Nem csak az előző cikkünkben részletezett nagyiváni zöldbárónak, Lajtos Istvánnak jelentett zsíros üzletet földhöz jutni az MSZP-s kormányok regnálása alatt. A leginkább jó erkölcsbe ütköző szerződést a részben olasz tulajdonosi hátterű cég, a Mariano Kft. kötötte a Bükki Nemzeti Parkkal.
A Mariano Kft. 1995-ben, húszévi határozott időtartamra haszonbérleti szerződést kötött a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságával a mintegy 4-5 ezer hektár külterületi ingatlan – döntően termőföld – használatára, amelyeket korábban a Dél-borsodi Állami Gazdaság művelt, és az ügylet előtt is állami tulajdont képeztek.
A Mariano Kft. gyakorlatilag ingyen bérelte a területeket a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságától, amelyek után több mint nyolcszázmillió forint támogatáshoz jutott. A társaság a terület egy részéért ugyanis száz forintot fizetett hektáronként, a nagyobbik részét pedig térítés nélkül használta.
A pofátlanság Budai Gyula korábbi elszámoltatási kormánybiztosnál is kiverte a biztosítékot, aki többször is nyilatkozott az ügyről, nyilvánosságra hozva a szerződés egyes elemeit. A haszonbérleti szerződésnek és a használatnak a szerződés megkötéséig visszamenőleg számos jogilag kifogásolható eleme volt. Korábban például azt is Budai Gyula árulta el, hogy a bérleti szerződés megkötésével egyidejűleg az egyik cégtulajdonossal és hozzátartozójával is hasonló megállapodásokat kötöttek, amelyeknél a hasznosított területek között jelentős átfedések tapasztalhatók. Budai magyarázata szerint a használat ilyen módon történő megosztására vélhetőleg azért volt szükség, mert egy jogszabály két és fél ezer hektár térmértékben maximálta a haszonbérelhető földrészletek nagyságát. Emellett a cég a természetvédelemmel összefüggő feladatok ellátásának sem tett eleget, ezt pedig szakértői vélemény és hatósági jegyzőkönyv is igazolta, amelyek rendkívül elhanyagolt állapotú földekről, természetvédelmi területekről, ősgyepekről, illetve állattartó telepekről számoltak be. Budai hangsúlyozta: a szerződésben meghatározott húszéves időtartam ellentétes volt az akkori rendelkezésekkel.
Budai Gyula a szerződés egyes elemeit is nyilvánosságra hozta.
A Bükki Nemzeti Park emiatt – ügyészségi felhívásra – még 2004-ben érvénytelenségi pert kezdeményezett a társasággal szemben, amelyben első- és másodfokú ítélet is született. Az elsőfokú döntés érvénytelennek minősítette a szerződést, másodfokon viszont az alperesnek, azaz a társaságnak adtak igazat. A másodfokú – azaz az eljáró Fővárosi Bíróság – részben érvényesnek minősítette a haszonbérleti szerződést. Emellett a nemzeti park igazgatósága több keresettel is élt a Mariano Kft.-vel szemben, amelyek elbírálását azonban az érvénytelenítési per lezárultáig felfüggesztették.
Az 1995-ben létrejött kontraktust 2011-ben, jogerős ítéletben nyilvánította semmisnek a Legfelsőbb Bíróság. Az előnytelen szerződést tehát 16 év után sikerült felbontani bírósági úton. Az ügy azért is pikáns, mert a rendszerváltástól 2011-ig nem történt olyan Magyarországon, hogy külfölditől vett, vagy szerzett volna vissza földet a magyar állam.
Éppen a Mariano Kft. zsíros szerződése inspirálta arra a szaktárcát és Budai Gyulát, hogy valamennyi magyarországi nemzeti park esetében felülvizsgálják a korábbi haszonbérleti szerződéseket. A leporolt akták esetében pedig úgy jártak el, ha az állam érdekeivel ellentétes szerződésekre bukkantak, akkor a kontraktusok felbontását kezdeményezték, s helyi gazdálkodóknak adták a területeket.
A Mariano Kft. által bérelt korábbi állami területeket, 2800 hektárt például 25 helyi gazdálkodó nyerte el, velük kötött új haszonbérleti szerződést a tárca.
Facebook
YouTube
RSS