Üdvözöljük Skóciában, Abszurdisztán Megyében!

Egy fekete, egy pakisztáni és egy zsidó bemegy egy bárba… Ez egy átlagos három emberes vicc? Nem, ez még annál is rosszabb. Ez nem vicc. Ez egy igaz történet egy pakisztániról, aki egy feketét azzal vádol meg, hogy rasszista, mivel beszélt a zsidóval. Üdvözöljük Skóciában, Abszurdisztán Megyében!

Kiakadva a 2010-es magyarországi választás eredményén, melyet a nemzeti Orbán-kormány nyert meg, Budapest progresszív lakói fényes kis matricákkal lepték el a fél várost, kifejezendő az iránti meggyőződésüket, hogy Magyarország a nemzeti kormány alatt abszurd hellyé fog válni. A matricák, melyek egy Magyarország-térképet ábrázoltak „Üdvözlünk Abszurdisztánban!” felirattal, maximum kisebb kuncogást váltottak ki.
Azok közülünk, akik rendelkezünk némi tapasztalattal a progresszív Nyugatot illetően, jól tudjuk, hogy Abszurdisztán nem egyetlen ország, hanem egy hatalmas nagy kiterjedésű terület, mely Magyarországtól nyugatra helyezkedik el. Abszurdisztán egyik tartománya az Egyesült Királyság, mely csak nevében egyesült. És úgy tűnik, hogy ennek a tartománynak az egyik megyéje Skócia.

Skóciában van egy ember, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni, aki nem engedi, hogy megfeledkezzenek róla. A neve Humza Yousaf. Ő Abszurdisztán állandó lakosa és pom-pom lánya. Yousaf korábban Skócia miniszterelnöke volt. Glasgow-ban született pakisztániként Yousaf egyben a Skót Nemzeti Párt vezetője is lett azt követően, hogy Nicola Sturgeon lemondott, mivel nem tudta a továbbiakban eltitkolni az egyre jobban ráégő pénzügyi botrányokat.

Humza Yousaf, skót miniszterelnök Fotó: Jeff J Mitchell – Pool/Getty Images

Yousaf egy olyan ország vezetője volt, mely lakosságának a 96 százaléka fehér. Ez azonban sosem akadályozta meg abban, hogy mindenütt rasszizmust és fehér elnyomást lásson maga körül.

A progresszív Yousaf úgy döntött, hogy politikai karrierjét fekete-fehérben határozza meg. Egy 2020-as vitában a Skót Parlamentben, melyet azzal a céllal rendeztek meg a honatyák, hogy kifejezzék a BLM-tüntetések iránti támogatásukat, Yousaf a „fehér” szót nem kevesebb, mint hatvan alkalommal használta felszólalásában. A vita végül szócsatává fajult a Skót Munkáspárt vezetője, a Glasgow-ban született pakisztáni Anas Sarwar és Humza Yousaf, a Skót Nemzeti Párt szintén Glasgow-ban született pakisztáni vezetője között. Mindkét pakisztáni muszlim a Skóciában tapasztalható rasszizmus miatt őrjöngött. Mindketten amiatt voltak felháborodva, hogy egy 96 százalékban fehér országban miért van olyan sok fehér hatalmi pozícióban.

Csak megjegyzésként: remélem, hogy a képviselők a pakisztáni parlamentben is sorban állnak, hogy kérdéseket tegyenek fel a nem fehérbőrűek hatalmi pozíciókban tapasztalható felülreprezentáltsága miatt.

A vitában először Sarwar szólalt meg, majd őt követte Yousaf, aki mindenféleképpen túl akarta licitálni muzulmán kollégáját. Yousaf beszédében többek között a következőket mondta:

Voltak, akik meglepődtek vagy egyenesen megdöbbentek azon, amikor a közösségi médiában megjegyeztem, hogy az általam látogatott találkozók 99 százalékán én vagyok az egyetlen nem fehér személy. Miért vagyunk ezen annyira meglepődve, amikor Skóciában a legmagasabb beosztásokban szinte kizárólagosan csak fehérek vannak? Nézzék meg például az én munkaterületemet! A Legfelsőbb Bíróság vezetője fehér, a Legfelsőbb Bíróság vezetőjének a helyettese fehér, minden fellebbviteli bíró fehér, a kormány legfőbb jogi tanácsadója fehér, a legfőbb ügyész fehér, a rendőrfőnök fehér, a rendőrfőnök minden helyettese fehér, az Ügyvédi Kamara elnöke fehér, minden börtönigazgató fehér. És ez nem csak az igazságszolgáltatás terén van így. Az országos tisztifőorvos fehér, az ápolók főnöke fehér, az országos állatorvosi tisztifőorvos fehér, a szociális munkások főtanácsadója fehér, és szinte az összes szakszervezeti vezető fehér. A skót kormányon belül minden főigazgató fehér. Minden köztestület elnöke fehér. Ez nem elfogadható.

Tehát egy 96 százalékban fehér országban – ahol egyébként a Skót Munkáspárt vezetője nem fehér, illetve a Skót Nemzeti Párt vezetője, aki korábban miniszterelnök volt, szintén nem fehér – azt mondják a skótoknak, hogy a nem fehérek reprezentációja nem kielégítő. Valójában azonban nem kevesebb, mint rasszizmus azt követelni a skótoktól, hogy egy aprócska kisebbség képviselőit emeljék automatikusan hatalmi pozíciókba. Ez a két nem fehér politikai vezető a rasszista politika intézményesítését követeli, ami egyenesen abszurd.
De most Yousaf úgy döntött, hogy másokat is lerasszistáz. A brit külügyminiszter, David Lammy magatartása alapján aligha vádolható meg a hagyományos diplomácia követésével.

Korábban Lammy (amikor még nem volt miniszter) az Egyesült Államok elnökét „zsarnoknak” és „nőgyűlölő, neonáci-szimpatizáns szociopatának” nevezte. Lammy a közösségi médián azt is írta, hogy Trump elnök „hígeszű, becstelen, xenofób és nárcisztikus” illetve „nem barátja Nagy-Britanniának”. Külügyminiszterként Lammy megpróbálta olyan fényben feltüntetni ezeket a véleményeket, mint egy korábbi jelentéktelen képviselő jelentéktelen kommentjei. Nem biztos azonban, hogy ez mentségként elfogadható. De most, hogy újra a reflektorfénybe szeretné magát tolni, Yousaf a külügyminisztert rasszizmussal vádolta meg. Ezzel viszont inkább saját igazi énjére világított rá. És ez az én – igen – rasszista!

Antony Blinken amerikai (b) és David Lammy brit külügyminiszter beszélget a londoni külügyminisztériumban tartandó tárgyalásaira tartva 2024. szeptember 10-én.
MTI/AP pool/Mark Schiefelbein

Lammy azzal provokálta ki Yousaf haragját, hogy találkozott egy izraeli miniszterrel a gázai tűzszüneti tárgyalások keretében. A rasszizmus vádjának kitekert, abszurd magyarázataként Yousaf nem kevesebbet állított, mint hogy a Hamász a zsidó állam elleni támadását követő izraeli katonai akció egy részletet leszámítva gyakorlatilag egyenértékű Ukrajna Oroszország általi lerohanásával. Az egyetlen kivételt pedig az képezi, hogy a brit miniszterelnök illetve külügyminiszter nem volt hajlandó semmilyen módon kommunikálni sem Putyin elnökkel, sem Szergej Lavrov külügyminiszterrel.

Yousaf szerint ez csak egy dolgot jelenthet: a brit megközelítés „a rasszizmusban gyökerezik”. A brit politikai „establishment” rasszista. A fekete brit külügyminiszter rasszista. Pusztán azért, mert a pakisztáni Yousaf szerint ez azt mutatja, hogy a brit kormány számára „az arab életek egész egyszerűen nem olyan fontosak, mint az európai életek.”

Yousaf azzal is megvádolta Lammyt, hogy megpróbálta eltussolni az izraeliekkel folytatott tárgyalását. Nehéz komolyan venni ezt a vádat, mivel Lammy az X-en posztolt a találkozóról, de Abszurdisztánban, ahol Yousaf él, dolgozik és imádkozik, a logika tiltott műfaj. Rasszistának bélyegezve Izraelt, Yousaf továbbá azt követelte a skót kormánytól, hogy vessen ki szankciókat olyan izraeli cégekre, melyek állítólag fegyvergyártással foglalkoznak.

Ilyen az élet, Kedves Barátaim, Abszurdisztánban. Egy országban, ahol a lakosság 96 százaléka fehér, nem fehér politikai vezetők őrjöngenek a társadalom rasszizmusa miatt, azt követelve, hogy nem fehéreket helyezzenek hatalmi pozícióba az egyensúly helyreállítása érdekében! A számok persze nem számítanak.
Abszurdisztán az a hely, ahol Yousaf azt követően, hogy megválasztották Skócia miniszterelnökének, hagyományos muzulmán imádsággal ünnepelt férfi rokonai társaságában – nők kizárásával. Abszurdisztán az a hely, ahol az amerikai BLM-mozgalom támogatása érdekében indított parlamenti vitában Skócia két legnagyobb hatalmú politikai vezetője – mindkettő pakisztáni – egyetértett abban, hogy a nem fehér lakosság nem kellőképpen reprezentált a skót társadalom vezetésében. Ilyet még kitalálni se lehetne!

És végül Abszurdisztán az a hely, ahol egy pakisztáni azért vádolhat meg egy feketét rasszizmussal, mert az tárgyalt egy zsidóval. Tehát Abszurdisztánban ha a rasszizmus vádja antiszemita érzelmeken alapul, akkor a vád alapja már nem is számít és nem minősül rasszistának. Az „abszurd” szó erre kevés.  Ha vannak még progresszívek, akik bizonytalanok abban, hogy merre is van Abszurdisztán, akkor szívesen segítek nekik: tőlünk nyugatra található. És látogassanak is el oda, menjenek el Skóciába, hogy megnézzék: a lakosság 4 százalékát miként zavarja a körülöttök élő többség.

Vezetőkép: MTI/EPA/Robert Perry