Világklasszisok helyett Fásy Ádám – itt tart a magyar ökölvívás

Eredmény nincs, Fásy Ádám van – ha cinikusak lennénk, így foglalnánk össze a mai magyar amatőr boksz helyzetét. A helyzet siralmas, de az úszásban történő remélt változásokat látva talán van remény. Egyelőre csak Rácz Félix és Kovács István mert kiállni Csötönyi Sándor elnök ellen, akinek a sportág évek óta tartó lejtmenete ellenére sem jut eszébe a lemondás.

„A MÖSZ (Magyar Ökölvívó Szövetség – MG) vezetői rendelkeznek a szükséges vezetői képességekkel. 

Egy kivételével mindannyian beszélnek legalább egy idegen nyelvet, megvan a tudásuk a számítógép kezeléséhez.”

A következő idézet akár mottónak is megtehetné, pedig nem az. Mosolyogni persze szabad. Itt tartunk éppen az ökölvívásban zajló háborúban, hogy a Csötönyi Sándor vezette szövetség azt magyarázza, igen is be tudnak kapcsolni egy laptopot. Talán még az Excell-táblázatot is képesek megnyitni.

Persze Csötönyinek sem könnyű. A régi motorosok visszaszorultak. A Gyárfás-ügyben éppen csend van, a napkeltés úszóvezér vezérkarának ragaszkodása ellenére is valószínűleg távozni fog, s már a kajak-kenus Baráth Etele is lemondott az elnökségről. Utóbbi persze átszervezte magát rögtön két másik funkcióba (lásd interjúnkat), de látszólag a háttérbe lépett, így a mindent túlélő vezetők közül már egyedül Csötönyi maradt a reflektorfényben.  Az sem egyszerűsíti helyzetét, hogy még a sikerekkel sem védheti meg magát.

Sikerek ugyanis nincsenek, az egykor nemzeti sportként ismert boksz évek óta lejtmenetben van, olimpiáról-olimpiára egyre kevesebb a kvóta (tavaly ketten jutottak ki), s nemhogy az aranytól, már az éremtől is hihetetlenül messze vagyunk. Annak ellenére, hogy korábban elképzelhetetlennek tartott összegek áramlanak a sportágba. Az elmúlt három évben évente félmilliárd forint.

Utolsó aranyérem: 1996, Atlanta, Kovács István – huszonegy éve

Az olimpiai eredmények persze “másodlagosak”, a támadásoktól magát az Origónál megvédő Csötönyi szerint nem csak az olimpikonoké a világ. „Én azonban azt mondom, hogy az olimpián túl is van élet. Néhány héttel ezelőtt a felnőtt női Európa-bajnokságon Szatmári Petra ezüstérmes lett. Tavaly a felnőtt férfi Európa-bajnokságról Csóka Nándor bronzéremmel jöhetett haza”.

Mondta annak a sportágnak a vezetője, amely tíz olimpiai arannyal, és – mások mellett – egy Papp Lászlóval büszkélkedhet.

Fejlődünk Béláim, lemondunk a kubai edzőtáborról

Csötönyi egyik legnagyobb kritikusa Kovács István, a magyar ökölvívó szövetségtől független egykori ökölvívóklasszis egy azon kevesek közül, akik megengedhetik maguknak az őszinteséget. A PS-nek adott tavalyi interjújában keményen kritizálta a szerinte teljesen felesleges és rettentően drága kubai edzőtáborozásokat (is), amelyekre évről-évre  elutazott a szövetség (a rossz nyelvek szerint ebben az elnök szivarimádata is szerepet játszott, de ez nyilván ostobaság). Kovács István egészen pontosan ezt mondta:  „Januárban mentünk, az itthoni erősítés, alapozás helyett a kubai ifi-válogatottal kesztyűztünk, egy lepukkant szállodában laktunk, és egy borzalmas bokszteremben edzhettek a fiúk. Harminc-negyvenen mentünk, köztük újságírók, és az egész közpénzből.” (Sajtókapcsolat – pipa).

A Bors szerint “Csötönyinek a szivar a stresszoldó” – állítólag a siker is alkalmas erre / Fotó: Borsonline.hu

„Hat-nyolc éve éves szinten húsz-harminc millió forint megy el erre – mondta Kovács, majd hozzátette: „Az elsőre elmentem, de három nappal a vége előtt hazajöttem.”

Csötönyi az Origónak azt mondta, hogy idén már nem mennek Kubába: „Jó hírem van, mert 2017-ben nem utazom, de a válogatott sem. Az új szövetségi kapitány, ifjabb Balzsay Károly úgy döntött, hogy Kuba helyett Mátraházán készül fel a válogatott a 2017-es Bocskai-emlékversenyre és az esztendő további feladataira.” De persze nem érte be ennyivel: „Ami a korábbi kubai edzőtáborozásokról szóló Kovács-féle megjegyzést illeti, az annyira méltatlan, hogy felesleges is lenne (de csak lenne! – MG) rá reagálnom. Hogy mégis megteszem, annak az egyetlen oka az, hogy volt olyan kubai táborozás, ahol Kovács István is ott volt velünk. Akkor egyetlen szót sem szólt arról, hogy ami ott megy, az felesleges idő- és pénzpocsékolás.”

Valahogy így kell összemosni a dolgokat. (A cikk természetesen nem lehetett hozzászólni, ezt a hírportálnál rendszeresen alkalmazzák a “megosztóbb” cikkek alatt.)

Utolsó olimpia érem: 2000, Sydney, Erdei Zsolt (bronz) – tizenhét éve

Gyárfásra emlékeztető vezető?

Az elnök stílusa talán ismerős, nem véletlen, hogy kritikusai Gyárfáshoz hasonló vezetőnek tartják Csötönyit, látszólag az egész sportág támogatja, de a pletykák szerint sokan csak félelemből, egzisztenciális okokból.

Az is stimmel, hogy az elnökség mellette áll, de ez kevéssé meglepő egy hosszú évtizedek óta regnáló vezetőnél, aki olyan méltán ismert boksz-szakembereket is a sportág közelébe vonzott, mint a mulatós zenéjéről ismert Fásy Ádám.

Igen, ő is elnökségi tag, talán neki is köszönhető, hogy a bokszbálokon olyan remek a zenei felhozatal. (A teljes elnökség itt).

De térjünk vissza az ökölvíváshoz.  „Sajnos az ökölvívó-társadalom rettegésben van tartva, a sportvezetés pedig nem foglalkozik ezzel – mondta a PS-nek Kovács István. — Pedig a számok nem hazudnak: egyre kevesebb az ökölvívó, egyre kevesebb a verseny, a sportklub, a néző és eredmény. Hab a tortán, hogy az elnök elmondása szerint minden idők legsikeresebb időszakát éli a sportág.”

Kovács Istvánt sokan lehurrogtak, mások igazat adtak neki – vélhetően többségében azok, akik valamelyest függetlenek a MÖSZ-től –, később Rácz Félix is kiállt Csötönyi ellen.

Talán nem véletlen, hogy éppen ő. A bokszmenedzser Kovácshoz hasonlóan középkorú, anyagilag stabil lábakon áll, megengedheti magának a kritikát. Lásd:  a Gyárfás ellen kiálló világklasszis úszókat és a visszavonult bajnokokat, valamint a lapító többséget.

Persze Rácz anyagi megfontolása is nyilvánvaló. Bár Csötönyi megfogalmazása szerint a profi-menedzserek lerabolják az amatőröket, valójában nekik is az az érdekük, hogy minél erősebb legyen a felhozatal (ha úgy tetszik: a préda). A visszaesés ugyanis a profi istállókon is meglátszik, nemhogy a Kovács István, Erdei  Zsolt-féle világklasszisok hiányoznak, de sehol nincs egy Balzsay Károly, Kótai Mihály szintű versenyző, s már a Nagy János, Kovács Attila-féle kőkemény, nemzetközi középmezőnybe tartozó „fighterek” (erejükre, agressziójukra építő bokszolók) is teljesen eltűntek.

„Szörnyű, hogy ennyi év után még mindig ott tartunk, hogy a legtöbb téren 0, azaz nulla fejlődés tapasztalható – mondta a napokban Rácz Félix a kiváló hazai szakportálnak, a Profiboksz.hu-nak. – Pont ezért szálltam bele ebbe a játszmába, mert ez nem egy hálás feladat, én pedig szeretem a kihívásokat. Ha az edzőknek és a különböző szakosztályoknak a vezetői meg vannak fogva azáltal, hogy támogatják-e a klubjukat, vagy sem, akkor nehezen fognak beszélni a nehézségekről. Valaki olyannak kell elmondania a véleményét, aki nem függ a MÖSZ-től. Jelen esetben Kovács Istvánnak és nekem.”

Rácz arról is beszélt, hogy nem érdekli, ha Csötönyiék lepatkányozzák, de ő akkor is fogja mondani a véleményét. „Megértem, hogy sok – csak nyolc általánost végzett – embernek, akit a szövetség különböző címszavakon eltart, ez nem tetszik, hisz mi mást csinálhatnak? Kényelmes ebbe kapaszkodni, hisz sehol máshol nem kapnának a semmiért havi fizetést.”

Riói teljesítmény: két kvóta, Bacskai Balázs az első, Harcsa Zoltán a második meccsén (nyolcaddöntő) szenvedett vereséget

Rácz kisebb vihart kavart decemberi 12 pontjában átláthatóságot, demokratikusabb működést, normálisan megfizetett válogatott versenyzőket „kért a Jézuskától”, amire a MÖSZ szintén tizenkét pontban válaszolt, ennek egyik részét idéztem a cikkem elején. Szerencsére később kiadtak egy közleményt, amelynek szövege egészen elképesztőre sikeredett. Pedig nem a Hírcsárda szerzői készítették. Néhány részlet (elől Ráczi Félix pontja, utána a válasz):

„1. A Magyar Ökölvívó Szövetség (MÖSZ) dolgozzon az ökölvívásért, és ne az ökölvívás dolgozzon a Szövetségért!”

Válasz: „Nesze semmi, fogd meg jól! Ugyanolyan megfoghatatlan gondolat, mint amilyen maga Rácz Félix, angolnára emlékeztető. De hát “a stílus maga az ember” régi igazsága már rögtön az első pontban könnyen tetten érhető. Mindenesetre egy bármilyen sportágat vezető szövetségi elnököt támadó demagóg kézikönyv mindenkor kezdődhetne a fenn idézett mondattal, csak épp a sportágat kellene behelyettesíteni. Ennyit a konkrétumról. Ezt a kívánságát talán már ki is lehet pipálni, mert tudvalevő, hogy a MÖSZ kilenc év híján idestova egy évszázada dolgozik az ökölvívásért, szolgálja a sportágat.”
…
„5. „A MÖSZ vezetőségének fizetése és végzettsége legyen transzparens, munkájuk legyen számon kérhető.”

Válasz: „Kérdezzük, hogy melyik be nem tartott törvény előírásaira hivatkozik a 12 pont szerzője? Amennyiben ez a Lex Rácz szava, akkor az ez eddig sehol sem jelent meg, s talán magasabb fórumon kellene kezdeményezni.”

„6. „A MÖSZ vezető tisztségviselői rendelkezzenek a szükséges vezetői képességekkel,  beszéljenek legalább egy idegen nyelvet, legyen számítógép-kezelői tudásuk.”

Válasz: „A MÖSZ apparátusban dolgozók döntő többsége rendelkezik a szükséges végzettséggel és valamennyien a gyakorlatban bizonyították rátermettségüket az elmúlt években Magyarországon rendezett világversenyek során.”

A gúnyosnak szánt, és modoros megjegyzésekkel („tudvalevő”) telepakolt viszontválaszból több minden felsejlik: a rendszerváltás a bokszban sem történt meg és a vezetők átláthatóságát valamiért nagyon nem szeretnék a MÖSZ-nél (sem). De miért? Tőlük sohasem tudjuk meg, hiszen, amint a szövetség a közlemény végén írta:

„Ezzel együtt szeretnénk jelezni, hogy az elnökség a maga részéről a vitát – jelen közleménnyel –  befejezettnek tekinti”.

Hát akkor legyen ez a végszó. Legyen?

Rácz Félix 12 pontja:

12 pont / Forrás: Facebook

Vezető kép: Somodi Ferenc és Papp László (már edzőként), forrás: 24.hu