Én nem állítom, hogy elállítom az esőt, de az ernyőt föléd nyitom – ó, igen, ezt üzente Gyurcsány Ferenc 2006-ban, Orbán Viktor viszont 2017-ben már az esőt is el tudta állítani. Így aztán a Közös Ország Mozgalom lemondta az október 23-i tüntetését, a miniszterelnök Andrássy úti beszédénél pedig jóformán mozdulni sem lehetett. Kormányváltó hangulatot nem észleltünk (igaz, nem tudjuk, vidéken mi van), viszont a magyar jövőképből ízelítőt kaptunk.
A legelvetemültebb ellenzéki összeesküvés-elméletek szerint személyesen Orbán Viktor irányítja az időjárást a nemzeti ünnepeken, hogy hideggel, esővel, hóval lelohassza a megmozduló gigantikus ellenzéki erők tettvágyát. Kedves adalék, hogy a Gulyás Mártonék által kifogásként hivatkozott vörös riasztást még csak nem is Budapestre adta ki a Meteorológiai Szolgálat. Így természetesen Orbán Viktor sem hagyhatta szó nélkül, hogy a balliberális forradalom kellemes időjárás hiányában ismét elmaradt, és az elején hangsúlyozta:
Eshet eső, fújhat metsző szél, jöhet könnygáz vagy lovasroham, mi összegyűlünk, mert ma emlékezni akarunk.
Ezután az európai fősodorban mostanában ferde szemmel nézett nemzeti büszkeségről beszélt a miniszterelnök, és ellentmondást nem tűrően sorolta fel a magyar teljesítményeket, amelyekre büszkék lehetünk, és amelyek megalapozzák a „merjünk nagyok lenni” hozzáállást. Az Andrássy úti helyszínnel példálózva kiemelte, hogy az nem díszlet, hanem mérce, és amely nemzet már többször ilyen csúcsokra jutott, az ma sem érheti be kevesebbel. Voltak időszakok, amikor egy birodalmat kellett irányítanunk, máskor az ellenség pusztítása után újjáépíteni a hazát – mondta, hozzátéve, hogy sosem bújtunk el a felelősség, a munka és a Jóisten akarata elől. Az egész beszédet a fényes jövőkép és az annak eléréséhez szükséges, állhatatos küzdelem kettőssége uralta.
Sokan gondolják, h ez lehetetlen, de csak gondoljunk 56-ra! Hányan hitték volna reggel, hogy estére a Sztálin szobor helyén csak két csizma marad? Hányan hitték volna, hogy ha kell, a gyerekek is fegyvert fognak? És hányan hitték, hogy 2010-ben nemzeti alapokon álló, családunkat megvédeni képes, keresztény alkotmányunk lesz? Azt mondták, lehetetlen az IMF-et hazaküldeni, lehetetlen a bankokat elszámoltatni, a multikat megadóztatni, rezsit csökkenteni, mindenkinek munkát adni, a népvándorlással szembeszegülni. De bebizonyítottuk, hogy nem.
A nemzetközi szocializmus fenyegetése
Adta magát a párhuzam, hogy „a haza természeti és szellemi valóságát” a múltunkkal és a kultúránkkal együtt akarta megsemmisíteni a Szovjetunió, és jelenleg is tapasztalhatók hasonló törekvések. Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy a nemzeti emlékezet a fegyver az ilyen támadások ellen, és rendre eljönnek azok az idők, amikor nem elég beszélni a hazaszeretetről, hanem tényleg meg kell védeni a hazát. ’56-ban a gyárban dolgozó munkásokról kiderült, hogy nem nemzetközi proletárok, hanem nemzeti munkások, a forradalom pedig olyan nemzeti forradalom volt, amelyben a bíboros és az esztergályos ugyanazt akarta, ráadásul ez áthatolt az elszakított nemzetrészek falain is – mondta a miniszterelnök.
Nemcsak emlékezünk, nem is felejtünk. Azokat sem felejtjük el, akik velünk szemben álltak. Ők képtelenek megbocsátani nekünk mindazt, amit a majd félszáz év alatt elkövettek ellenünk
– érkezett meg a mába az üzenettel. Úgy fogalmazott, hogy a nyugatiak csodálták a forradalmat, de nem értették a bennünk dolgozó erőt, amely akár a túlerővel is szembeszáll a kultúránk védelmében. Szavai szerint ugyanígy ma sem értenek minket Brüsszelben.
Ismét van olyan világerő, mely az európai nemzeteket egyszínűvé, egyneművé akarja tenni
– emelte ki a hasonlóságot a szovjet és a liberális internacionalizmus között. Ez utóbbi most homo brüsszelicus-szá akar gyúrni minket, és a globalizmus politikai, gazdasági és szellemi erői el akarják vágni nemzeti gyökereinket Orbán Viktor szavai szerint, miközben Európa a saját háza táján is alig képes rendet tartani.
Nyílt sisakos kultúrharc jön
Semmi sem emel fel, csak az alázat, semmi sem taszít le, csak a gőg
– hangoztatta az egyházi eredetű bölcsességet, amelyet Brüsszel nem lát be, ehelyett bosszúhadjáratot indított, és kirekesztőnek, rasszistának, homofóbnak, vaskalaposnak, nácinak, fantasztának bélyegzi azt, aki a családot védi, védett határt, saját gazdaságot, kereszténységet akar. A miniszterelnök szerint az EU vakvágányra futott, és mi, magyarok, tudjuk is, miért. És Orbán Viktor beszéde alapján már nem csak tudjuk, hanem azok az idők is elmúlóban vannak, amikor nem lehetett beszélni minderről:
A XX. században katonai erőkkel kellett szembenézni a szabadságért, ma, a XXI. században a globalizáció farvizén határok nélküli, világmédiával rendelkező, megvásárolt emberekkel rendelkező, kiterjedt hálózatú pénzügyi birodalom emelkedett fel és foglyul ejtette Brüsszelt.
Az Európai Unió jövőjéért folytatandó küzdelem azért összpontosul Közép-Európába, mert ez maradt az utolsó migránsmentes övezet – hívta fel a figyelmet, és magyarázatot adott az utóbbi években tőle is tapasztalható, meglehetősen merész szókimondásra:
Csak nyílt sisakos küzdelemben van esélyünk, a sötétben az ellenfeleink vannak túlerőben.
Ebben a küzdelemben minden európai választást sorsdöntőnek nevezett, köztük a jövő tavaszi magyart is, és nyomatékosította, hogy sohasem szabad lebecsülni a sötét oldal erőit, ezért mindenkire szükség lesz. A miniszterelnök beszédének legnagyobb újdonsága, hogy nagy hangsúllyal megjelent benne a szellemi és kultúrharc jelentősége, amelyet immár a politikai és a gazdasági harc mellé emelt a miniszterelnök. Határozottan kijelentette, hogy a globalizációt féken lehet tartani, Brüsszelt meg lehet zabolázni, az Európai Egyesült Államok őrült ötletére kényszerzubbonyt lehet húzni. Ehhez elengedhetetlennek nevezte a közép-európai összefogást, és hogy felfedezzük az erőt a szívünkben, fejünkben, kezünkben és a büszke nemzetekhez méltón viselkedjünk.
No gallery template found!Képgaléria: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS