Puzsérné bemutatja: A balosok lelkivilága

Kissé szokatlan lesz a mai vezércikk. Viszonylag kevés elmélkedés, akár aktuálpolitikai, akár politikafilozófiai okfejtés lesz benne… ám annál több közvetlen, kézzelfogható valóság. Méghozzá arról, hogy mily szánalmasan csekély intellektus lakozik a balosok fejében, s lelkükben ehhez micsoda ocsmány gyűlölet társul. Persze, semmi újdonság, de szórakoztató így, gyakorlatban is látni.

Ezért aztán a Facebookról készült képernyőfotókat fogok mutatni, Pottyondy Edina nyilvános posztjáról, az ahhoz fűzött kommentemről, és az erre érkezett válaszokról. Akár így, ahogy vannak, bármiféle hozzáfűzött magyarázat nélkül is tökéletesen elmondanak mindent, de azért egy mégiscsak okfejtstünk egy kicsit…

Pottyondy Edinát a Hobbista-kispad tagjai egyáltalán nem tartják viccesnek, illetve megállapították, hogy attól, hogy valaki agresszív és kopaszra nyírja a fejét, még nem lesz belőle Putyin. Szerintem viszont Pottyondy vicces. Persze, egészen elképesztő baromságokat beszél, a politikai felkészültsége, valóságérzékelése, be- és rálátóképessége – kedvesen szólva – megmosolyogtató… de ettől még szórakoztató. Viccesen adja elő, jó showman. Nem, nem fogom kijavítani showwoman-re – attól, hogy valaki agresszív és kopaszra nyírja a fejét, attól Putyin ugyan még nem lesz belőle… de showMAN már igen.

De amúgy nincs vele semmi bajom, csinálja a saját dolgait, sikeres velük, hajrá. A minap kiposztolta egy előadása kapcsán ért élményét, és hogy ne kelljen a screenshotból kibogarászni, idézem is szó szerint:

Tegnap este, amikor kiléptem a színpadra, döbbenten vettem észre a második sorban egykori egyetemi évfolyamtársamat. Néha előfordulnak a közönségben ismerős arcok, nincs ebben semmi különös, de ezt a fiút az évfolyam nácijaként tartottuk számon. A tízes évek Jobbik ifi tagozatának eminens tagja volt, akivel olyan vitákba keveredtünk, hogy illik-e Hitlert az évezred vezetőjének tartani vagy sem. Félve pillantgattam rá az előadás közben, volt bennem némi nyugtalanság. De amikor láttam, hogy tud nevetni Budaházy Eddán, kezdtem megnyugodni. Az előadás után megvárt, és életem egyik legkellemesebb meglepetését szerezte. Full normális, kiegyensúlyozott srác lett. Elmesélte, hogy a csaja mutatta meg neki a videóimat, amiket inspirálónak tart, például az Elviszlek magammal megnézése után érezte azt, hogy nem kötelező beleragadni a szarba, és elkezdte a töri szakot, ami régóta az álma volt. Nem tudom persze, hogy Hitler után inspirálni valakit mennyire biztató előjel, de ez a fiú hatalmasat változott, jó irányba, és ha csak egy hajszálnyi szerepem volt ebben, már megéri csinálni azt, amit csinálok.

Na, erre kommenteltem oda neki, hogy

Nahát… jobbikosból valaki balos lett… hallatlan… ki gondolta volna…

Nyilvánvalóan pikírt, szarkasztikus komment, az is akart lenni. De a legkevésbé sem minősíti Pottyondyt, nem is róla szól; hanem a Jobbikról, ahol igen komoly hagyománya van az elvtelenségnek, a náciból komcsivá, kisnyilasból kisávóssá válásnak, a hatalomért, pozícióért, pénzért való totális szélkakasságnak, ahogy azt most épp Gyöngyösi Márton prezentálja nekünk a leglátványosabban.

Na, és itt aztán útjára indult a gyönyör. ?

A komment alatt megjelentek a szektatagok, és látványos vernyákolásba, fröcsögésbe, személyeskedésbe kezdtek. Nyilván keresztbeszarom a seggnyalózós, kecskebaszós, apámozós beszólásaikat, amikkel a tyúkszaros életükbe 15 percnyi hírnevet képzelnek bele, de legalábbis ennyi időre legalább frusztrációenyhülést hoz nekik, ha beszólhatnak nekem a Facebookon. Sőt, a sok reakció növeli az interakcióimat, ami által pedig a Facebook algoritmusa több emberhez juttatja el az én posztjaimat is. Ami most különösen jól jön, hiszen ugyanezek miatt a szánalmas életű, ávós házmestereket idéző balos aktivisták folyamatos feljelentgetései miatt a Facebook állandóan korlátoz minket, normális embereket, akik a nekik fájó valóságról írunk, beszélünk, posztolunk. Szóval nekem csak jót tesznek a sok-sok vergődéssel a komment alatt.

A jelenséggel azonban mégiscsak érdemes egy-két gondolat erejéig komolyabban is foglalkozni. A politikai szembenállás ma nemcsak nálunk, de a világon mindenütt nagyon erős a hétköznapi emberek között is. Ez korjelenség, nem jó, hogy így van, de túlzottan siránkozni nem érdemes rajta. Azonban az, hogy egy szektavezér követői ilyen fokú fanatizmussal, totális intellektuális zárlattal, az agyi tevékenység bármiféle maradványa nélkül, falkába verődve fröcsögjenek, ilyet csak a magyar baloldal képes produkálni. (Igaz, a magyar baloldal viszont folyamatosan képes rá; Baranyi Krisztina szektája a kecskés sztori kapcsán pontosan ugyanígy járt el.) Emberekben egyszerűen annyira nincs semmiféle szellemi igény, ugyanakkor oly mértékben hiányzik az önreflexió, hogy képesek egy szarkasztikus kommentre teljesen bevadulni, és bármifajta gondolat, érdemi, tartalmi reakció nélkül, teljesen önmaguk hatása alá kerülve, habzó szájjal ontani ki a saját szájukból a szart.

Amíg persze a baloldal pusztán erre képes a híveit kondicionálni, addig jönnek nekik az újabb lógó orrú, kijózanodós esték 4 évente tavasszal.