Szilágyi Áron a magabiztosság szobra volt a döntőben, egy pillanatig sem engedte, hogy az asszó végén kérdőjel legyen. Imponáló fölénnyel lépte le az amerikai Daryl Homert, és megvédte olimpiai bajnoki címét.
London bajnoka egészen más arcát mutatta ma, mint amit négy éve láttunk tőle. Akkor elképesztő higgadtsággal menetelt végig meglepetésemberként, most viszont ezt már nem tehette meg, hiszen Szilágyi Áron minden, csak nem meglepetésember a férfi kard világelitjében. Ma az első asszójától úgy állt oda minden összecsapására, mintha vért ivott volna, és lehengerlő erővel kardélre hányta a világ legjobb vívóit. A koreai Kim ellen volt legszorosabb a helyzet, de dráma ott sem volt, végül azt az amerikai Homert oktatta 15:8-ra, aki a döntőben került elé.
Az immár kétszeres olimpiai bajnok úgy vívta végig a napot, hogy egyszer sem kellett komolyabban aggódnunk érte. Voltak nehéz asszói; voltak olyan hosszú asszói, hogy a többiek közben már rég végeztek; de olyan asszói nem voltak, ahol komolyabban felmerült volna, hogy az ellenfélnek a végén túl sok pontja lehet. Igazi kihíváshangulata volt a mai napnak, ahol a trónkövetelők sorra, egymás után járulnak a király elé, bebizonyítandó, hogy jobbak nála, de mindegyikükről kiderül, hogy ez nem az ő idejük. Férfi kardban ugyanis most egy olyan vívó uralkodik, aki Kárpáti Rudolf 1956-os és 1960-as győzelme óta az első magyar, valamint Jean-François Lamour 1984 és 1988-as győzelme óta úgy általában az első címvédésre képes kardvívó. Szilágyi Áron olimpiát nyert Londonban, aztán a nemzeti zászlót tartva, bevezette Rióba a magyar csapatot, és itt is olimpiát nyert. Ennél szebben ezt nem lehet.
Frissítés (nyilatkozatok):
Úgy érzem, hogy egy nagyon áldott ember vagyok, hogy ezt másodszor is átélhetem, elsőre is fantasztikus volt – mondta Szilágyi a győzelme után.
Ez egy nagyon nehezen megnyert olimpiai arany volt. Mind fizikálisan, mind mentálisan rettenetesen elfáradtam, kiadtam magamból a maximumot. Nehéz pillanatokat kellett megoldanom, nehéz helyzeteket már a második mérkőzéstől kezdve. Talán most nem voltam olyan állapotban, mint Londonban, de a küzdeni tudással, a tudatos koncentráció erősítésével és jó taktikaválasztással sikerült megoldanom az asszókat – nyilatkozott a vegyes zónában az eredményhirdetése után, és úgy vélekedett, ahogy az a nézők számára is látszott, hogy asszóról asszóra javult fel.
A másodikban leesett rólam egy teher. Aztán nehéz helyzet elé állítottak, hiszen öt-tíz perccel a megnyert asszóm után már állhattam is föl a negyeddöntőre. Sikerült összekapnom magam, sikerült úgy koncentrálnom, mintha most keltem volna ki az ágyból és friss lennék. Ezek után már az ott mutatott teljesítményemmel is elégedett lehettem. Az elődöntőben már jó, helyenként szép tusokat is tudtam adni. A döntőre pedig jó taktikát választottunk, ami mindent vitt. Olyan stratégiát kellett választani, amivel az ellenfelem roppant dinamikus és agresszív vívását már a pást közepén, rögtön a rajt után meg tudom törni, hogy ne tudja kialakítani a helyzeteit.”
A kétszeres olimpiai bajnok (kép: MTI / Czeglédi Zsolt)
A londoni és a mostani döntőjét így hasonlította össze: „Én Londonban egy olyan állapotban vívtam az olimpiai döntőben, amelyik lehet, hogy nem lesz még egyszer a pályafutásom során. Ez most nem ilyen volt. Most sokkal tudatosabbnak kellett lennem, sokkal több energiámat vitte el az, hogy ne figyeljek a közönségre, hogy csak a következő tuson járjanak a gondolataim.” Hozzátette, edzője, Decsi András mindig megnyugtatta őt, amikor kinézett rá, mindig felhívta a figyelmét, hogy csak a következő tus számít.
Én úgy gondolom, hogy Decsi Andrissal jól megértjük egymást, harmonikusan tudtunk együtt dolgozni, és csodálatos, hogy egy ilyen jó felkészülés, amelyben tényleg jól éreztem magam nap mint nap az edzéseken, egy aranyéremmel is párosult a végén. Ugyanakkor korábbi edzőmnek, Somlai Bélának és nevelőedzőmnek, Gerevich Györgynek is nagyon hálás vagyok. Nélkülük nem lennék az a vívó, aki most vagyok.
Arra a kérdésre, mit szól, hogy a Vasas ennyire előkelő helyen áll az éremtáblázaton, a büszkeséget említette először, majd úgy folytatta: „Azt hiszem, Magyarországnak és a Vasasnak is az ötödik aranyérmét szereztem ezen az olimpián. Hihetetlen egy olyan klubban sportolni, amelyikben tényleg családias a hangulat. Én kilencéves koromban ott kezdtem el a vívást, örülök annak, hogy már Tokióig megvan a szerződésem, és büszke vasasosként hordom ezt az aranyérmet.”
Szilágyi a címvédéssel a férfi kardozók egy szűk körű társaságához csatlakozott, férfi kardban a duplázás előtte csak négy sportembernek, Fuchs Jenőnek, Kárpáti Rudolfnak, a szovjet Viktor Krovopuszkovnak és a francia Jean-François Lamournak sikerült.
Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen csapathoz tartoznék, ha megnyerném a második olimpiai aranyérmemet. Örülök, hogy ezt a magyar hagyományt feleleveníthettem, nagyon büszke vagyok természetesen. Rengeteg olimpiai bajnoka van a mi sportágunknak, és fontos, szerintem, a hagyományokat őrizni és emlékezni az ő sikereikre.
Szilágyi csodálatos teljesítménye másokat is lenyűgözött.
„Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, az volt a cél, hogy érmet nyerjen itt Rióban. Ez volt kimondva, persze a titkos cél a címvédés volt” – beszélt a tavalyi közös munkakezdésről Decsi András, Szilágyi edzője. „Nem volt nehéz vele sosem, nem vitatkoztunk. Neki voltak kisebb bosszúságai, a vesztes Európa-bajnoki negyeddöntő után például öt-hat percig nagyon dühös volt magára, de végig azt sulykoltuk, a cél az, hogy mostanra legyen csúcsformában, és ezt sikerült elérni.” Decsi elárulta, hogy a negyeddöntő komoly kihívás volt, mert tanítványa alig tudott pihenni előtte, de a koreaira, az amerikaira, sőt a Homer által kiejtett iránira is fel voltak készülve a megfelelő taktikával. „Az elődöntőben bemutatott vívás taktikailag tökéletes volt, csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni” – jegyezte meg Decsi, aki a döntőről azt mondta, hogy „Áron nagyon koncentrált volt, minden tus után higgadt maradt, nem akart hülyeségbe belemenni, a fejében minden tust benne volt”.
„Asszóról asszóra vívott jobban, hasonlóan a londoni olimpiához. Kárpáti Rudi volt legutóbb, akinek sikerült a címvédés kardban, 1956-ban és 1960-ban, Áron most hasonló klasszis lett, mint Kárpáti” – nyilatkozta Kamuti Jenő kétszeres olimpiai ezüstérmes vívó. Elmondta, Szilágyi olyan gyönyörűen és technikásan vívott, hogy „a nem vívóknak is kellett, hogy tetsszen az a mozgáskultúra”, amit bemutatott. „Áron vívását tanítani kellene, s fogják is tanítani, ebben biztos vagyok” – mondta Kamuti Jenő, aki szerint „senki nem áll olyan jól a lábán a mezőnyben, mint ő.” A Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke kiemelte, hogy a 26 éves versenyző az edzések mellett két egyetemre jár. (MTI)
Eredmények:
a 32 között:
Szilágyi Áron–Julian Ayala (mexikói) 15:9
Nyikolaj Kovaljov (orosz)–Decsi Tamás 15:10
a 16 között:
Szilágyi Áron–Aliakszandr Bujkevics (fehérorosz) 15:12
negyeddöntő:
Szilágyi Áron–Tiberiu Dolniceanu (román) 15:10
elődöntő:
Szilágyi Áron–Kim Csunghvan (dél-koreai) 15:12
Daryl Homer (amerikai)–Mojtaba Abedini (iráni) 15:14
a 3. helyért:
Kim Csunghvan–Mojtaba Abedini 15:8
döntő:
Szilágyi Áron–Daryl Homer 15:8
férfi kard egyéni, olimpiai bajnok:
SZILÁGYI ÁRON (MAGYARORSZÁG)
2. Daryl Homer (Egyesült Államok)
3. Kim Jung Hvan (Koreai Köztársaság)
…26. DECSI TAMÁS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS