A nagy mennyiségű elektromos áram olcsó, biztonságos, fenntartható és környezetbarát előállítása követelményének csak a nukleáris úton előállított elektromos áram tud megfelelni – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök Brüsszelben, az Európai Nukleáris Szövetség első csúcstalálkozóján csütörtökön. A miniszterelnök újságíróknak nyilatkozva megismételte: az energia ügye nagyon gyakran esik az ideológiai megközelítés túszává. És hogy ez Magyarországon mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, amit Gyurcsány és elvtársai 2009 óta művelnek a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatban. Bár személyesen a kommunista utódpárt miniszterelnöke lobbizott a parlamentben a szerződés létrejöttéért, alig öt év múlva már a paksi bővítés ellen tüntettek a baloldali pártok, amikor már említett Gy. Ferenc nagykorú személy lehazaárulózta Orbán Viktort, de Bajnai Gordon is hatalmas tapsot kapott, amikor kijelentette, hogy „népszavazás lesz Orbán ellen”, és Fodor Gábor is üdvrivalgást kapott arra a kijelentésére, hogy Orbán Viktor „kivezeti az országot az EU-ból”. Az Összefogás „Paksról döntsön a nép!” című tüntetését egyébként éppen egy háztömbnyi ember állta végig, mindez azonban mégsem tántorította őket el attól, hogy azóta sem adják fel heroikus küzdelmüket a nukleáris energia ellen. Ja, és gonoszorbán.
„Mindannyiunk érdeke a nukleáris energia túszul ejtésének megelőzése a geopolitikai konfliktusoktól, a képmutatástól és az ideológiai vitáktól” – fogalmazott Orbán Viktor, majd hozzátette: „engedjék meg ezért nekem, hogy köszönetet mondjak önöknek, amiért beavatkoztak az európai uniós bíróságon zajló, a mi nukleáris befektetésünket érintő ügybe, szavatolva a nukleáris fűtőanyag biztonságos szállítását a már létező atomerőművünkbe”. Hozzátette: ez nem ideológiai, sem geopolitikai kérdés. „A nukleáris energiát ki akarjuk menteni ebből a csapdából” – fogalmazott.
A magyar kormányfő ismét fején találta a szöget, ugyanis Paksot egykor a baloldali kormányok is bővíteni akarták – igen, akkor is az oroszok lettek volna ebben a partnerek –, de hát az az ő olvasatukban demokratikus bővítés lehetett volna, demokratikus elektronokkal és protonokkal, szemben a mostani, diktatórikus elemi részecskékkel. Talán emlékeznek arra, hogy nem volt mindig az orosz elnök ellensége Gyurcsány Ferenc, sőt, kapcsolata egy időben inkább baráti volt Putyinnal, így a DK elnökének ellenségeskedése mögött vélhetőleg csak politikai célú manipulációs kísérlet állhat. Ennek tudható be az orosz veszéllyel riogatás, a Paksi Atomerőmű bővítése kapcsán emlegetett orosz befolyásszerzés, újabban pedig a Paks II beruházást vétóznák meg, sőt, a Paks I-et is leállítanák. Persze, nem volt ez mindig így.
Gyurcsányék eddigi bravúros pálfordulásait az atomerőmű bővítésével kapcsolatban érdemes kicsit jobban górcső alá venni: honnan és hogyan jutott el odáig a kommunista utódpárt és annak maradványa (valamint csatolt részei), hogy már nemcsak nemet mondanának a Paks II. beruházásra, de a Paks I-et is leállítanák…? A múltat azonban nem tudják letagadni, bármennyire is próbálkoznak elhallgatni azt. És bár jól tudjuk, mennyire álságos politikával hazardíroznak Brüsszel farvizén a magyar emberek ellen, saját politikai érdekeik mentén, mégiscsak vérlázító arcátlanság, amit az elmúlt évtizedben láthattunk tőlük a környezetvédelem és nukleáris biztonság égisze alatt. Holott egészen egyszerűen csak arról van szó, hogy a paksi atomerőmű-beruházás is csak addig volt vállalható számukra, amíg abból jókora összeget talicskáztak ki. Maguknak. Gyurcsány, Medgyessy, Harangozó, Szigetvári is szép summát vágott zsebre ugyanis akkoriban a beruházásból…
Nagyot fordult a világ néhány év alatt a szocialistákkal. Talán emlékeznek arra, hogy milyen merész tervvel mutatkozott be a magát újabban szociáldemokratának és zöldpártinak beállítani igyekvő Demokratikus Koalíció, akik tavaly jelentették be, hogy nemcsak a Paks II beruházást vétóznák meg, de a Paks I-et is leállítanák. Arról persze elfelejtettek beszélni, hogy a paksi atomerőmű bővítését eredetileg még a Gyurcsány-kormány kezdeményezte 2009-ben.
A kormánynak az a szándéka, hogy arra kérje az Országgyűlést, hogy még az idei év első félévében hozzon döntést arról, hogy a paksi atomerőmű kapacitását egy átfogó fejlesztéssel megkétszerezzük – ha mindezeket megtesszük, akkor Magyarország a régióban olyan ország lesz, amelynek nem kell attól rettegnie, hogy ha valahol baj van az energetikai rendszerben, akkor nem tudunk fűteni, vagy le kell kapcsolni a villanyt
– mondta akkor Gyurcsány Ferenc. Szintén 2009-ben, a Gyurcsány-kormány energiaügyi minisztereként Molnár Csaba terjesztette elő azt a határozatot, ami a bővítés előkészítésére hatalmazta fel a mindenkori kormányt, amit akkor négyötödös többséggel fogadott el az Országgyűlés. Hiába bukott le Mesterházy Attila, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon, hogy korábban ők is a paksi atomerőmű orosz bővítését támogatták, továbbra is támadták ugyanezért a kormányt.
A paksi atomerőmű bővítése nemzeti, stratégiai ügy
– mondta Bajnai Gordon még 2010-ben, amire ráerősített az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként Mesterházy Attila is, aki úgy fogalmazott: a foglalkoztatás bővítéséhez olyan programok kellenek, mint a paksi atomerőmű bővítése, ami sok ezer munkahelyet teremt. Később változtatott álláspontján: szerinte csak vitáknak, hatástanulmányoknak és elemzéseknek az ismeretében lehet dönteni. Gyurcsány Ferenc a Magyar Narancsnak adott 2015. február 16-ai interjúban azt mondta:
Én nem vagyok atomenergia-ellenes. Az a fajta mély zöld meggyőződés, hogy atomenergiát soha, nincs meg bennem.
Paks, 2006. február 7. A kormányfő a fennállásának harmincadik évfordulóján kereste fel a paksi atomerőművet. MTI Fotó: Kovács Attila
Tudjuk, Feri. Mint ahogy azt is, hogy hazudtatok reggel, hazudtatok délben, hazudtatok mindig…
Érdemes felidézni, hogy Gyurcsány Ferenc a kilencvenes évek második felében nem véletlenül fáradozott a paksi bővítés népszerűsítésén: egyik cége havi nyolcmillió forintra szerződött az atomerőművel, de a megbízás teljesítésének véletlenül nincs nyoma. A Fidesz mindezek alapján választ várt Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnöktől, a Demokratikus Koalíció elnökétől arra: elismeri-e, hogy a paksi bővítés ellen indított „hadjáratuk” képmutató és hazug politikai akció volt. Mint fogalmaztak, az is kérdés, hogy ez a 80 millió forint „a személyes boldogulásukat vagy az MSZP pártpénztárát gazdagította”. Gyurcsány hallgatott.
Milliókat keresett a kormányváltás előtt a paksi atomerőműben az MSZP elnökségi tagja is: Harangozó Tamás 2012-ben még sürgette az erőmű bővítését, és úgy vélte, az több ezer magyar embernek adhat munkát – írta 2014-ben a Magyar Nemzet. Az MSZP elnökségi tagja és képviselője, Harangozó Tamás bő tizenhárom hónapig volt a Paksi Atomerőmű Zrt. igazgatósági tagja a Gyurcsány–Bajnai-kormányok idején, és ezalatt mintegy 3,3 milliós fizetést kapott a cégtől. Nahát.
A paksi bővítés farvizén Szigetvári Viktor cége is igen nagy nyereségre tett szert 2008–2009-ben. A Bajnai Gordon-féle Együtt–PM társelnöke – a Szonda–Ipsos két vezetőjével együtt – 2007-ben hozta létre a Szigetvári és Társai Kommunikációs Kft.-t, amely 2008 augusztusában bruttó 2,7 milliós, majd 2009 márciusában bruttó 2,8 milliós – összesen bruttó 5,5 millió forintos – megbízást kapott a Magyar Villamos Művektől. A szerződéseket Szigetvári Viktor, illetőleg a villamos művek akkori vezérigazgatója, Mártha Imre írta alá. Feladatuk mindkét esetben az volt, hogy egy egyszeri, reprezentatív telefonos közvélemény-kutatást készítsenek 1200 ember megkérdezésével arról, mi a véleményük a paksi atomerőmű tervezett új blokkjának építéséről, a paksi üzemidő meghosszabbításáról, illetőleg általánosságban a hazai villamosenergia-szolgáltatásról. Emellett kutatási stratégiai javaslatot kellett készíteniük az esetleges paksi fejlesztés „kommunikációs stratégiájának támogatásához és hatékonyságának méréséhez”.
