Példátlanul bátor lengyel kiállás 1958-ban: tizenötezer szurkoló tisztelgett némán az ’56-os hősök előtt (videóval)

Bár a nagyvilág, illetve az érintett nagyhatalmak nem álltak ki Magyarország mellett 1956-ban, lengyel barátaink akkoriban sem fordítottak hátat. A legsötétebb diktatúra éveiben, a kádári megtorlás tetőpontján, 1958-ban egy futballmeccsen bizonyították emberségüket: tizenötezer szurkoló állt néma csendben a kivégzettekre, ötvenhat hőseire emlékezve. Erről szól A néma visszhang című, alább is megtekinthető dokumentumfilm.

Milyen gyönyörű (is) lehet a futball. Akkor, amikor mindenki, de legalábbis a többség lapított, tizenötezer lengyel szurkoló felállt, és némán tisztelgett a magyar forradalom és szabadságharc hősei előtt. Néhány nappal Kádár Jánosék legnagyobb árulása, Nagy Imréék kivégzése után. A történetről az Ekstraklasa, a lengyel labdarúgással foglalkozó magyar oldal az 1956-os Emlékbizottság támogatásával forgatott remek filmet. Itt megnézhető:

Amíg a magyar válogatott az 1958-as svédországi világbajnokságon játszott, a Budapest Honvéd tulajdonképpeni második csapata Lengyelországba utazott. A magyar csapat a Ruch Chorzów ellen 3–1-re győzött, de ezúttal másodlagos volt az eredmény, ahogyan az is, hogy a hazaiak el voltak ájulva a három gólt szerző Machos Ferenc játékától.

Sokkal fontosabb, amit a lengyelek tettek: tizenötezer szurkoló állt a mérkőzés előtt néma csendben, hogy a néhány nappal azelőtt kivégzett Nagy Imrére, a forradalmárokra, és 1956 hőseire emlékezzen.

A megszólalók szerint még az is tervben volt, hogy a játékosok fekete karszalagban futballozzanak. (A Nemzeti Sport korábbi cikke szerint meg is tették, de ezt maga az írás folytatása cáfolja szerintem). Ha nem vették fel a gyászszalagot, jól tették: képzelhetjük, mi várt volna a Honvéd futballistáira a legsötétebb megtorlás idején.

Korabeli cikk / Forrás: Arcanum.hu

„>A két csapat végig nagy küzdelmet, változatos mérkőzést vívott egymással. A játékot a Honvéd irányította, de a hazaiak támadása mindig veszélyt jelentett. A győzelem kivívásában nagy része van Machosnak, aki mesterhármast ért el< – olvasható a rövid, szokványos krónikában. Arról nem szól a beszámoló, amiről a Központi Bizottság illetékes osztályára érkezett politikai hangulatjelentés: a katowicei stadion 15 000 nézője a mérkőzés kezdete előtt kikövetelte, hogy egyperces néma vigyázzállással tisztelegjenek a két nappal azelőtt meggyilkolt magyar mártírok emléke előtt. Ugyancsak hangulatjelentésekből tudható, hogy Poznan több ipari üzemében is egyperces csenddel adóztak a kivégzettek emlékének” – írta Kovács István történész a Holmiban, 1997-ben megjelent tanulmányában.

A lengyelek és magyarok közötti barátságot nem kell magyarázni, ahogyan azt sem, a lengyel nép volt az, amely a legbátrabban kiállt a magyar szabadságharc mellett. Már amennyire tehette. „A testvéreink, ha ők a németektől kikaptak [1954-ben], akkor mi is szomorúak voltunk. Ez természetes volt” – mondja az egyik megszólaló. Érdemes megnézni az egész dokumentumfilmet, amiből azt is megtudhatjuk, hogy a

bőrlabdát Lengyelországban akkoriban egyszerűen „magyar”-nak hívták. 

Hiszen a mi játékosaink, edzőzsenijeink voltak a tanítómestereik. Rég volt, most a lengyel futball éli reneszánszát: ott vannak a világbajnokságon is.

Tisztelet a hősöknek és a lengyeleknek! A jó zene kedvelőinek Hobo egyik remek dala a lengyelekről:

Forrás: Csak.taccs.hu, fotó: Bi.gazeta.pl