Mátyás király személyét és uralkodását talán minden királyunkénál több legenda és hiedelem övezi. Az ő uralkodását fémjelző magyar nagyhatalmi státusz, majd a középkori Magyar Királyság Mátyás halála után mindössze egy emberöltővel bekövetkező teljes bukása drámai ellentétben áll egymással, az ilyen magasról ilyen mélybe zuhanásunkat nehéz visszafogott érzelmekkel tudatosítani. Alighanem ezért él még mindig a népi emlékezetben nagyon sok mesés történet főhőseként Mátyás király, ám nagy királyunk születése, trónra kerülése, megkoronázása és halála is bővelkedik a sorsszerűnek tűnő egybeesésekben, már-már misztikus „véletlenekben”. Uralkodásának eme ritkábban emlegetett összefüggéseiről Varga Tibor jogtörténészt kérdezte Vésey Kovács László.
Facebook hozzászólás
Simon Ádám
2023-08-27 at 23:57
Elképesztően jó érzés, hogy végre ilyen médiumban is beszélhet Tibor ezekről a gondolatairól!
Köszönöm, hogy Vésey vette a bátorságot hozzá, és hogy Varga élt a lehetőséggel!
Hála érte!
egresi istván jános ernő
2023-04-09 at 17:59
Kedves K!
Az én véleményem is az, hogy sem 1848/49-ben, sem 1867-ben, a külpolitikai helyzet miatt, nem volt reális esély a független Magyarország megteremtésére (továbbá a magyar társadalom “elfásult”, a neo-abszolutizmus alatti, passzív ellenállás hosszú évei során), ezért a kiegyezés elkerülhetetlen volt.
A korszak első számú nagyhatalmának, Angliának, az Európát illető külpolitikája, ugyanis még mindig az öt nagyhatalom (Anglia, Franciaország, Poroszország, az Orosz Birodalom és a Habsburg-Birodalom) egyensúlyán nyugodott. Ebben az angol külpolitikában, csak jóval, évtizedekkel később, akkor következett be változás, amikor – csak az 1867 után (!) létre jött – Német Birodalom trónjára, II. Vilmos császár lépett (1888), aki menesztette Bismarck kancellárt, és új, más külpolitikát folytatott: Nem csak a „hagyományos” francia-ellenes politikát vitte tovább, hanem a brit tengeri nagyhatalomnak is a „kihívója” lett.
Csak 1904-ben (!) kötötték meg az antantot, csak ez a szerződés, valamint az 1907-es orosz-angol megállapodás, egyértelműsítette, véglegesítette, az angol külpolitika megváltozását!
(1848/49-ről: Pulszky Ferenc írta Kossuth Lajosnak, Londonból: “… erős Ausztriát akarnak (mármint az angolok, megjegyzés tőlem) mind az orosz, mind a német ellen, annyiban jó, hogy rendkívül ellenséges az orosz ellen.” „Ausztria oly hatalom, melyet fel kellene találni, ha nem léteznék már, mint európai szükségességet, s Angolországnak szövetségesét keleten.” (Lord Palmerstont idézte Pulszky). Tőle (Lord Palmerstontól), nem lehet mást várni, mint “legfeljebb rokonszenvét Ausztria politikájának mérséklésére” (szintén Pulszky írta Kossuthnak). Továbbá: Lord Palmerston, a ’49-es orosz invázió előtt, a londoni cári követnek: „Talán igazuk van, de végezzenek velük gyorsan.” (mármint velünk, magyarokkal), ez már közismertebb…)
De a XX. század első évtizedében bekövetkezett angol külpolitikai fordulat sem az előnyünkre szolgált… Lásd: 1918-20…
Azonban én úgy gondolom, hogy – mindezek ellenére -, a “48-as reformnemzedék” célkitűzéseiből, a szuverén Magyarország megteremtése iránti elképzelés sikertelensége, nem ok arra, hogy “sommásan”, negatív véleményt alkossunk róluk.
Szép ünnepi estét kívánok!
K
2023-04-09 at 14:01
A felvilágosodás és az ókor imádata már a középkorban pusztított hazánkban(Mohács 1526), nem kellene az ókori sötétséget visszahozni a liberalizmussal, még AKKOR SE, ha azt a vesztes luzer Kossuth Lajos mondja.
K
2023-04-09 at 13:51
Hesslervezérezredes
2023-04-09 at 12:40
Maximálisan egyetértek mindenben amit leírsz, kivéve egy dolgot..:
Nem kellene a jelenlegi kormányt hibáztatni, mert nagy nyomás van rajtuk, és ennek ellenére az elmúlt 500 évben nem volt olyan politikus aki a lakosságnak több jót tett volna.
Én is csak egy polgár vagyok, én is könnyen kritizálok , de az amibe a kormány benne van az attól sokkal összetettebb mint AMIT ÉN LÁTOK.
K
2023-04-09 at 13:50
egresi istván jános ernő
2023-04-09 at 11:05
Borzasztóan sajnálom, meg GYÁSZOLOM.
Nekem 1848 a bukást és a sikertelenséget jelenti, és ennek oka a liberális Kossuth Lajos, és lehet mondani ,… hogy ez-meg az, meg az oroszok, stb.
Én csak a sikeres eseményeket fogadom el, és a többit pedig gyászolom.
A felvilágosodás és az ókor imádata már a középkorban pusztított hazánkban(Mohács 1526), nem kellene az ókori sötétséget visszahozni a liberalizmussal, még ha azt a vesztes luzer Kossuth Lajos mondja.
ViAM
2023-04-09 at 13:44
Köszönettel várjuk a következő részt!
Rakovszky István
2023-04-09 at 12:41
Annal idején is volt egy “Soros/Swartcz Győrgy” akit Jacob Fuggernek hívtak!
A felvidéki bányák a kezben voltak és a Habsburgok isszonyatosan el voltak adósodva neki!
Ezért az érdeke egy Habsburg magyar király volt, amiért minent meg is tett!
II Lajos tetemének megtalálása is felvett pár kérdést:
Hogy van hogy a csata után több hónappal jól felismerhető volt a holtteste?
Lehet, hogy az osztrék Cilleiek elfogták és nemsokkal a “megtalálás” előtt meggyilkolták (megmérgezték?) s ezért tudták pontosan, hogy hol kell keresni?
Hesslervezérezredes
2023-04-09 at 12:40
egresi istván jános ernő2023-04-09 at 11:05
és tisztelt “K” kommentársak:
Szerintem élesen el kell választani egymástól az eseményeket és az eseményekben résztvevő személyeknek az események valódi természetéről való tudatát.
Ebben az értelemben az általam lentebb vázolt és minősített korszakok résztvevőinek tudata nyilván nem foghatta át 500 évre előre, hogy amit tesznek, annak ilyen irtózatos következményei lesznek/lehetnek.
Ez részben persze felmentés is Török Bálintnak, Werbőczy Istvánnak és Szapolyai Jánosnak és társaiknak. De nem felmentés a saját önzésüknek és korlátoltságuknak – amit akkor és ott nekik FEL KELLETT TUDNI ISMERNIÜK ÉS TÚL KELLETT VOLNA LÉPNIÜK RAJTA.
Volt akkor is olyan ember, aki a saját korlátait át tudta lépni: Fráter (Martinuzzi) György. Meg is gyilkolták érte “rendesen”.
1848-49-ben is a résztvevők a valós eseményekből gyakorlatilag semmit nem láttak és így semmit nem érthettek meg: abból, hogy az egész európai 1848 nem volt más, mint egy illuminátus-szabadkőműves felkelés/összeesküvés a konzervatív (királysági) vallásos rend ellen: és ebben mi, nyomorult kis magyarok, nem voltunk semmi más, mint eszközök.
Erre a teljes tudatlanságra legjobb példa Petőfi Sándorunk (aki ha mondjuk 1990-ben élt volna tutizicher, hogy szadeszos lett volna – hogy aztán nagyon gyorsan rádöbbenjen, hogy kurva rossz lóra tett! – persze a mi lett volna ha abszolút történelmietlen, de politikai lehetőségek szempontjából igenis felvethető).
És itt érkezünk el a fenti történelmi események MAI POLITIKAI VETÜLETÉHEZ!!!
Mert a történelem tényleg az élet (helyesen: a jelen) tanítómestere kell/ene, hogy/ legyen: vajjon a mai magyar politika képes (volt) tanulni EBBŐL A MAGYAR TÖRTÉNELEMBŐL???
Másképpen: ELÉG BÁTOR AHHOZ, HOGY TANULJON EBBŐL A MAGYAR TÖRTÉNELEMBŐL???
Az én válaszom határozott: NEM.
Nem képes tanulni 1990 óta EGYETLEN MAGYAR KORMÁNY SEM, így a jelenlegi sem.
Nem képes és nem is bátor tanulni.
Konkrétabban: végtelenül gyáva, sunyi, meghunyászkodó és opportunista.
Röviden: hitvány, szar.
Már tavaly legalább a NATO katonai szervezetéből ki kellett volna lépnünk (minimum felfüggeszteni a tagságunkat benne, á la De Gaulle a 60-as években!).
Már évek óta – legalább részben – fel kellett volna mondanunk egy csomó EU-s megállapodást, minimum bejelenteni, hogy bocsi, mink (sic!) ezt meg ezt a stipulációt nem tudjuk betartani – oszt’ dugják föl maguknak, ha ez nem tetszik.
Minimum tartózkodni kellett volna az Oroszországot sújtó szankcióktól, oszt’ ezt is lehet oda tenni, ahova akarják.
Szóval, ha még nem látná a Kormány, de most is egy “Török Birodalommal” kell harcolnunk, csak most úgy híjják (sic!), hogy EU és USA, együtt: EUSA!!!
Na ehhez a harchoz kéne “tök”/-össég/: ami tökéletesen hiányzik a jelenlegi Kormányból is. Meg a mer/ész is!!!
Ez az én gondom.
egresi istván jános ernő
2023-04-09 at 11:05
K:
Nem értem a megjegyzésedet.
Neked ezek március 15-e, meg a ’48-as áprilisi törvények elfogadása, nem ünnep?
Jogod van hozzá!
De akkor én csak az abszolutizmus és Metternich politikájának a hívét láthatom benned!
A Habsburg-uralomról pedig, a Kormányzó Úr – alábbi – véleményével, teljesen egyetértek, ezért idézem:
„Aki történelmünket ismeri, tudja, hogy éppen egy évvel születésem előtt hozta létre Deák Ferenc, „a haza bölcse”, Ausztria és Magyarország között a „kiegyezést”, ahogyan Budapest és Bécs kölcsönös megbékülését nevezni szokás. Amióta Habsburg I. Ferdinándot 1527-ben megkoronázták, a magyar nemesség és a Habsburgok állandóan viszálykodtak, akárcsak a német-római szent birodalomban a fejedelmek és a rendek. A Kossuth vezetése alatt lefolyt 1848-49-es szabadságharcban a Habsburgokat a magyar tróntól megfosztották, és Ferenc József, az ifjú uralkodó, csakis az oroszok segítségével – akik akkor hatoltak be először hazánkba – tudta uralmát Magyarországra ismét kiterjeszteni. 1867-ben aztán Magyarország ősi szuverenitását újra elismerték. Ferenc József megkoronáztatta magát, és független, alkotmányos magyar kormányt nevezett ki.”
Forrás: Horthy Miklós: Emlékirataim, Európa – História, Budapest, 1993
Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok neked, az ünnep fontosabb, mint a vélemény-különbség.
K
2023-04-09 at 10:55
egresi istván jános ernő
2023-04-09 at 10:50
Azt írod…:
” de az 1848-as (és előtti) reformnemzedék képviselőire fel nézek”
*****
-A társadalomra káros és bukott törekvésekre nem lehet felnézni, csak legfeljebb SAJNÁLNI és GYÁSZOLNI lehet, veled együtt.
K
2023-04-09 at 10:51
Hesslervezérezredes
2023-04-09 at 10:30
Maximálisan egyetértek.
egresi istván jános ernő
2023-04-09 at 10:50
Kedves Hesslervezérezredes!
Tagadhatatlan, hogy a gondolatai a történelmi valóságon alapszanak.
Bennem csak egy gondolat vetődött fel, azzal kapcsolatban, hogy utalt a lengyel nemesi köztársaságra (és összeomlására):
Pauler Gyula (XIX. századi jelentős történészünk) ugyanis, az 1711-es szatmári békekötésre kitekintve, az alábbiakat írta, a “Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése. 1664 – 1671. I. kötet. 1876” előszavában (bevezetőjében):
„A hosszu harczban egyik fél sem győzött teljesen egyik fél sem lett teljesen legyőzve, s ki tudja, hogy e kétes kimenetel, nem volt-e valódi szerencse a nemzetre nézve? mert nem szabad elfelejtenünk, hogy midőn Ausztria megtámadta a magyar alkotmányosságot: a magyar nemzet a szabadságot középkori alakjában védelmezte. Ha I. Lipót győz, valószínűleg Csehország sorsára jutva a szó teljes értelmében „csehül leszünk”: ellenben ha teljesen győz a magyar ellenzék, eléri ideálját, a lengyel respublica szabadságát, nagyon valószínű, hogy mi is odajutunk, a hová szerencsétlen szomszédjaink jutottak.”
Vajon igaza volt-e (lehetett-e) a történésznek?!
Költői a kérdésem…
Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok Önnek, és olvasó/kommentelő társaimnak!
K
2023-04-09 at 10:43
A liberalizmus elődje a “felvilágosodás” volt, mely nyíltan az ókort nosztalgiát hírdette, és az “antik” dolgokat tekintette példaképnek és fejlettnek.
antik=az ókori görög vagy római társadalmi renddel, művészettel, kultúrával kapcsolatos, onnan vagy abból származó, rá vonatkozó.
https://www.wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Antik
-Tehát a “felvilágosodás” (liberalizmus) Magyarországon is megtette hatását a középkorban, és a magyar társadalmat a bukáshoz vezette.
“Mátyás őszintén fogékony volt az itáliai humanizmus iránt, de egyúttal messzemenően tudatában volt annak, hogy a művészetpártolás fontos uralkodói erény. Kedvelte az antik szerzőket, és szívesen vett részt humanista szimpóziumokon, vitákban.”
-Mátyás király halála után 36 évvel Magyarország szétesése megtörtént, aminek egyik következménye a mohácsi csata elvesztése volt.
-Mátyás király halála után 51 évvel Magyarország az 1526-ban vívott mohácsi csatát követő kettős királyválasztás után az ország területe két részre szakadt.
Az oszmán hadsereg 1541. augusztus 29-én birtokba vette Budát.
-Ezzel az ország három részre szakadt: a Habsburgok uralta királyi Magyarországra, a Szapolyai országrészéből kialakuló Erdélyi Fejedelemségre, valamint a török hódoltságra.
Ezzel a magyar állam önállósága megszűnt, mert a magyarság egyik országrészben sem volt önálló.
A felvilágosogás és a liberalizmus ókor-imádata már a középkorban pusztított hazánkban.
Hesslervezérezredes
2023-04-09 at 10:30
egresi istván jános ernő2023-04-08 at 15:18
Azt gondolom, hogy én nagyon pontosan fogalmaztam.
Beszéltem a parasztfelkelés előtti állapotokról 1490-től, aztán 1526-ról és utána az 1526 – 1541 közötti időszakról.
Losonczy István 1541 után lépett föl.
Tomori Pál – általam is nagyrabecsült vezérünk – pedig elesett Mohácsnál.
Az általam hivatkozott időszakok pedig az ország szempontjából egyértelműen országrontóak voltak.
És mivel a politikát akkor is az uralkodó osztály határozta meg, így az akkori uralkodó osztály felelőssége megkérdőjelezhetetlen.
Lévén, hogy nem volt más uralkodó osztály akkor, mint ami volt.
És ez a banda – nem tudok más, szebb kifejezést rájuk – a totális szabadság, szabadosság, mai szóval: vér-liberalizmusban – a központi hatalom iránti korlátlan engedetlenség állapotában szocializálódott.
Egy másik országban később ez a “szabadság” a paroxizmusig fokozódott: Lengyelországban az ún. “nemesi köztársaságban” – az ismert eredménnyel: 1919-20-ig Lengyelország meg is szűnt létezni.
Krump Lee
2023-04-08 at 15:20
(lACI, vigyázzon az egészségére, nagyon meghízott az utóbbi időben) Áldott husvétot !
egresi istván jános ernő
2023-04-08 at 15:18
Hesslervezérezredes:
Miben tér el a véleményünk?
Talán abban, hogy nem lehet az egész korabeli politikai elitet sommásan, egy kalap alá véve, megítélni, lásd pl. Tomori Pál kalocsai érsek, vagy – jóval később – Losonczy István hősi halálát.
Meg talán abban, hogy a liberalizmus és a szabadosság közé, automatikusan, egyenlőség jel tehető-e.
Én magam egyébként nem szeretem a “liberalizmus” kifejezést, de az 1848-as (és előtti) reformnemzedék képviselőire fel nézek (talán soha nem volt a magyar történelemben egyidőben, ennyi nagyszerű személyiség), és ezért én, a magyar történelmi hagyományok szerinti, “szabadelvűséget” tartom helyesnek.
Ne feledjük, a március 15-i 12 pont, a polgári Magyarország alapja, abban a korban, “liberálisnak” minősült, pontosabban, ahogyan előbb leírtam, az én felfogásomban “szabadelvűnek”.
Hesslervezérezredes
2023-04-08 at 15:04
egresi istván jános ernő2023-04-08 at 14:53
És miben nem volt igazam, amit írtam??
egresi istván jános ernő
2023-04-08 at 14:53
Hesslervezérezredes:
Valóban, Burgio pápai követ, lesújtó jelentéseket küldött Rómába (“Az emberek itt annyira gyűlölik egymást, hogy nyugodtan elmondhatom: az alatt a két évtized alatt, amióta itt vagyok Budán, igaz barátokat még nem láttam a magyar király udvarában.” “Ha Magyarországot meg lehetne menteni három forinton ebből a nagy veszedelemből, amiben most van, nem hiszem, hogy akadna három ember, aki azt a három forintot ide adná.”) Én azonban azt hiszem, a követ jelentései erősen (?) túloztak, bár a közállapotok, nyilván, elkeserítőek lehettek.
No, meg ne felejtsük el azt, hogy az Oszmán Birodalom “személyében”, a korszak messze legerősebb szárazföldi hadserege fordult ellenünk, határozott célokkal. Idézek I. (Nagy) Szulejmán szultán győzelmi jelentéseiből: „… a hitetlenek ellen indítandó szent hadjáratra határoztam el magamat, s számba vevén a tévelygő nemzeteket, a kétségbe esett magyarokra fordítottam figyelmemet, akiknek húsával és vérével táplálkozott kardunk régi időktől fogva.” (1521). „… elhatároztam magamat a szent háborúra, s győzelmes fejedelmi hadjáratom kantárszárát a feslett életű hitetlen nemzetek közül éppen a szerencsétlen magyarok ellen irányítottam, minthogy ezeknek országa határos az iszlám területével.” (1526). „Célom tulajdonképpen az volt, hogy Buda székvárosát az iszlám egyik házává tegyem, és Magyarországot birtokomba vegyem győzelmes kardom segélyével.” és „… a nagy templomokat dzsámikká alakítattam át…”; „Magyarországot összes váraival, tartományaival és lakóival az oszmán birodalom többi tartományaihoz csatolván, kádikat, várparancsnokokat és helyőrségeket rendeltem.”(1541) (Az Interneten elérhetőek egyes török történetírók műveinek az 1890-es évekbeli fordításai, köztük van Nagy Szulejmán naplója, utóbbiból idéztem.)
Hesslervezérezredes
2023-04-08 at 12:48
Nem, nem volt megírva.
1490-után a magyar uralkodó osztályok (főnemesség, nemesség, papság) örültek, hogy megszabadultak az erős királyi hatalomtól és tudatosan gyengekezű uralkodót választottak, hogy kedvükre lophassanak, dorbézolhassanak, gazdagodjanak.
Ez volt a magyar történelem első vérliberális korszaka.
Amely először az 1514-es parasztfelkelésben kulminált – lévén, hogy addigra olyan mértéket ért el a jobbágyság kizsákmányolása és megalázása, hogy azt tovább nem lehetett tűrni (megjegyzem Burgio pápai nuncius is szóvátette ezt a pápának küldött jelentéseiben!!!).
Aztán tetézte ezt 1526. augusztus 29. – a mohácsi – elbaltázott – csatavesztés (és nem Szapolyai János miatt, annál is kevésbé, mert Szapolyai testvére, György is ott volt és elesett a csatában).
És végül mindezt betetézte 1541. augusztus 29-én Buda török általi elfoglalása (stílszerűen a mohácsi csatavesztés 15. évfordulóján), úgy, hogy előtte 15 évig az ország nem volt a török által megszállva, de a magyar uralkodó osztályoknak sikerült elszarniuk ezt a 15 év – kegyelmi – állapotot is.
Ha valami meg volt írva, akkor az az, hogy a végsőkig elvitt liberalizmus – szabadság és szabadosság – egészen biztosan pusztító tud lenni.
És ezért félek én azt hangoztatni, hogy mi mekkora nagy szabadságszerető nép vagyunk: láttuk, hogy a szabadság (= liberalizmus) hova vezet? – a Pokolba.
ViAM
2023-04-08 at 11:14
Mi van, Véseytől már az anyagait is lopják?!
khm
2023-04-08 at 10:29
Nagyon érdekfeszítő,hogy” A keresett oldal nem található”
Netta
2023-04-08 at 10:04
Orbán Júlia!
Lehet, hogy V. K. Lászlót cenzúrázta a fb?!
Orbán Júlia
2023-04-08 at 09:36
Szeretném elolvasni,mi ez?
Kompozit or not
2023-04-08 at 08:04
Este elkezdtem nézni a videót. Most: A keresett oldal nem található.
Theo
2023-04-08 at 00:04
De jó lenne ezt elolvasni!
kaktus úr
2023-04-07 at 21:10
Az eddig mellőzött,kiváló dr.VargaTibor bekerülhet
-méltán!-a megújult MagyarságkutatóIntézetbe!
Bravó jár érte!
Neandermüller Péter
2023-04-07 at 20:37
Remek beszélgetés, köszönet érte!
Rengeteg dolgot lehet tanulni belőle.
Varga Tibor nem csak nagy tudású történész, de igaz magyar is!
Természetesen Vésey Kövács Laci is!