Miközben Szigetvári cége 2008–2009-ben még kommunikációs stratégiát dolgozott ki a paksi bővítés támogatására, a bővítést lehetővé tevő magyar–orosz államközi egyezményt már élesen támadta.
Mindezt megkoronázza az az interjú, amit Gyurcsány 2015-ben a Magyar Narancsnak adott. Ebből kiderül, hogy gyakorlatilag alkalmatlan volt arra, hogy egyáltalán meghozzon egy ilyen fontos stratégiai kérdésben egy döntést, mégis megtette – a fentiekből láthatóan csak a profit érdekében. Fogalma sem volt a parlament elé terjesztett javaslat tartalmáról, és az sem igazán érdekelte, ha esetleg becsapták a képviselőket. Persze azt is tagadta, hogy tárgyaltak volna az oroszokkal a megépítésről, és ekkor már azt is fontosnak tartotta, hogy társadalmi vitát kezdeményezzenek a kérdésben, amit ők egyébként nem tettek meg. Gyurcsány még a Teller-tanulmányt sem látta; neki elég volt az egy oldalas összefoglalás, amit elé tettek.
Mindezek után jó kérdés, hogy valóban alkalmas-e az általa vezetett párt arra, hogy bármilyen javaslattal rukkoljanak elő az atomerőmű üzemidejének meghosszabbításáról? Vagy bármiről, ami a paksi beruházással kapcsolatos? Egyáltalán tudja, hogy mi az atomenergia?
Itt halkan jegyeznénk meg, hogy ellenzéki pártszövetségesük sem igazán brillírozik a témában – emlékezetes Fekete-Győr András, a Momentum egykori elnökének remek kifejtése arról, hogy a napkollektor igazából atomerőmű. Fekete-Győr később az orosz nagykövetség előtt ezt mondta: „nincs szükségünk 2032-n túl atomenergiára”… Nyilván a napkollektorokról beszélt. Egy pártdokumentumból az is kiderült, hogy a Momentumnak végül is nincs semmi baja a Paksi Atomerőművel és az atomenergiával, a Paks II. Atomerőmű viszont nem kell, hiába a ma elérhető legkorszerűbb, VVER–1200 típusú blokkok fognak megépülni a paksi projekt keretében. Hogy is van ez? Magyarra fordítom Fekete-Győrt és a Momentumot: atomenergia nem kell, atomenergia mégis kell, Paksi Atomerőmű kell, Paks II. Atomerőmű nem kell. Tegye fel a kezét, aki érti, hogy miről is beszélnek a srácok…
Szerencsére az Orbán-kormány számára nem is volt kérdés, hogy mindenképpen ki kell állniuk a paksi beruházás megvalósítása mellett – annak ellenére is, hogy a hazai baloldali pártok mindent megtettek annak megtorpedózásáért, miután már nem tudtak több pénzt kiszivattyúzni abból. És talán most már mindenki számára érthető, miért is mondott köszönetet Orbán Viktor tegnap Brüsszelben, az Európai Nukleáris Szövetség első csúcstalálkozóján, amiért „beavatkoztak az európai uniós bíróságon zajló, a mi nukleáris befektetésünket érintő ügybe, szavatolva a nukleáris fűtőanyag biztonságos szállítását a már létező atomerőművünkbe”.
Szavai szerint „örömmel nyugtázzuk”, hogy tekintet nélkül a geopolitikai nehézségekre, továbbra is széleskörű nemzetközi szakmai és tudományos együttműködések léteznek a nukleáris energia területén. A kormányfő aláhúzta: az atomenergia az egyetlen olyan energiaforrás, amely nem veszélyes a környezetszennyezés szempontjából, ugyanakkor nagy mennyiség előállítására képes.
Érthető, hogy jókora gyomros ez az elvtársak számára, hiszen a magyar energiaellátás biztonsága annak ellenére garantált, hogy ebből nekik egy árva fillér sem üti a markukat.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS