Stik-stik nulla négy, nem forog az észkerék...

„Ha nem adtok neki csokit, nem fog egész nap rohangálni”. Nem szívesen ékeskedem idegen tollakkal, de Ambrózy Áron ezzel az egy mondatával tökéletesen fogalmazott a kormányfoőről. Persze lehet tudományosan is részletezni, hogy a nárcisztikusnak lételeme, hogy a figyelem folyamatosan rajta legyen, és ehhez minden eszközt meg is ragad. És amíg nem ignorálják, amíg bármilyen figyelmet is kap, addig tolja és tolja és tolja...

Aztán persze ha már nem kapja meg a figyelmet, nem tudja leuralni a környezetét, akkor taktikát vált. Átmegy áldozatba, és ezzel vonja magára a figyelmet. Mester.

Bár szürreális regényként is nézhetjük, de valójában egy pszichológia tankönyv elevenedik meg a szemünk előtt

Egy beteg ember üstökösszerű, indokolatlan felemelkedését látjuk, aminek elkerülhetetlenül szakadékba zuhanás (ún. „nárcisztikus kollapszus”) a vége. Úgyhogy ha most még az „Aliz Csodaországban” jut is eszünkbe, hamarosan a „Virágot Algernonnak” fog.

Azt persze nem tudhatjuk, meddig tart ki a show. Már az is meglepő lehet, hogy eddig bírta, de valójában nem az. Mert a patologikus nárcisztikust tényleg elképesztő mennyiségű üzemanyag hajtja. És amíg ezt az üzemanyagot csak saját magára, csak az ÉN építésére, önnön nagyszerűségének folyamatos visszatükröz(tet)ésére használja fel, miközben mindenki mást kihasznál, és ennek szolgálatába tud állítani, addig csak törtet előre.

Miniszterelnökként azonban már mégiscsak vannak olyan felelősségek, feladatok, amelyek nem csak és kizárólag róla szólnak. Örökre nem lehet elkerülni a valódi melót a látványpékséggel. És eladni a nagy, felfújt semmit az embereknek – tényleg pont úgy, mint az albán pékségekben. Az ott kapható, színes-szagos, emberi fogyasztásra valójában alkalmatlan, élelmiszeripari hulladék is sokaknak ízlik – amíg a béláteresztés és egyéb következményei nem válnak krónikussá.

Persze, a vérgőzös, gyűlölködő, emberi mivoltukból kivetkőzött kb. egy-másfél millió szektásnak nagyon tetszik a műsor. A kb. 2 millió alapvetően tisztességes, de naiv, idealista, átvert, stb., vagy bármilyen, akár megérthető okból a Tiszát választó honfitársunk pedig egyelőre inkább félrenéz. De egy idő után, amikor semmilyen elvárása nem teljesül, csak megy tovább és tovább a Mapet Show, akkor elege lesz. Nyilván nem lesz forradalom, nem lesznek tüntetések. Hanem a közhangulat, az iránta való figyelem sima megváltozására már hiperérzékenyen reagál a nárcisztikus. Egy darabig még vergődik, utolsó üzemanyag-tartalékait felégetve, de aztán jön a kollapszus.

Ne legyenek illúzióink, nem a kormány fog összeomlani

Annak tényleges irányítói időben le fogják venni a tábláról a már vállalhatatlan és kontrollálhatatlan kirakatfigurát. A faltörő kost, a bontógolyót, akinek feladata a Fidesz lezúzása volt, fel fogja váltani a kétlábonjáró fogkrémreklám. Mint a Gyurcsány-Bajnai váltás, csak az akkori pár hónapos vergődés, miniszterelnök-casting és egyéb közjátékok nélkül. „Egészségi és mentális állapotának megőrzése érdekében kiszáll”, ez lesz a hivatalos verzió, mint NoÁrnál.

• Sőt, ha figyelmesen megnézzük a Shell-helytartó arcát, miközben a „főnöke” főemlős módjára ugrabugrál, idétlenkedik, őrjöng a Parlamentben (is), akkor csak kis részben a szekunder szégyenérzet az, amit látunk rajta. Valójában inkább folyamatosan kalkulál a fejében, hogy mennyi ideig kell még ezt a színjátékot játszani, és mikortól vonják majd meg a csokit a pácienstől.