Az erdélyi magyarokat is megdöbbentette, milyen gátlástalanul dagonyázik a soviniszta indulatokban Klaus Iohannis román államfő. Zsigmond Barna, székely származású országgyűlési képviselő elmagyarázta, hogy az elnök csupán némi politikai tőkét akart kovácsolni a megtépázott népszerűségű pártjának, és ezért nyúlt a Romániában tuti módszernek számító magyarellenességhez. A fideszes politikus arról is beszélt, hogy Magyarország a normális kétoldalú kapcsolatok kialakításában érdekelt a problémás szomszédokkal, mert az uniós kisebbségvédelmi rendszer igyekszik nem tudomást venni az őshonos kisebbségekről, csak a migránsoknak szentel figyelmet.
Mi mindenen változtatna, ha Székelyföld autonómiát kapna e statútum alapján?
Ez tulajdonképpen egy történelmi ígéret beváltása lenne. Már a világháborúkat lezáró békediktátumok idején a megfelelő kisebbségi jogok bebiztosítását ígérték a románok, amiből aztán többnyire nem lett semmi. Pedig az egy tömbben élő kisebbség számára a kisebbségi jogok szavatolásának az autonómia az eszköze. Előzménye is van: 1952-től 1960-ig létezett az autonóm Székelyföld tartomány. 1956 után azonban elindult a kisebbségi intézményrendszer felszámolásának folyamata. Előbb átszervezték az autonóm tartományt, lehasították róla Kovászna megyét, és hozzácsatoltak román többségű részeket, hogy csökkentsék benne a magyarok számarányát, majd 1968-ban meg is szüntették. Ez a folyamat 1990-ig tartott. Azóta pillanatnyi alkuk javítják vagy rontják a kisebbségügyi helyzetet, és számos olyan intézkedés történik (nyelvhasználat korlátozása, magyar szimbólumok tiltása), amely ellentmond a demokratikus szabályoknak, holott elvileg Romániában is demokrácia van.
Volt valós esélye annak, hogy elfogadják a javaslatot?
Valós esélye most nem volt, hiszen minden román párt elutasítja. Az erdélyi magyar közéletben azonban 1990 óta közmegegyezés van arról, hogy az autonómia az elérendő cél, és ezt nem lehet feladni. Az elmúlt három évtizedben több koncepciót kidolgoztak – ezt a mostanit Kulcsár-Terza József és Bíró Zsolt képviselők nyújtották be –, de mindegyiket elutasította a román parlament. Most az történt, hogy mulasztásos jogsértést követett el a képviselőház (alsóház), mert a kiszabott időn belül nem tárgyalta meg a javaslatot. Ezért fogadták el, de ez nem egy tényleges állapot, mert a szenátusnak is jóvá kell hagynia a törvényeket. A szenátusban pedig csak az RMDSZ támogatta a javaslatot, és az összes román párt ellene szavazott. Román nemzeti konszenzus van abban, hogy a magyaroknak nem jár ilyen intézményrendszer. Veszélyes precedensnek tartják az autonómiát, pedig az 50-es években fennállt székelyföldi autonómiának sem volt semmi köze Erdély átadásához Magyarország részére.
Zsigmond Barna Pál fideszes képviselő az Országgyűlésben (fotó: MTI/Balogh Zoltán)
Klaus Iohannis államfő mégis azzal vádolta a szociáldemokrata pártot (PSD), hogy át akarja játszani Erdélyt a magyaroknak, és ezért valami juttatást kap Orbán Viktortól. Mi ennek a szövegnek a háttere?
Azért különösen gátlástalan Iohannis kísérlete, mert köztudomású, hogy a PSD is elutasítja az autonómiát. Ez is bizonyítja, hogy az elnök egész kirohanása csak színészkedés. Ezzel a nacionalista kirohanásával szeretné növelni a liberális párt (PNL) népszerűségét, amelyet jelentősen megtépázott a koronavírus-járvány kezelése. A jelenlegi miniszterelnök Ludovic Orban a PNL elnöke is, és a kormány folyamatosan bukdácsol, hibát hibára halmoz a koronavírus elleni küzdelemben. Ám, valószínűleg ősszel rendezik meg az eredetileg júniusban esedékes önkormányzati választásokat, év végén pedig parlamenti választások is lehetnek. Iohannis pedig be akart segíteni korábbi pártjának, a kormányzó PNL-nek. Erre használta fel a magyarellenes indulatok felszítását, ami Romániában mindig beválik.
Régi recept a szomszédos államokban a Iohannis által elővett magas lóról fenyegetőzés is. Eszerint a kisebbségi jogok követelése, illetve az autonómiatörekvés valójában a magyaroknak árt, mert elmérgesíti a viszonyt a többségi nemzettel, ez esetben a románokkal. Ez az érvelés alig burkoltan arra figyelmezteti a magyarokat, hogy ne ugráljanak, mert baj lesz. Megengedhet ilyet magának egy államfő?
Ezzel a szövegével éppen ő az, aki elmérgesíti a román–magyar viszonyt. Azt állította, hogy amíg a románok a vírussal harcolnak, addig a hátuk mögött játssza át a PSD Erdélyt Magyarországnak. Attól még furcsább ez a szélsőséges nacionalista kirohanás, hogy Iohannis nagy kedvenc az Európai Unió vezető köreiben, két hónapja kapta meg Kalergi-díjat, amely elvileg az egységes és békés Európáért folytatott tevékenységet méltányolja. Donald Tusk a laudációjában úgy dicsérte Iohannist, hogy „kiáll olyan értékek mellett, amelyeket mások már rég elvetettek”, továbbá „őszinte az emberekhez, nem próbálja meg manipulálni őket”. Ez a Iohannis korbácsolta fel szándékosan a magyarellenességet, hogy némi politikai népszerűséget szerezzen a pártjának.
Gerinces, őszinte européerek összejöttek megünnepelni egymást: Juncker, Iohannis és Tusk (fotó: romaniajournal.ro)
Milyen visszhangja volt a botrányos kijelentésének az erdélyi magyarok körében?
Románia mindig azt bizonygatja, hogy példaértékűen bánik a kisebbségekkel, de az erdélyi magyarok tisztában vannak az igazsággal, és nincsenek illúzióik ilyen téren. Ez a nyers uszítás azonban még a csekély várakozásaikat is alulmúlta, hatalmas megrökönyödést okozott. Iohannis ráadásul gúnyos hangnemben, magyarul köszönt a PSD-nek címzett üzenetében, amivel csúfot űzött a magyar nyelvből is, azt közvetítve, hogy magyarul köszönni valami ördögtől való dolog, hazaárulás lenne. Ezzel mélységesen meg is sértette az erdélyi magyarokat.
Van rá esély, hogy bármelyik román politikai erőt, vagy akár az erdélyi román lakosságot az autonómiatörekvések partnerévé lehet tenni?
A román pártok között egységfront látható az autonómia ellen. Látható, hogy a román nemzetépítés sikeres volt, alaposan beletette a fejekbe az egységes nemzetállam eszméjét, ahol a régióknak, azok sajátos jellegének nincs különösebb jelentősége. Bizonyos erdélyi városok, régiók esetében azért van mozgolódás, van tábora az erdélyiség gondolatának román körökben is. Nem szabad feladnunk azt a harcot, hogy meggyőzzük a románokat is a decentralizáció előnyeiről, hogy a régiók autonómiája, ha a helyiek még inkább sajátjuknak érzik a területet, az gazdagítja az embereket és ezáltal Romániát is.
Mit tehet a magyar kormány, illetve kormánypárt, amikor a román elnök még mindig simán alászáll a soviniszta sárban dagonyázni egy kis politikai haszonért?
Ahogy a Fidesz közleménye is fogalmazott, szomorú látni, hogy miközben Magyarország segélyt küld Romániába az erdélyi magyaroknak, a román elnök belpolitikai csatározások miatt, a legsötétebb időket idézve, etnikai feszültséget szít. Elvárjuk Iohannis bocsánatkérését, és ahogy Szijjártó Péter fogalmazott, több tiszteletet kérünk a magyaroknak. Ebben a nehéz járványhelyzetben egymásra vagyunk utalva. Az elmúlt évek fontos tapasztalata az is, hogy kétoldalú tárgyalások és megegyezések révén lehet normalizálni a viszonyt azokkal az országokkal, amelyekben nagyszámú magyar népesség él. Egy nemzetközi súllyal bíró, erős Magyarország tud előnyös kétoldalú kapcsolatokat létrehozni, mert sajnos azt látjuk, hogy az európai nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer tulajdonképpen nem működik. Miközben védik a migránsok jogait, az őshonos nemzetiségek jogaival nem foglalkoznak. Látjuk, hogy ahhoz is rengeteg aláírás kell, hogy egyáltalán hajlandóak legyenek ránézni az utóbbiakat érintő ügyekre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezen a fronton ne kéne mindent bevetnünk. Épp ezért nagyon fontos, hogy mindenki írja alá a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezését, hogy az Európai Unió őshonos kisebbségei közvetlenül a brüsszeli kasszából kaphassanak kohéziós támogatásokat. Enélkül ugyanis a nemzetállami kormányok gazdaságilag kivéreztetik a magyarlakta térségeket.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS