Miután a szabad és független újságírók az ellenzék töketlenségétől, alkalmatlanságától, gyengeségétől megriadva és persze a saját nagyszerűségüktől megittasodva elindulnak mindenféle választásokon – vagyis politikusnak állnak -, a politikai pályájuk vége felé tartó ellenzéki politikusok a parlamentben Kálmán Olga szakmaiságtól átitatott kérdéseit teszik fel az azonnali kérdések és válaszok órájában.
Az intézményesített szócsaták rendszere eredetileg a képviselők saját szórakoztatását szolgálta, arról nem is beszélve, hogy a régi szép félfeudális időkben még annak is fennállt a veszélye, hogy az ellenzéki képviselők némelyike olyat tudott mondani, ami elgondolkoztatta, esetleg álláspontjuk átgondolására késztette a kormánypárti képviselőket. A tévé megjelenése aztán kampányeseménnyé silányította a parlamenti vitákat; Magyarországon olyan messze került egymástól a két politikai oldal álláspontja már a demokrácia első éveiben, hogy az átbeszélés lehetősége gyakorlatilag megszűnt. Az intellektuális fölényének látszatából élő SZDSZ a Kuncze Gábor nevű főbunkóval az élén olyan mértékben mérgezte meg a közbeszédet, hogy még egy politikai kihallgatótiszt és egy ellenzéki között is értelmesebb diskurzus alakulhatott ki a hetvenes (!) években, mint amilyen szinten az ország állítólagos szürkeállományával el lehetett beszélgetni.
De ami jó, az jó – gondolhatják a sokadszor tönkrevert ellenzéki pártok, és az egykori SZDSZ szellemi és kulturális színvonalán próbálnak meg újra fogást találni a Fideszen és Orbán Viktoron.
Szabó Tímea a Parlamentben 2019. június 17.-én. Fotó: Horváth Péter Gyula
Pedig a választók – ez mondjuk az elmúlt kb. 10 választáson és népszavazáson kiderült – nem igazán díjazzák a középosztály-ellenes programokkal fellépő, mucsaizó, nagyképű hülyékkel operáló pártokat, akik mindent, de tényleg mindent a verbális és egyre inkább a fizikai agresszió eszközeivel akarnak megoldani. Ezek az örök vesztesek összesen annyi innovációt bírtak kiizzadni – az agresszivitás minden emberi határon történő túltolásán kívül -, hogy toboroztak néhány eredetileg nőnek tűnő fúriát, akik a genderelméletnek megfelelően, egy kültelki strici arányérzékével és kedvességével a magyar Hillary Clintonnak képzelve magukat teszik nevetségessé az egész ellenzéket.
És mondjuk egyik sem lesz a magyar Clintonné, mert az Dobrev Klára lesz. Mondjuk csak úgy szólok, hogy a Clintonné is egy ordasan hatalmasat bukott Trump ellenében, többek között azért, mert egyetlen őszinte hiteles dolgot tudott csak mutatni a választóknak: a saját nagyszerűségébe vetett hitet. Ugye, mennyire ismerős?
Jakab Péter a Parlamentben 2019. június 17-én. Fotó: Horváth Péter Gyula
Az országgyűlésben az azonnali kérdések arra szolgálnának, hogy érdemi, az állampolgárokat érdeklő és érintő ügyekben az ellenzéknek legyen módja nyilvánosan kommunikálni a miniszterelnökkel például. Normális emberek ezt az időt olyan kérdések felvetésére és megvitatására használnák ki, amelyek valóban a kormányzat hatáskörébe tartoznak, és amiről az adott ellenzéki pártnak értelmes, a választópolgárok megszólítására alkalmas álláspontja, terve van.
A miniszterelnök zavarba hozására, megszégyenítésére szolgáló sikertelen, óvodai színvonalú kísérletek, amelyek a hallgatóságból erős – és ami lényeges: nem múló – szekunder szégyent váltanak ki, értelemszerűen nem ilyenek. Töltött kérdésnek hívják az ilyesmit, amire elvileg nem lehet olyat válaszolni, hogy az jó legyen a kérdezettnek. Persze a kérdezőnek ehhez kellene rendelkeznie némi hitelességgel. És itt bukik meg az egész “mesterterv”, ugyanis hiteles kérdezőt már 2006 óta nem tud sem újságíróban, sem politikusban felvonultatni az ellenzék.
Orbán Viktor a Parlamentben 2019. június 17-én. Fotó: Horváth Péter Gyula
Nyilvánvalóan van valami pszichológiai oka annak, hogy az ellenzéki képviselők láthatólag teljesen képtelenek különbséget tenni a politikai tevékenység, a szakpolitikai munka, a választókkal történő kommunikáció és az agyhalott propaganda között. Egyszerre képzelik magukat politikusnak, szakembernek, szuperhősnek, influenszernek (ez nem influenzabacilus hordozót jelent, hanem egy olyan embert, akit a nem túl okos emberek minden ok nélkül véleményvezérnek tekintenek), újságírónak (amit egyébként az ellenzéki képviselők képtelenek megkülönböztetni a propagandistától) és publicistának. A publicistának az a dolga többek között, hogy viszonylag szórakoztató valóságértelmezéseket gyártson. De csak a liberális propagandistáknak és politikusoknak van az a fixációjuk, hogy ezeket a gondolatkísérleteket át kellene ültetni a gyakorlatba. Szép példája ennek a defektusnak Cseh Katalin, a Momentum esze (aki – hála Istennek – még csak az EP átlagát tudja rontani), aki – miután valami hosszú vonatút alatt nyomta a popsiját az ülés – kitalálta, hogy el kellene adni a MÁV-ot, gondolom, valami francia befektetőnek, akihez a párizsi olimpiához való momentumos hozzájárulás okán már megvan a kapcsolat.
Én személy szerint nem szeretem azt az érzést, nagyon nem, amikor az ellenzék szellemesen és okkal bírálja a kormányt. Szerencse, hogy az ellenzéki képviselők olyan kedvesek velünk, hogy sohasem hoznak bennünket ilyen kellemetlen helyzetbe.
Fotó: MTI/Kovács Tamás (A T. Bence alatt látható, jólöltözött nőt figyeljék.)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS