Szabicsot vagy Trapattonit választaná? Akkor Csanknak és Urbán Flórinak már esélye sem maradt?

Olasz vagy német-magyar vonal? És a hazai ízek? Bár a következő két meccsen Szélesi Zoltán vezeti a magyar válogatottat, az is lehet, hogy egy másik újpesti “ikon”, Löw Zsolt, esetleg a fradista Szabics Imre követi majd. Persze Trapattoninak örülnénk a legjobban, és igazán Marco Rossit sem bánnánk. Vagy teljesen mindegy, hogy ki a vezér?

A magyar válogatott következő kapitányának ügyében a napokban Bánki Erik politikus, MLSZ-elnökségi tag adott interjúkat. Ez két dolgot jelent: egyrészt szívesen szerepel, másrészt őt jelölhették ki arra, hogy beszéljen az ügyről. Az MLSZ ezekkel a lebegtetésekkel felmérheti, hogy mit gondol a közvélemény, illetve a sajtó a jövő kapitányáról. Ha ezen a nyomvonalon haladunk tovább, akkor négy komolyabb jelölt jött szóba:

Szabics Imre, Löw Zsolt, Giovanni Trapattoni és Marco Rossi.

Nem kell sokat gondolkodnunk azon, hogy közülük ki a legjobb, legtapasztaltabb edző, igen, az idősebbik olaszról van szó. Az ő címeit, eredménysorát most nem fogjuk felsorolni, nagyjából felesleges, az olasz és európai klubfutball történelmének egyik legkiválóbb edzőjéről van szó. Karakán, szókimondó karakter, egy dologtól tartanánk, hogy agyvérzést kapna egy-egy jelenet láttán.

Rossi, a CsodaHonvéd karizmatikus edzője

Annál érdekesebb a három másik jelölt. Rossi szimpatikus szakember, az előző idényben kisebb csodát ért el a Budapest Honvéd csapatával, amikor ellenszélben, a kiemelt, állami csapatokat (Videoton, Ferencváros) megelőzve, megnyerte a harmatgyenge magyar bajnokságot. Most a szlovák élvonalban szereplő, de magyar Dunaszerdahely együttesét vezeti, sikerrel, jelenleg harmadikok. Nem titok, hogy Kispest-szurkoló vagyok, nem bánnám, ha ő jönne:

Löw már elfelejtette azt a gólpasszát…

Löw Zsolt játékosként finoman szólva sem volt kiemelkedő. Az Újpest játékosaként kezdte, majd Németországban szerepelt négy különböző csapatban, egyikben sem váltotta meg a világot. 2010-ben súlyos sérülést szenvedett, majd visszavonult. Bár többszörös válogatott, a többség a következő mozdulatára emlékszik leginkább. Ilyet azért azóta sem nagyon láttunk:

Ne hallgassuk el, hogy a közepes karrier után képezte magát, és előbb az osztrák RB Salzburg, majd a tulajdonos másik csapatának, a német RB Leipzig segédedzője lett. Utóbbi helyen dolgozik most is: Gulácsi Péterékkel a Bajnokok Ligája csoportkörében szerepelnek. Értelmes, tanulni vágyó, fiatal szakember. Ez jó ajánlólevél, Trapattonival persze őt is lehetetlen (és nem is fair) összehasonlítani.

Szabics a Sturm Graz másodedzője

Szabics Imre – azon túl, hogy évfolyamtársam volt a Szent László Gimnáziumban, és egy iskolai focin volt szerencsém bokán rúgni – már komolyabb játékosmúlttal bír. Nagy tehetségként indult, a Ferencvárosból hamar a Sturm Grazba igazolt, ahol bevált, így továbblépett a német Stuttgartba. Legjobb éveit talán ott töltötte, a Bajnokok Ligájában is szerepelt, gólt is lőtt a Manchester Unitednek.

Az ezt követő évek viszont már nem igazán róla szóltak, több csapatban megfordult, egy jobb időszaka még volt a Sturmban, de igazán sohasem volt meghatározó csatár a válogatottban. Edzőként ő is jó helyen van: jelenleg a Sturm másodedzője. Amúgy az osztrák csapat legendájának választották. Mellette szól, hogy Dárdai Pál „embere”, benne volt a Hertha edzőjének stábjában. Már most látni, hogy sokra hivatott ember. De hát ő is másodedző.

Détári, Urbán, Bognár nem érdemel egy esélyt?

Ez a négy jelölt most a legesélyesebb, de könnyen lehet, hogy egy ötödik lesz a befutó. Nem szabad például megfeledkezni Csank Jánosról, akit bár tavasszal sokadszor is elküldtek Vácról, igazán megkaphatná a második esélyt.

Úgyis egyre inkább közeledik a 7–1-es vereség évfordulója, amikor a magyar futballtörténelem talán legmegalázóbb vereségét sikerült elszenvedni a jugoszláv válogatott ellen.

És akkor a lehetőségre váró Bognár Györgyről, Urbán Flóriánról vagy Détári Lajosról még nem is beszéltünk.

Mind Trapattoniról álmodunk? 

Fotó. Digisport.hu