Szeptember 25-én Olaszország döntött. A migrációs válsággal, elhibázott járványkezeléssel és globalista gazdaságpolitikával sújtott olaszok úgy döntöttek, hogy elegük van Brüsszel kézivezérléséből és döntöttek. Jobboldali kormányt akarnak Giorgia Meloni vezetésével. A globalista elit mindent bevetett, de az olaszokat ez nem tántorította el. Olaszországban győzött a népakarat.
A jogállamiság egyik fő kritériuma a szabad választás, ezért Ursula von der Leyen szépen bele is avatkozott az olasz belügyekbe. A jogállamiság Szent Gráljának őre „megemlítette” az olaszoknak, hogy megvannak a módszereik, mint Magyarország és Lengyelország esetében, ha és amennyiben nehéz helyzetbe kerülnének a választások után. A választások előtt mindenki jobboldali győzelmet jósolt, beleértve a baloldali sajtót is. Az elemzők szerint annyira egyértelmű volt a jobboldali győzelem, hogy még Pulai András is 50-50 százalékot mért volna a felek között. Persze a baloldali sajtó nem adta fel. Giorgia Meloni volt már fasiszta, szélsőjobboldali, Mussolini eszmei örököse, de a baloldali újságírónak látszó nemzetellenes ügynökök Hitlerhez is hasonlították már az újonnan megválasztott olasz miniszterelnök asszonyt. Sem Brüsszel fenyegetése, sem a karaktergyilkosság nem tudta megállítani az olasz népakaratot. Kérdés, hogy mit jelent Magyarország számára egy jobboldali olasz kormány. Együtt véget tudunk vetni az gazdasági öngyilkossággal egyenértékű szankciós politikának vagy tovább sodródunk a szakadék felé?
Facebook
Twitter
YouTube
RSS