A valóságtól való elszakadás, a saját tévedhetetlenségébe vetett hit, illetve az “ezt én megtehetem” pszichózisa is vezethette Lackfi Jánost, amikor valamilyen, még nem analizált indíttatástól hajtva épp augusztus 20-án, államalapításunk ünnepén gyalázta meg újabb versével a Szent Jobbot. A József Attila-, illetve Janikovszky Éva-díjjal elismert költő, író a legendás folyóirat, a Nyugat kutatója, műfordító, tanár, a Nagyvilág és a Dokk.hu egyik alapító szerkesztője, a Magyar Írószövetség és a József Attila Kör tagja, valamint a Magyar PEN Club titkára. Lackfi mindegyik, a rendszerváltozást követő kormányzat alatt ünnepelt, kistafírozott sztárnak számított; tettére esetleges magyarázat lehet, hogy valamilyen szerepjátékba keveredett, amelyben Tóta W. Árpádot kell alakítania.
A SZENT JOBB AZ A JOBB KÉZ…
Amellyel István király
több ezerszer vakarta meg a saját,
vagy kutyája fülét,Mellyel több száz kiló húst
tépett szét és tett a szájába,Ezzel a kézzel intett,
hogy egy-egy fej lehulljon,Ezzel fogta a kardot,
mikor lovaggá ütött valakit,Több ezerszer ezzel emelte
magasba a kupát,Jó párszor írta alá nevét,
és ütött viaszba pecsétet,Számtalanszor felpofozta
a lusta szolgákat,Ezzel a kézzel simogatta meg
feleségét, Gizellát,
ezzel emelte fel kisfiát, Imrét,Ezzel a kézzel húzta le a WC-t,
ezzel a kézzel sütötte el
kínai gyártmányú AK géppisztolyát,Ezzel fizetett a Tescoban,
ezzel a kézzel tett félre
egy kis pénzt a nyugdíjas éveire,Ezzel a kézzel vett Sopianae-t
a Nemzeti Dohányboltban,Ezzel a kézzel kent zselét a hajára,
és ezzel csápolt az István a királyon,De mindezen állítások hamisak,
ha Szent István balkezes volt
– írta csütörtöki Facebook-bejegyzésében Lackfi János.
Lackfi János újabb Facebook-bejegyzésében reagált a vers miatti felháborodásra. Bejegyzését változtatás nélkül közöljük.
BIZONYÍTVÁNY-MAGYARÁZÁS
Ó, kedvesek, hát nagy öröm, hogy ekkora vihart kavart egy lezser kis gyerekvers államalapító szent királyunk ünnepén, mindenkinek köszönöm a szenvedélyes kirohanásokat, a támadást és a védelmezést. Még mondja valaki, hogy a költészetnek nincs hatása, mikor egy irodalmi szöveg miatt annyian küldik el egymást és engem is melegebb éghajlatra!
De, mint tudjuk, ez így van jól, az irodalom halála nem a gyűlölet, hanem a tisztes, poros unalom, Tóth Tihamér minden munkái bőrbe kötve, polcon penészedve mindörökre.
A vers gyerekvers, Robban az iskola című kötetemben jelent meg. Aki figyelmesen olvassa, ráérezhet a kíváncsi gyerekhangra, mely gátlások nélkül faggatja a történelmet, anakronizmusokat keverget bele, hiszen a saját korában él, s nehezen tudja elképzelni Szent Istvánt mobilteló vagy automata pisztoly nélkül. És mindeközben testet ölt a történelem, arca, keze lesz neki, szóba lehet állni vele, átpacsizni az évszázadokon. Ugye, ez lenne a cél, nem a Zünnespségvanfogdbejaszájad! vagy a Nembajhanemértednemiskellcsaktisztelni?
Nagyon örülök, hogy ilyen szenvedélyes csetepaté alakult ki az oldalon, hiszen egy ünnepnél van-e jobb alkalom (alkarom) átbeszélni közös dolgainkat, akár egymás szavába vágva.
Minthogy személyes véleményemet illetően is akadt jó pár találgatás, erre is kitérek, bár a vers megértéséhez erre semmi szükség.
Akik fellélegeztek, hogy végre kimondtam, milyen bálványimádás a Szent Jobb körmenet, azoknak csalódniuk kell, szenvedélyes katolikus vagyok, jó párszor részt vettem a körmeneten, hittel, örömmel, nagy élmény volt. Az ereklyékkel kapcsolatos véleményemről röviden: engem megrendítenek és megérintenek, de megértem és tiszteletben tartom, ha valaki irtózik tőlük. Testi lények vagyunk, az előttünk járó nagyok és kicsik is azok voltak, s persze hiszem, hogy többek vagyunk, mint pusztán sejtmasszák.
Akik rájöttek végre, hogy hazaáruló vagyok, és gyűlölöm Szent Istvánt, ezért ők pedig engem, azok igazából ugyanígy saját véleményüket értették bele a szövegbe. Attól, hogy Szent István járt vécére, nem volt kisebb szent államférfi. Attól, hogy megemlítem, édesanyám épp kiment a vécére, nem tisztelem kevésbé. De ha valakinek jól esik emiatt a szöveg miatt haragudni rám, azt lehet nyugodtan.
És hogy provokációnak szántam-e anno a verset? Igen is, nem is. Egyrészt fontosnak éreztem, hogy megírjam, s ezzel köztünk-élővé tegyek egy történelmi személyiséget, legalább icipicit. Miután a vers megszületett, finomítgattam, hogy mások érzékenységére tekintettel legyek, de kimiskárolni nem akartam. Bizonyos rizikót vállalni kell a hatás érdekében, vagy írjak inkább az asztalfióknak.
Ha valaki így dönt, hogy ezek után, emiatt én leszek gyűlölete céltáblája, nem örülök neki, de nem is tehetek ellene semmit… Leginkább azt sajnálom, hogy ez a kitartó gyűlölet az ő egészségét és lelkivilágát ássa alá, s ez igazán kár. Meg nem is kéne így lennie.
Forrás: Facebook/Wikipédia; Fotó: Facebook/Lackfi János
Facebook
Twitter
YouTube
RSS