Országbomlasztó szabadkőművesség – Raffay Ernő és Az Öreg

A történész-professzorral a rejtőzködő szabadkőművesség szerepét elemeztük a nagy, világpolitikai átrendeződések és a háborúk mögött, nem elfelejtve Magyarország elmúlt kétszáz évét. Az Öreg vendége, Raffay Ernő évtizedek óta foglalkozik a magyarországi szabadkőművességgel.

A titkos szabadkőművesség 1868-ban vált nyilvánossá, amikor is a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy Alkotmányát a magyar királyi belügyminiszter engedélyezte. Talán nem gondolta akkor, hogy ezzel megássa az Osztrák–Magyar Monarchia sírját. Ugyanis az Eötvös-páholy, a Martinovics-páholy, a Demokratia-páholy tagjainak radikális tevékenysége készítette elő az 1918-as forradalmat és az 1919-es Tanácsköztársaságot. Olyan emberek, mint például Jászi Oszkár főmester, Medgyes Simon ügyvéd, Bíró Lajos, a Pogány testvérek (az egyik Pogány később részt vett Tisza István meggyilkolásában, majd népbiztos lett), Kunfi Zsigmond (később szintén a Kommün népbiztosa lett), Ignotus Pál, a Nyugat szerkesztője mind-mind a magyar kereszténység, a római katolikus egyház megsemmisítésén dolgoztak, fel akarták számolni a fennálló társadalmi rendet, céljuk a királyi Magyarország megsemmisítése volt.

Raffay Ernő kiemelte, hogy a marxista eszméken nevelődött szabadkőműveseknek kiemelkedő szerepe volt abban – Károlyi Mihállyal, Kun Bélával, Szabó Ervinnel stb. együtt –, hogy a trianoni békediktátummal elvesztettük a történelmi Magyarország kétharmadát. A Galilei-körben nevelődtek azok a személyek (például Lukács György), akiknek radikális személyisége nemcsak átnyúlt 1919-en, hanem folytatták Magyarországon országromboló tevékenységüket 1945 után is.

Szó esik a félresiklatott rendszerváltásról, és arról, hogy Magyarország ismét a „fekete bárány” szerepét tölti be a nemzetközi térben, amiben nemcsak külföldi háttérhatalmi erők vesznek részt, hanem a balliberális ellenzék is, akiknek ideológiai alapja alig különbözik a száz évvel ezelőtt tevékenykedő szabadkőművességtől, a haza elárulóiról. A történész továbbra is aggasztónak tartja, hogy átírják történelmünket, és ebben a történelemhamisításban részt vesz jó néhány történész a Magyar Tudományos Akadémiáról is. Márpedig alapos történelmi tudás nélkül aligha tudjuk kezelni a mai európai válságot és világválságot (orosz–ukrán háború), és aligha tudjuk megérteni Magyarország szerepét ezekben a válságos időkben.