Nancy Pelosi, az amerikai Képviselőház demokrata elnöke megindította a Donald Trump amerikai elnök elmozdítására irányuló, úgynevezett impeachment eljárást. A hisztéria előzménye, hogy a demokraták szerint Trump nyomást gyakorolhatott az ukrán államfőre, hogy nyomozást indítson lehetséges ellenfele, Joe Biden volt amerikai alelnök fia ellen, miközben a Fehér Ház visszatartotta az Ukrajnának szánt katonai segélyt. Az impeachment egyébként egy hosszú és bonyolult procedúra: eddig sohasem sikerült leváltani vele elnököt, sőt, valójában senki sem tudja, hogy miként kellene pontosan lezajlania egy ilyen eljárásnak. De akkor mire jó az egész? Valószínűleg a szavazók megijesztésére, politikai hangulatkeltésre, hiszen a demokraták is legfeljebb azt érnék el, hogy Mike Pence lenne az Egyesült Államok elnöke, ez pedig a választási kampány közepén senkinek sem érdeke.
Ismét megbuktatná Donald Trumpot a demokrata hisztéria. A CNN amerikai hírtelevízió úgy tudja, hogy a képviselőház 235 demokrata párti képviselőjéből eddig 158-an támogatják az eljárás megindítását, annak ellenére, hogy Trump kijelentette: az ukrán elnökkel folytatott telefonbeszélgetésének a teljes, titkosítás alól feloldott és vágatlan leiratát szerdán nyilvánosságra hozzák, hogy eloszlassák a kétségeket azzal kapcsolatban, hogy Trump az Ukrajnának szánt segélyekkel zsarolta volna az ukrán elnököt. Twitter-üzenetében az amerikai elnök azt írta, hogy ez bizonyítani fogja, hogy a beszélgetése Zelenszkijjel teljességgel helyénvaló volt, és nem gyakorolt nyomást az ukrán államfőre, hogy indítson vizsgálatot politikai riválisa ellen.
De miként működne egy impeachment a gyakorlatban?
Ezt valójában senki nem tudja biztosan. Először 150 évvel ezelőtt, Andrew Johnsonnal szemben éltek impeachmenttel: súlyos bűncselekményekkel és vétségekkel vádolták, miután a szövetségbe bevonta a szeparatista déli államokat. Több, mint egy évszázaddal később Bill Clintont vádolták meg hamis esküvel és az igazságszolgáltatás félrevezetésével, szexbotrányával összefüggésben. A szenátus azonban mindkettejüket megvédte. És ne feledjük el Richard Nixont, aki lemondásával előzte meg a vele szemben indított impeachment-eljárás kiteljesülését a Watergate-botrány után. Az biztos, hogy a tárgyaláson a szenátorok kétharmados többsége mozdíthatja csak el hivatalából az elnököt. Ha egy ilyen eljárás végén az elnököt valóban felmentik tisztségéből, akkor az alelnök, vagyis jelen esetben Mike Pence venné át az elnöki hivatalt.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (b) hallgatja Donald Trump amerikai elnök felszólalását az ENSZ Közgyűlés 74. ülésszaka általános vitájának első napján a világszervezet New York-i székházában, 2019. szeptember 24-én. Fotó: MTI/EPA/Peter Foley
Súlyos bűntettek és szabálysértések esetén
Az Egyesült Államokban az alapító atyák azért építették bele az alkotmányban az úgynevezett “impeachment” eljárás lehetőségét, hogy ezzel a mindenkori elnök felelősségre vonható legyen azért, mert visszaél a hatalmával. Az alkotmány a hazaárulást és a megvesztegetést említi, mint valós indokokat a folyamat megindítása érdekében, ezek mellett “súlyos bűncselekmények és szabálysértések” esetén is kivitelezhető. Az utóbbi kifejezés egyébként a XIV. századi brit jogból származik és George Mason 1787-ben ilesztette bele az amerikai alkotmányba, pontos értelmezése azonban a mai napig nincsen, ezért is érdemes nagyon óvatosan dobálózni az “impeachment” szóval. Fontos még tudni, hogy ez nem egy hagyományos bírósági eljárás, hanem egy törvényhozásban lefolytatott politikai vita, amelyben a kongresszus alsóháza funkcionál vádhatóságként a köztisztviselők hivatalukhoz méltatlan magatartása miatt indított eljárások során. Az impeachment eljárásában a szenátus játssza a bíróság szerepét, ahol a szenátorok kétharmadának kell jelen lennie, és a jelenlévők kétharmadának szavazatával lehet a közjogi felelősséget megállapítani, melynek következtében a szenátus hivatalvesztést, továbbá a közhivataloktól történő eltiltást szabhat ki büntetésként. Abban az esetben, amikor az impeachment alanya az USA elnöke vagy alelnöke (de bárki más is lehet), természetesen nem az alelnök tölti be a szenátus (vagyis a bíróság) elnöki tisztét, hanem ilyenkor a Legfelsőbb Bíróság főbírája elnököl a felsőházban. A folyamat azért sem tűnik végigvihetőnek, mert a szenátusi kétharmad számít olyan gátnak, amely a kongresszusi erőviszonyok hagyományosnak mondható kiegyenlítettsége miatt szinte megugorhatatlan. Pelosi egyébként el is mondta, hogy a Ház bizottságai által megindított vizsgálat nem feltétlenül jelenti azt, hogy a Kongresszus alsóháza elfogadja a procedúra folytatását. Pelosi javaslata után a politikusnak a Ház igazságügyi bizottságának elnökéhez, Jerry Nadlerhez kell fordulnia azzal az igénnyel, hogy tartsanak meghallgatást annak eldöntésére, hogy a határozatról a teljes ülésterem szavazzon-e. Nadlernek csak egy egyszerű többségre lenne szüksége a bizottságban, hogy folytatódhasson a folyamat és az egész Ház szavazzon.
Donald Trump amerikai elnök. Fotó: MTI/EPA/Justin Lane
Ha mégis sikerülne lemondatni vagy leváltani az elnököt…
Akkor – mintha az elnök meghalt volna, vagy alkalmatlanná válna a hatalom gyakorlására – az alelnök lesz az új elnök, igaz, őt még a kongresszus két házának is el kell fogadnia (ehhez már elég az egyszerű többség). A politikai hisztériakeltésen túl azonban nem jó az egész semmire. Logikusnak tűnik az a feltételezés, hogy a demokratáknak nem érdeke erőltetni egy olyan eljárást, amellyel legfeljebb csak Mike Pence elnökségét érhetik el, arra viszont jó, hogy ráijesszenek a szavazókra, ahogy azt a félidős választások előtt is tették, amikor szintén impeachmenttel fenyegetőztek.
Nancy Pelosi. Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo
Lehetséges ez? Olyan, mintha Pelosi nem tudná, mit akar
Ahogy az a haladók oldalán lenni szokott, Pelosi javaslatában semmi következetességet nem lehet felfedezni, ő volt ugyanis a fő akadálya annak, hogy 2019-ben megindítsák Trump ellen az eljárást. Pelosi kezdetben azt javasolta a pártjának, hogy várják meg a Mueller-jelentés eredményét, mielőtt ilyen komoly akcióba kezdenek, majd amikor kiderült, hogy Mueller és csapata semmit nem talált az elnök ellen, akkor Pelosi arra szólította fel bajtársait, hogy impeachment helyett koncentráljanak arra, hogy 2020-ban a szavazófülkében győzzék le fő riválisukat. Ez egyébként a legracionálisabb gondolat volt a demokraták oldalán, hiszen az Egyesült Államoknak gazdasági szempontból, Trump elnöklete alatt a lehető legjobban megy, az amerikai nép pedig nem vágyik politikai bizonytalanságra még akkor sem, ha történetesen nem Trumpra szavazott 2016-ban. Az is lehet, hogy a republikánusoknak kedvezett korábban az is, hogy az amerikai félidős választáson a demokraták megszerezték a többséget az alsóházban, mivel így a politikai felelősségük mérhető lett a dolgok alakulásában; egy ilyen sok energiát lekötő politikai hisztéria ezáltal azt is eredményezheti, hogy a bizonytalan szavazók az elnök védelmére sietnek majd. A felmérések egyébként még a Mueller-jelentés kapcsán is azt mutatták, hogy az impeachment nem népszerű a szavazók körében, akik egyébként 13 hónap múlva maguk is ítéletet mondhatnak majd az elnök teljesítményével kapcsolatban, amit az amerikaiak – ismerve őket valamenyire – jobban szeretnek maguk csinálni.
Forrás: CNN, Rubikon, Fox News, National Review; Vezető kép: MTI/AP/Evan Vucci
Facebook
Twitter
YouTube
RSS