikor „rájuk zúdultak azok az új mechanizmusok, amikről tudták, hogy jönnek, csak nem hitték el, hogy valóban olyanok lesznek, amilyennek a szakértők leírták”. Hozzátette,
amikor a pedagógusokra zúdult a szakmailag teljesen értelmetlen, kontraproduktív minősítési rendszer, akkor elkezdtek tiltakozni. Akkor kezdtek el tiltakozni, amikor már késő volt, mert az autokratikus, már felállt rendszerben nem volt esélye annak, hogy bármilyen érdemi korrekció legyen.
Radó úgy véli, a tiltakozó mozgalmakból azóta „kiment a szufla”, ami még akár 2016-ban is megvolt. Sokan elhagyták a pályát, kiégtek, lelkileg feladták, mások pedig megpróbálnak együttélni a rendszerrel. Úgy fogalmazott,
politikai értelemben nyolc év nem sok, de egy ember életében rettenetesen hosszú idő. Nyolc évig élni valami szörnyűségben, az rettenetes dolog, és nem lehet nyolc éven keresztül a folyamatos tiltakozás, ellenállás állapotában élni.
Elmondta, a magánszektorban egyre több iskola alakul, ahol hasonló gondolkodású pedagógusok állnak össze, és „képesek valami jót csinálni”. A másik stratégia szerinte, hogy „csendben maradok, összeszorítom a fogam, becsukom az osztályterem ajtaját, és megcsinálom a minimumot, de annál nem többet”, utóbbi azonban csak a túlterhelt állami pedagógusokra jellemző. A túlterheltségre utalva hozzátette, ez jellemzi a diákokra nehezedő oktatási terheket, ennek volt köszönhető a drámai minőségromlás a PISA felmérések adatai szerint. Az új NAT kapcsán arról beszélt, nem is érdekes, hogy mit tartalmaz, mivel „egy központi sillabusz nem tud működni, hiszen az előíró tantervek képtelenek alkalmazkodni a gyerekek sokféleségéhez”
Úgy vélte, a kormányzat olyan rendszert akar létrehozni a középfokú oktatásban, amilyen a felsőoktatásban a belépési szűrő. Hozzátette,
a kormánynak az az érdeke, hogy minél kevesebb gyerek kerüljön be az érettségit adó intézményekbe, ezért valószínűleg olyan kötelező felvételi vizsgát akarnak bevezetni, ami szűri a gyerekeket.
Úgy vélte,
azok a tanulók, akiknek a szülei megengedhetik maguknak, hogy különórákkal erre a vizsgára készítsék fel a gyerekeket, nagy valószínűséggel bejutnak egy gimnáziumba. Azok viszont, akiknek nincs lehetőségük erre, teljes mértékben ki fognak szorulni az érettségit adó intézményekből. Olyan rendszert hoznak létre, ami társadalmi értelemben brutálisan kirekesztő lesz. Ez egy becstelen és borzasztó hatásokkal járó oktatáspolitika.
Forrás: magyarnarancs.hu; Vezetőkép: wikimedia.org
Facebook
Twitter
YouTube
RSS