A Városliget megújulása körüli vitában az innováció ellenzői a kritikák lassan teljes tárházát kimerítették már, arról azonban például alig esik szó, hogy a Néprajzi Múzeum új épületének létrehozásával több évtizedes adósságát törleszti le hazánk az egyik legfontosabb múzeumi gyűjteményével szemben. A Néprajzi Múzeum százötven éves története idején folyamatosan olyan épületekben volt kénytelen működni, amelyeket eredetileg nem múzeumi célokra építettek. Hosszú évtizedek várakozását követően az új Néprajzi Múzeum a múzeumi szakemberek bevonásával épülhetett fel a Városligetben. Az intézmény igazgatójával, Kemecsi Lajossal a múzeum rögös múltjáról és reményteljes jövőjéről beszélgettünk.
Ahogy mondani szokták, sok bába közt elveszik a gyerek – némileg elmondható ez a Néprajzi Múzeum új épülete kapcsány is, hiszen hatással volt rá a Liget Budapest Projekt körül mesterségesen keltett, politikai indíttatású vita. A Városliget megújításának kritikusai ugyanis rendre elfeledkeznek arról, vagy nem is tudatosul a számukra, hogy a Néprajzi Múzeum esetében egy olyan intézmény hányattatott sorsa rendeződik, amely évtizedekig méltatlan körülmények között volt kénytelen működni, mind a tárgyi gyűjtemény mennyiségéhez és minőségéhez, mind a múzeumos szakma képviselőihez mérten. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum igazgatója is erre a tényre hívta fel a közvélemény figyelmét, amikor portálunknak adott interjújában arról beszélt: sokan nem tudják, nem érzékelik, de a Néprajzi Múzeum százötven éves története során számos kudarcélmény érte a múzeum munkatársait, különösen azért, mert az intézményt állandóan ideiglenes helyekre, eredetileg nem múzeumok számára épült épületekbe költöztették, miközben számtalan ígéret és helyszín felvetődött – a Budai Vártól a Kossuth térig –, ahol a Néprajzi Múzeum végre méltó otthonra lelhet. A Néprajzi Múzeum Városligetbe költözésével
egy olyan lehetőség nyílt az intézmény előtt, hogy az építészeti program megfogalmazásától, tehát a kezdetektől befolyása volt az épület tervezésére, kivitelezésére, és a tartalmi elemekkel összhangban való funkcionalitásának kialakítására.
Méltó épületet a Néprajzi Múzeum gyűjteményéhez
Kemecsi Lajos kiemelte, a múzeumi szakmára is inspirálólag hatott, hogy végre megfogalmazhatták, mi az, amit az évtizedes negatív tapasztalatok alapján nem akarnak, mik azok az ideálisnak legkevésbé sem nevezhető körülmények, amelyek az egyébként rendkívül szép Kossuth téri palotában az utóbbi negyven évben működő Néprajzi Múzeum számára kényszerűségből váltak adottá, és amelyeken változtatni szeretnének. Az igazgató kifejtette: az épület tervezésénél a Néprajzi Múzeum szakmai gárdája a múzeum funkcionalitásának hármasságát igyekezett képviselni, érvényesíteni. Az első ilyen szempont az intézmény hivatása, küldetése, azaz tárgyi anyagának bemutathatósága, raktározása, az ideális műtárgyi környezet biztosítása volt. A második fontos tényező, hogy a látogatók jól érezzék magukat, hogy egy szerethető, az ismeretátadásnak, a kultúra egyes elemeinek megismerésére ideális helyszín legyen a múzeum. Végezetül, de nem utolsó sorban az is lényeges, hogy az intézmény az ott dolgozók számára is inspiráló, biztonságos munkahely legyen.
Tudnunk kellett, hogy mit akarunk, hogy mik vagyunk, hogy mit képvisel a gyűjteményünk, milyen adottságai és milyen igényei vannak, és nekünk milyen igényeink lesznek
– emelte ki Kemecsi Lajos, hozzátéve: ezeket az igényeket úgy kellett megfogalmazniuk, hogy az intézmény hosszú éveken keresztül képes legyen korszerű maradni. Kemecsi Lajos azt is kiemelte: a múzeum egy izgalmas és sajátos műfajú intézmény, hiszen a múló idővel áll állandó versenyben.
Abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy megnyerhetjük ezt a versenyt, de nem lehet az örökkévalósággal küzdeni, nem lehet azt hinni, hogy a műtárgyak örökké megmaradnak. A jövő tavasszal megnyíló épület ebben az egyébként hosszú távon vesztésre ítélt, de mégis nagyon sok sikert és izgalmat kínáló harcban ideális helyszíne lesz a Néprajzi Múzeumnak
– fogalmazott a szakember.
Megváltozott a múzeumok küldetése
Az igazgató arról is beszélt, hogy a Néprajzi Múzeum épülete olyan gyűjtemények bemutatására is alkalmas lesz, amelyeket eddig nem ismerhetett kellő mélységében a látogató közönség. Mint kifejtette, a Néprajzi Múzeum volt például a XX. században kibontakozó magyar néprajzi filmezés bázisa.
Az azóta digitalizált, feljavított korai, néprajzi filmek bemutatására eddig nem volt terünk, alkalmas közegünk, most azonban akár nemzetközi néprajzi filmfesztivált is rendezhetünk
– fogalmazott. Kemecsi Lajos szólt arról is, hogy a hatalmas, gyönyörű, márványoszlopokkal tagolt térben, a Kossuth téri épületben nem volt lehetőség olyan pedagógiai foglalkozásokat sem tartani, ahol például a természetes anyagokkal megismerkedhettek volna a gyerekek. Az új épületben ezzel szemben speciálisan a múzeumpedagógusok igényei szerint kialakított, akár műhelyek üzemeltetésére is alkalmas tereket hoznak létre. Mint megjegyezte,
a világban, és Magyarországon is megváltozott a múzeumok küldetése, a tudomány és a tudás templomából egyre inkább átkerül a hangsúly egy szerethető, közösségi találkozási pontként működő intézményi funkciókra, ahol, akár egy obszervatóriumban, rá lehet közelíteni egészen távoli kultúrák, civilizációk vagy távoli problémák megismerhetőségére. Ennek a helyszíne lehet egy ilyen jó adottságokkal bíró múzeumépület, mint az új Néprajzi Múzeum.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
(X)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS