Ki nyeri a választást? Az én, vagy a te pártod? Le tudjuk-e váltani a kormányt? Lopott-e valamelyik miniszter, vagy rokona? Le lehet-e győzni a kormánypártokat? El tudjuk-e távolítani Orbánt? – ilyen és ehhez hasonló kérdések folynak még a csapból is. Rokonok, barátok ölre mennek. Emberek fordulnak egymás ellen, vagy épp mondanak le előfizetéseket és tagságokat ezen indulatoktól fűtve. (PolgárPortál-publicisztika)
Eb ura a fakó! Üsd vágd, nem apád! Megy az adok kapok. Besározni, ellehetetleníteni, lejáratni, vagy épp a kedvét is elvenni a másiknak a közéleti szerepléstől. Szidják a papokat, mert politizálnak, persze csak azt, aki épp ellenük van. Hisz minden oldalon ott vannak az „egyházi” emberek, akik arra hivatottak, hogy igazolják: Isten az ő oldalukon áll. Legalább is ők így értékelik! Mert a pap fogja be a száját, kivétel ha „velünk van”.
Lelkész szemmel borzasztó az, ami történik. Pedig miről is van szó? Az emberek megosztásáról, a hagyományos értékrendek lebontásáról, és a Hit, Nemzet, Család, Haza, fogalmak leértékeléséről, vagy ahogy egyesek fogalmaznak: átértékeléséről. Ennek pedig legjobb eszköze a harc. Egy lelki és testi háború, mely nem ismer se Istent, se embert. Amelyben nincsenek abszolút értékek, s minden bemocskolható. Ennek a förmedvénynek az alapelvét Romhányi József így fogalmazta meg: „hol a rútság szabály, ott legszebb az ocsmány”. Így lehetett Gyurcsány miniszterelnök, és így kerülnek ma is olyan csótánykák az életünkbe, akik bizony mindkét oldalt bemocskolják, de közben mégis rettentően sikeresek. Sikeresek, hiszen meglovagolják az emberi természet legsötétebb oldalát – a féltékenységet, irigységet, nagyravágyást és a hiszékenységet.
Mert valljuk be, bennünk van a zsigeri gonosz. Ki ne dühöngött volna már azon, hogy egy másik ember, akit magánál szakmailag kevésbé jónak tartott magasabb pozícióba került? Igen, van ilyen, minden időben, történelmi helyzetben és kormány alatt. De belegondoltunk-e már abba, hogy igazán jó vezetővé a kudarcaink és a kudarcok elviselése tesz. Mert valóban a mester és a tanítvány között az a különbség, hogy a mesternek több kudarca volt, mint ahány próbálkozása egyáltalán a tanítványnak. Igen, a kudarc elviselése, feldolgozása tesz minket együttérzővé, jó keresztyénné, jó vezetővé.
Ha az irigységre gondolunk, azt is ismerjük. Miért jutott több a másiknak? Nagyobb ház, nagyobb autó, szebb arc, szebb feleség, vagy férj? Miért van meg annak amire mi is vágyunk, s nekünk miért nincs? Nos, erre több válasz is akad, de a legfontosabb mégis egy kérdés: miért nem elégszünk meg annyival és vagyunk boldogok, amennyink van? Vajon a több, a szebb, az erősebb az, amire szükségünk van? Én láttam nem egy gazdagot boldogtalannak, békétlennek, ahogy Shakespeare fogalmazta meg: „mint fösvény, kit pénze gondja öl meg”. A több, a nagyobb, nagyobb gondot, nagyobb felkészültséget igényel. Nem véletlenül lettek semmivé a történelem során hatalmas vagyonok a semmirekellő örökösök, vagy tolvajok kezén. Higgyétek el, a nagyobb autóba többet kell tankolni, és ez több munkát, tudást, felkészülést igényel, s aki ezt meg akarja spórolni, annak kezén Dárius kincse is semmivé lesz.
Nagyravágyás. Ezt is ismerjük mindannyian, hisz gyermekeinket is oly gyakran neveljük arra, hogy több, jobb, gazdagabb, okosabb legyen nálunk. De meg tudjuk ítélni önmagunkat, azt hogy képességeink, neveltetésünk, tapasztalatunk mire tesz alkalmassá minket? Ugyan! Mindannyian bármire képesnek érezzük magunkat, de amikor valamire konkrétan válaszolni kell szóval, vagy cselekedetekkel, akkor derül ki, hogy hol is vannak valódi határaink, és mi a valódi helyünk. Sajnos a politika nem ismeri a humánerőforrás kezelését, ezért sok, arra alkalmatlan ember is hatalomra jut. Láttam már részeges és szálhámos önkormányzati képviselőket, akik pártállástól függetlenül csak hőbörögni tudtak, és ismerek katonából lett polgármestert, akit alkalmatlansága ellenére megválasztottak, és fokozatosan megy tönkre minden, amihez hozzányúl. Mégis, akik megválasztották azt látják benne, hogy lám, egy alkalmatlan is felemelkedhet, így talán még belőlük is lehet valami… szerintem ők csupán a megtévesztett tömeg.
Hiszékenység. Hallotta Juliskám? Igen, a tudatlan és a tudós egyaránt áldozatául esik, főként, ha szégyelli bevallani, hogy fogalma sincs valamiről. Nem véletlen a mondás: „Messziről jött ember azt mond, amit akar.” Mindannyian úgy érezzük, információ hiányban élünk, és mindent tudni akarunk, ami – vélten, vagy valósan – segítheti boldogulásunk, életben maradásunk. Ezt kihasználni a legegyszerűbb, ám mégis a legaljasabb. Nem véletlenül mondja a Biblia: „Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot”. Egy félreérthető mondat, vagy épp egy gonosz állítás emberéletek százait teheti tönkre. Például egy cég méltatlanul megvádolt és eltávolított munkatársának pótlása akár hónapokra megbéníthat egy vállalatot, de egy rosszul megítélt ember meg nem választásával akár öt év alatt tönkre lehet tenni egy települést. Mondjak példákat csak az elmúlt harminc évből? Ugye, mindannyian ismerünk ilyen eseteket?
Mi hát a megoldás? Van-e egyáltalán megoldás? Igen barátaim, van, méghozzá megkeresni azt, amiben egyek tudunk lenni. Közös félelem a migrációtól? Beszéljük meg, értsük meg egymást, fonjuk újra szorosra a széthullt kapcsolatokat! Vágy egy szebb Magyarországra? Gyerünk, tegyük szebbé a környezetünket a szomszéddal együtt! Jobbá akarjuk tenni munkalehetőségeinket? Szerezzünk még több képzettséget! Meg akarjuk érteni, mitől lesz valaki jobb vezető? Tanuljunk! Tapasztaljunk! Valljunk kudarcot, és próbáljuk újra! Szeretnénk jobban élni? Azt ne pártoktól, hanem önmagunktól várjuk, hát tegyünk érte!
És végül az örök vágy: Boldog akarsz lenni? Légy az! Mert a boldogsághoz, nem pénz, nem hatalom, sőt még csak nem is egészség kell, csupán annak a meglátása, hogy minden pohár félig tele van, s ha mégis üres lenne, fogjuk azt a poharat és töltsük tele mi magunk!
(Vezető kép: lexi.hu)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS