szent korona
Nem múzeumi tárgy, hanem maga az ország és népe – Honi felderítés (Videó)
Mikor és hol készítették? Egyszerre készült, vagy két külön részből állították össze? Melyik királyunk kapta és kitől? Ezeket a tárgyszerű kérdéseket szoktuk nyomozni a Szent Koronával kapcsolatban, és közben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez nemcsak valami múltbéli tárgy, hanem a jelenben is létezik, ráadásul a magyarság legfontosabb jelképe. Megtestesíti az országunkat és annak népét, és így jóval több, mint egy tárgy. Ez csaknem egy évezreden át teljesen világos volt a magyarság számára, és a Szent Korona tiszteletét nem tartották sem túl elvontnak, sem értelmetlennek. Csak a királyság megbuktatása és a kommunizmus tudta elhalványítani, ám a Szent Korona továbbra is a mi történelmi örökségünk, amelyre vigyáznunk kell, de működtetnünk is, ahogy korábban tettük. Különleges jelképünk történetéről, nemzeti, kulturális és népművészeti jelentőségéről Limbacher Gábor néprajzkutató beszélt. Borvendég Zsuzsanna: Mélyre hatoló gyökereink megtartanak ott, ahová őseink állítottak minket
Több, mint ezer éve itt élünk Európa közepén. Mi ez, ha nem sikertörténet? Mégis sopánkodunk a balsors miatt, amely régen tép – de miért? Azt hiszem, a magyar néplélek szeret panaszkodni, van bennünk valami nyugtalanság, örök elégedetlenség, amely talán küzdőképessé, de ugyanakkor borúlátóvá is tesz minket. A külső ellenséggel előbb-utóbb mindig elbántunk, vélem, ezután sem lesz másképp. A megtörhetetlennek tűnő átok máshol rejlik: az ős patkányt, mely kórt terjeszt, soha nem kívül kellett keresnünk. A történeti alkotmányunk nem veszett el – Honi felderítés (Videó)
Nem valami misztikus ködbe vesző Titok, amelyet gonosz erők elvettek tőlünk az évszázadok során. Valóigaz, hogy a kommunisták ki akarták törölni az emlékét is, de nem sikerült nekik. A magyar történeti alkotmány nem egy minden bajunkra megoldást kínáló, ősi, varázserejű könyv, hanem mi magunk vagyunk: a több, mint ezer éves keresztény törvénykezésünk összes tapasztalata, a szokásjogunk, valamint az államalkotó tudásunk, amelyet ezerkétszáz éve, a vérszerződés óta csiszolgatunk. Olyan bölcsesség rejlik benne, amely bőven megelőzte időben a modern kori szabadságjogok törvénybe iktatását. Ez nem egy múzeumi tárgy, hanem az élő jelen, ami mindig is volt – szervesen fejlődő rendszer eredménye, amely a magyar értékrendből és szokásokból fakad, de mindig a valósághoz idomulva keretezte az életünket és az önállóságunkat. Így volt ez Szent Istvántól a kommunista hatalombitorlásig, ezért a Szent Korona-tan kitörölhetetlen része a királyság, de így van ma is, amikor – noha a 2012-es alaptörvény visszahelyezte méltóságába a történeti alkotmányunkat – a köztársaság jelenti a gyakorlatot. Ám épp azért, mert a valóságot képezi le a magyarok tükrében, az lesz, amivé mi tesszük. Változtatni rajta csak nekünk van jogunk, senki másnak. Ezt nem egyszerű elmagyarázni olyan európai országoknak, amelyek az ezer meg ezerkétszáz évet csak hallomásból ismerik, de még közel ennyit sem léteztek. Ennél könnyebb dolga volt Horváth Attila jogtörténésznek, aki nekünk magyarázta el kiválóan. A Szent Korona marad, a Jobbik nem, avagy Jakab Péter ma már a krumplira esküszik
„A Szent Koronára esküszöm” – imigyen kezdődik minden jobbikos képviselő hitvallása, legyen hivatala az európai parlamentben, a hazai országgyűlésben, vagy bármelyik önkormányzatban, megyei közgyűlésben. „Csak és kizárólag nemzetemet és magyar hazámat fogom szolgálni. Ellenállok minden anyagi és hatalmi csábításnak, nem engedek semmilyen külső nyomásnak és fenyegetésnek, óvom és védem nemzetemet a hazugságtól, a nélkülözéstől és a szolgaságtól” – folytatódik aztán. Most, miután a habarékellenzék összeállt, a Jobbik feladta identitását, logót váltott, újabban keresztény jelképet gyalázva kampányol és beállt Dobrev Klára miniszterelnöki ambíciói mögé, érdemes az orruk alá dörgölni az eskü tartalmát! De az is lehet, hogy mostantól jogtalanul kérjük számon őket, hisz Jakab Péter ma már inkább egy zsák krumplira esküszik. 
