Tüntetnek a heterofóbok!

A heteroszexuálisok és a homoszexuálisok sosem lesznek egyenlőek. Elsőre például azért, mert különbözik a szexuális tárgyválasztásuk. A többi egyenlőtlenséget már nem is kell számba vennünk: ez az egy elég, hogy a nyilvánvalót megragadjuk. A homoszexuálisok nem a heteroszexuálisok jogait akarják, hanem olyan élethelyzetbe akarnak jutni, amelybe alapvetően csak a heteroszexuálisok tudnak. Jogi alapon akarják kikényszeríteni a valóság, a természeti törvények, a társadalom és a heteroszexuálisok megváltoztatását. Már nemcsak az a céljuk, hogy bekerüljenek a normalitásba, hanem az, hogy azt teljesen a saját képükre formálják. És ez a vágyuk, ez a kizárólagosságra irányuló destruktív törekvés az oka, hogy sosem kerülhetnek be a normalitásba. Ez persze az LMBTQ+ közösség minden szegmensére igaz.

Amely „közösség” valójában nem közösség, hanem a lakosság kevesebb, mint 1-2 százalékát kitevő, nem átlagos (mert megengedő kedvemben vagyok), nem normális emberek csoportjának a szélsőségeseiből áll: néhány száz ember, felturbózva néhány ezer más elmebetegségben szenvedő liberálissal. Kb. ők a Pride, meg még néhány ezer olyan, zömében multinacionális vállatoknál dolgozó ember, akiket a cégeik minden törvényt, emberi jogot felrúgva arra kényszerítenek, hogy egy ilyen rendezvényen részt vegyenek.

Tisztázzunk néhány dolgot először is, hogy melyek azok a heteroszexuálisokat megillető elsődleges emberi jogok, amelyek nem járnak a homoszexuálisoknak. Ja, ilyenek nincsenek. A homoszexuálisok – pontosabban a homoszexuálisok szélsőségesei -, akik valószínűleg valamilyen egyéb, nem kompenzált mentális rendellenességgel küzdenek, pusztán a szexuális tárgyválasztásuk okán többletjogokat akarnak maguknak. Például azt akarják kikényszeríteni a társadalomból, hogy szabadon tekinthessék a 14-18 év közötti korosztályok saját nemükhöz tartozó kamaszait szexuális tárgynak. A személyiségfejlődésük egyik legérzékenyebb szakaszában.

Ránk akarnak kényszeríteni egy olyan családdefiníciót, amelyben nem norma a vérségi kapcsolat, a női és férfi heteroszexualitás, a közös gyermekvállalás, a szülés, hanem csupán a közös wifi- és wc-használaton alapul, ahogy azt találóan egy nyugati dühöngő elmebeteg megfogalmazta.

Ez a gondolkodásmód csak vágyak és jogok diffúz halmazának tekinti az embert; a humánetológia, a pszichológia, a pszichiátria, a liberalizmus előtti szociológia és kultúrantropológia, a genetika, az evolúciós elmélet minden valóságban gyökeredző tudását tagadja. Nem mellesleg az összes mindennapi tapasztalatot, a logikát és a racionalitást is elveti. És nem is tagadja, hogy tagadja, mert eszébe sem jut érvelni az álláspontja mellett; azonnal az emberi jogok és érzetek menedékébe húzódik. Egyáltalán nem foglalkozik követeléseinek következményeivel, sem általában a társadalom egészére nézve, sem az egyes emberek egyéni életsorsát tekintve.

És döbbenetesen hamar, néhány év alatt eljutott a totális szélsőségéig, addig, hogy amire joga van az embernek, azt kötelező is megtennie. És ezt nem is tagadja: már önmagában a ciszhetero kifejezés föltalálásával elárulja magát. Ha nem tagadod meg a biológiai alapjaidat, mert például férfitestben férfiként élsz – vagyis ciszhetero vagy -, akkor elárulod az SJW-ket (Social Justice Warrior), a forradalmárokat, akik mindenüket feláldozzák azért, hogy te szabadon lehess férfi a női testedben. És ezért ezek az őrültek mindennél jobban gyűlölik a normalitást, valószínűleg a legszélsőségesebben az emberi történelemben.

A modern alapvető emberi jogok, a magánélethez való erős jog egyértelműen és véglegesen megoldotta a szexuális viselkedés társadalmi szabályozásának kérdését. A társadalom fennmaradását, vagyis az evolúciósan értelmes, a biológiai nemnek megfelelő egyedfejlődést biztosító kulturális környezetet biztosítja az emberi értelem alapján és a hagyományok talaján is definiált normalitás, úgy, hogy az egyéni vágyak kiélését az előbbieket nem romboló módon teszi lehetővé.

Minden olyan törekvés végletesen destruktív, amely ennek ellenkezőjét akarja előállítani, vagyis a társadalmat a teljesen kontrollálatlan egyéni önkiteljesítések és önmegvalósítások eredőjévé akarja tenni. Ez akkor sem jogos, ha kétségtelenül nehezebb például homoszexuálisnak lenni a mai Magyarországon, mint heteroszexuálisnak. De ez nem a heteroszexuálisok összeesküvése miatt van így, hanem azért, mert a homoszexualitás nem egy sikeres „ötlete” az evolúciónak, vagy mert csak egy mellékterméke más jelenségeknek. Számtalan más, itt indifferens mentális és testi tulajdonság van még, amellyel sokkal nehezebb élni, mint az átlag.

Én arra szeretném kérni minden értelmes és normális, a homoszexuális vagy az LMBTQ+ kérdéskörben egyébként érintett felebarátomat, hogy ugyanúgy harcoljon ezen szélsőségesek destrukciója ellen, mint mindenki más. Az értelem és a racionalitás, az egymás iránti felelősségvállalás, a társadalom működőképességének megőrzésére való törekvés, a túlélés parancsa köt össze bennünket, és nem az, hogy a szexualitásunk miképp van becsatornázva.

Az LMBTQ+ csak egy heterofób dühkitörés, a boldogtalanság kivetítése, mintha a heteróknak nem lenne elég baja. Meg kell végre állítani ezt a társadalmunkat pusztító, destruktív dühöt.

Fotó: Horváth Péter Gyula